|
Halk, ijedt dobogás |
||||||||||
| Csak halk, ijedt dobogás, nem maga a szív; csakis ami homorú, ami negatív; nem is a nap, csak a hold, az is a fogyó, a gyümölcsből csak a lé, soha a bogyó. Nem a húsa, a feszes, csupán a leve, a vigyori kis siker ellentétele; a gally, amely leesett, s már nincs meg a fán: csupán némileg a van, inkább a hiány. Kereteid ez az űr, ez feszíti szét. De azért csak játszadozz, tedd a magadét. Lerogyó ég résein int ki a pokol. - Bosszantásul élj tovább: ezzel válaszolj. |
||||||||||
|
|
||||||||||
| Mint fegyelmezett katona, félhétkor fellöki magát pödört-bajszú tudatom. Minden egyéb csak babona: így nevelődött valami szigorú szabályzaton. Nyolc óra munka, majd ebéd. Rövidke alvás. Mozi is közben, meg csók: elejtve. Csupa irányzék, csupa fék. Próba is, hogy a sima fej minden mást elfelejt-e. Eddig jó voltam. Semmivel nem különböztem. Hegyes áll s tekintet. Mint a többi. A csirke gondolat kikel. Nem lehet tojáshéj alá ügyesen visszatömni. "Tisztálkodás"-ra bő zuhany. Emlék a bőrön. Anyajegy. Ilyet a víz se visz le. Mozdul a kő és lezuhan. - Ki lesz az, aki belelő váratlanul a tisztbe? 1963 |
||||||||||
|
|
||||||||||
| Tájak, komoly nők, kik feküsztök messzeségbe ágyazva, lomhán, pirosmellbimbós tornyotokra tekintetemet rácsókolnám. Feszültséggel, vágyakozással feltöltene valami áram s alámerülnék tiszta dombok tenyérreszállt bámulatában. Kóstolgatnám völgyeitek sós ízeit a mélyben, a formák szép titkait: amit csak adhat egy-egy szilaj, bozontos ország. Elhívattam rá, hogy az élmény vaskarmai ingem letépjék. - Utaznék. De szemem lefogja hűs ujjal a higgadt szegénység. |
||||||||||
|
|
||||||||||
| Mikor az asszony tenyere a mindenséggel lesz tele, mikor ezen a csöpp helyen búvik a gyöngy, a szerelem, amikor, üldözött hadak, álmaid ide omlanak, s mikor, kis almát, kézbe fog: viseled forró fog nyomát, örökre félbeharapott. |
||||||||||
|
|
||||||||||
| Vázlat tanulsághoz Leginkább mozit adott nekem a világ: premier planban az elefánt óriási orrlyukát, az ürességet, ami van, a hétmérföldes látszatot, a hegyet (vászonból) s a tévedést, hogy megmászhatod, csupa érdekes semmitmondást, csupa hazudós látnivalót, a rossz zászlónyelén lobogtatva a jót.
|
||||||||||