Kalász László

Én láttam őt

                          midőn virágba lépett
s feje fölött a szirmokat becsukta
megölelte a vágyódó bibéket
s hamvát hullatta hamvadzó porukba

fényként a karcsú száron leszivárgott
felkáprázott egy gyökér alagútja
magára hagyván virágot világot
drága szívét a földbe visszadugta