Kelényi Béla Évek óta
		foglalkoztat, hogy Hajas évekig gyűjtötte és zárta üvegekbe az általa elszívott szivarok hamuját. A leütésnyi idők (Széphelyi F. György kifejezése) alatt összegyűlt, a szivar alakját még valamennyire megtartó hamut. Elképzelhetem a szivarfüst alatt zajló beszélgetéseket, a zenehallgatást vagy a csendes üldögélést, végül az üvegbe söpört, visszazárt időt. Úgy tudom, hogy Hajas kidobálta ezeket az üvegeket. Túl sok helyet foglaltak el valamilyen polcon? Egyszerűen csak megunta gyűjtögetni az elfüstölt órák maradványait? Vagy nem bírta volna elviselni a hamuvá mumifikálódott életidőt? Talán nincs semmi jelentőségük ezeknek a kérdéseknek. Négy évvel ezelőtt Benáreszben néztem a halottak hamvasztását. A tűzben elfeketedő, majd alakjukat vesztő emberi testeket, vagy ahogy az összekotort hamut a folyóba szórják. Emlékszem Hajas egy kissé életlen (?) fényképére: a kezében égő szivar és az arcába zárt, égő szemek.