1946_08.[1]

Fodor András naplója - 1946. augusztus 28. szerda

Lengyeltóti - Fonyód

Majd, hogy itthon felejt Édesanyám, mivel csak nyolc órakor ugraszt ki az ágyból. Szerencsére a vonat késik. Lenke néniék örömmel fogadnak, s szememre hányják, hogy elhanyagoltam őket a nyár folyamán. Egy futam beszélgetés után veszem az 5-6 könyvet, s megyek Gyulához.

Már távolról látom, hogy nem éppen a legjobbkor, mert mellette az üvegezett verandán ülnek még ketten. Az egyik olyan 60 év körüli, ráncos arcú, művész benyomását keltő férfi. Amikor bemutatkozik mondja is, hogy festőművész. Rudnay Gyulára gondolok, mert a nevet nem értem, de aztán, ahogy Takáts "Jóska bátyámozza", sejteni kezdem, hogy Egry Józseffel ismerkedtem össze... Fázós, gyámoltalan külsejű ember. Gyula mindenesetre fölsül az én bemutatásomkor megeresztett "nagyon ügyes költő" jellemzéssel. Ügyes költők is vannak? Én eddig csak ügyes futballistákról hallottam -mondja Egry.

Hallgatólagos negyediknek ülök be a társaságba. Csupán Gyulával váltok néhány szót. Pestre akar menni, hogy Keresztury barátjától kikérvényezzen egy évi szabadságot. Kijövetelére vonatkozóan úgy tisztulnak a lehetőségek, hogy vagy szombat délután, a pesti vonatról átszállva érkeznek Tótiba, vagy vasárnap reggel gyalogszerrel a berken át, Nellivel. De, ha csak lehet, kijönnek.

További szenvedőleges társasági részvételem során megtudom, hogy a másik ismeretlen személyt Kiss Miklósnak hívják, ha jól tudom, Sárika nagybátyja.

Egry néhány festészeti, Gyula pedig régészeti témáról beszél szakszerűen. Élvezettel, szinte mosolyogva hallgatom Egryt, amint a Balaton-vidéki párázatról beszél, az itteni különleges távlatokról. Egy képét és címét jártatom eszembe; Párás táj.

Ahogy jobban megfigyelem, valami kettősség van benne. Az öreges, siránkozó hang nem utal befelé, ott még a művész hiánytalan, sőt, a sorscsapások következtében talán még bonyolultabb és nagyobb. Külsején inkább az tükröződik, milyen undorral, és csak kényszerültségből érintkezik a külvilággal. Magatehetetlen, de ez nem egy átlagember gyakorlatiasság híján elerőtlenedése, hanem a mindinkább csak művészi egyéniségére támaszkodó ember távolodása környezetétől. Jellemző, ahogy kérdezi Gyulát: Te mondd hát most mit... mit kell nekem csinálni? Mikor megy a hajó? -mint egy kisgyerek. Gyula pedig, mint egy apa, tájékoztatja, sőt, biztonság kedvéért magam is lemegyek az állomásra, és megkérdem.

Amikor közlöm az időpontot, egyúttal el is búcsúzom.

Kitűnő ebéddel lep meg Lenke néni. A tejfölös-paprikás csirke tetejébe még jégbehűtött görögdinnyét is ehetni. Pattanásig lakom a sok finomsággal.

Délután még kinézek a Balatonra is. A mólón napoznak néhányan, de a víz -úgy látszik- hideg. Ha nem romlik el az idő, volna még kedvem feljönni a jövő héten.

Digitalizálás forrása: kéziratos napló (1945-1947) / A somogyi diák.

Digitalizálta: Fodor János [2006.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.