Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Nagyszerű nap. Először is, mert lefelelek számtanból, és egészen jól, azután némileg folytatása az is, hogy Bözsiék bejönnek, a gimnáziumban találkozom velük. De a java csak azután jön. A Madisz irodában a keresett Maár Gyulát még nem találom, ellenben odavezetnek egy alacsony, 20 év körüli fiúhoz, azzal, hogy ő a Madisz budapesti központjának kiküldöttje és beszélni akar velem. Mindjár a versre tér, ami természetesen a Sorsunkat megérdemeljük. Nagyon tetszik neki, és a Madisz központ pesti lapjában szándékozza közöltetni az Ifjúság szava c. verssel együtt.
Némi átírást azonban ki kéne eszközölni. Ezt nézzük és vitatjuk meg. Fölemlíti, hogy szó van az iskolaügy átszervezéséről. Nagyon örülne, ha én elvállalnám ennek az intézését. Őszintén szólva erősen meglep ez a szokatlan nagyra értékelés, de úgy látom, a fiú komolyan veszi, amit mond. Fél óráig beszélgetünk általános kérdésekről. Elkísérjük egymást, azután elválunk a viszontlátás és a Madisz jelszóval: Egység! Kezd érdekelni ez az ügy. Mondtam is a fiúnak (Magyar Miklós a neve), hogy a nagy pesszimizmust, amit verseimben lát, akkor fogom "nagyjából" levetkőzni, mihelyt látom, hogy már egyenesben vagyunk. Tehát alaposan meg szeretném ismerni a Madisz szervezetét, eddigi munkáját és célkitűzéseit.
Az még kissé gondolkoztat, hogy hasznomra fog válni-e az, ha nyilvánosság elé érek, de amint Maár Gyula és maga M. Miklós is mondta és magam is érzem, az önérzetet és bizalmat föltétlenül növelni fogja bennem.
Délután a Sorsunkat megérdemeljük négy, átírásra szoruló során gondolkodom. Közben megjönnek nővéreim. 6 órakor indulok a heti ifj. napra. Magyar Miklós ott lesz, beszélni fog. Ámde valami olyasmit hallok Szigetváritól, ami fölöttébb lehangolja eddig jó véleményemet M. M.-ról. Az illető ugyanis valószínűleg vissza akarja csempészni Teknőséket a Madisz-ba, minek első eredményeként Teknős meg is jelenik a teremben. Alkalmam van tehát látni ezt a rosszhírű urat, ki egyébként első látásra egészen jól és jót mutat. Magyar barátunk beszéde aztán némileg meglep engem is. Határozottan lehúzza például a jún. 10-ét, mely nélkülözte az ifjúság egységes felvonulását és tüntetését. Igaza van abban, hogy a Hősök szobrához nem 200 fiúnak kellett volna lemennie, de sok más vonatkozásban tekintetbe kellene vennie, mennyit dolgozott már a helyi Madisz és nem is eredmény nélkül. Nem tetszik nekem a hangvétel. De a többieknek sem. Erősen köhécsel a nép, és kuncog azon, hogy valaki (azt hiszem, Szabadi) egy teknősbékát hozott Teknős megjelenése alkalmára. A dobozra, melyben az állatka tartózkodik, rá van pingálva: Péterke. Nem lesz ennek jó vége.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap