„A jelen művészetét meghatározó technikai médiumok fejlődési iránya, használata, művészi lehetőségei éppoly beláthatatlanok, mint a múlt század film és távolbalátás, holográfia és számítógép előtti korszakának újításai voltak a maguk idejében. A két időszak ezáltal egymásra vonatkoztatható.

Ha a jelenhez vezető utakat vizsgálva észrevesszük az „előzmény", az ötlet vagy találmány eredetiségét, azt amelyet megjelenésekor jelent(het)ett, azon tulajdonságaival akár, amelyek később feledésbe merültek, akkor a „jövőbe láthatunk".

Alkalmazzuk e technikát, és vegyük észre a régiben az újat, a tradíció eredeti gazdagságát, és az újban a régit, múlékonyságát és divatosságának unalmát. A médiumok között élő ember könnyen elveszhet a túl sok információ hatására, miközben minden tájékozódását látszik szolgálni.

A kommunikációs krízisből kivezető utat a médiatörténet újfajta áttekintése és a művészet minőségérzékeny iránytűi mutathatnak. A technikai médiumok archeológiájának kutatása csak mint művészeti tevékenység lehet elég érdekes ahhoz, hogy nyilvánosságot kapjon, és így segítse a jelen tudatos jövővé alakulását. ”