1945_05. [1]

Fodor András naplója - 1945. május 1. kedd

Lengyeltóti - Fonyód

Két éve annak, hogy az annyiszor tervbe vett naplóírás tettben is megszületett nálam. Azóta naponként beszámolok -immár az ötödik füzetben- a megtörtént dolgokról, -élményeimről, tapasztalataimról. Leírom véleményemet, gondolataimat, s lehetőleg minden belső megnyilvánulásomat papírra vetem. Azt meg sem mondhatom, hogy mennyire hasznos volt ez az elhatározásom. Valószínűleg most már nem hagyom abba a megkezdett munkát, mert csaknem azt mondhatom, hozzátartozik az életemhez.

Cséplő Lenke néni és Jóska bácsi jönnek, s rászednek arra, hogy menjek el velük Fonyódra. Egy óra felé jön a vonat. Sikerül fölmásznunk egy nyitott kocsira.

Fonyód kihalt, sivár, kopott s én még csak meg sem próbálom elgondolni, hogy ez az a hely, ahol egy éve olyan kedves napokat töltöttem. Lenke néniék lakása hasonlatos a csatatérhez. Föl kell mennem a faluba Fejesékhez, üzenet átadás végett. Az úton Pesti Hírlap mellékleteket nézegetek. Visszafelé jövet megállok a kilátónál. A ködbevesző Balaton mormog egykedvűen. Igen, ő a régi. Ő az egyetlen.

Benézek Kissékhez, a "Pintyőkébe". Ott is dúlás mindenütt. Egy szobába vannak berakva a bútorok. Kissé kíváncsiskodom, találok is egy rajzfüzetet, Sárika rajzolt bele azon a nyáron, amikor először megláttam őt. Két lapot kitépek belőle.

Jóska bá rámruház egy könyvet is, címe: Az emberi butaság kultúrtörténete. (Ráth Végh István írta). A vonattal szerencsénk van, már 3 órára haza érünk. Az idő borús, hol esik, hol nem, de inkább az előbbi.

7 után lemegyek az állomásra. Ott van még a szibériai alhadnagy (Lanatiny Andrei), nem tudtak elmenni tegnap óta. Vele beszélgetek, meg az újságot nézem. Május elsejei szám, tehát ünnepi. Az első oldalon piros szívben két kéz összefonódva, fölötte vörös lángokban Ady E.: A vörös Nap című erősen félremagyarázott és egyáltalán nem ilyen alkalomra írt verse. Belül pedig Németország utolsó órái cím alatt, jelentések a berlini utcai harcokról. Himmler fegyverszüneti kísérlete és ajánlata az angol - amerikaiaknak, akik viszont nem szándékoznak elfogadni a békefeltételt, csak ha az mind a három ellenfél előtt történik. Azután Himmler szerint Hitler halálán van, mások szerint már meghalt, de a "cinkosaikról" semmi hír. München elesett, és rövidesen vége lesz a háborúnak. Mussolinit pedig elfogták az angolok 13 társával, amikor a comoi tónál át akartak szökni Svájcba. Milánóban fölakasztották őket lábuknál fogva. (Farinacci, Stacci, Patacci Clara voltak a nevezetesebbek M. mellett) Egy álló napig lógtak a fasiszták a milánóiak közbámulatára. M. fölé ezt a feliratot tették: Az igazság pallosa lesújt a bűnösre. El tudom képzelni, és bevallom, megborzongok: a legutolsó nagy olasz, Benito Mussolini, aki megkísérelte naggyá tenni Itáliát -fejjel lefelé, holtan- lóg az akasztófán.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Fodor János [2006.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.