Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Ma szándékomban van bent maradni, holnap könnyű napunk lesz, s a délutánt föl akarom tenni a Rudival való találkozásra.
Tüskeváron szállok le a vonatról, s az Öregasszony ajtajának megforgatása után időben beérek az iskolába.
A harmadik óránk lyukas. Beszélek a fiúknak a tanítás és nevelés válságáról, de egyedül Böszörményi Matyi ért meg igazán. Egyeddel és Baranyaival megyek a Fő utca felé. Lacitól újabb rám célzó megjegyzéseket hallok, amiket kis Sáringer terjeszt. Például, hogy nem szép a 45 éves Vajdát kritizálnom. Meg aztán, hogy én szellemi magaslatot kívánok magamnak teremteni, hogy onnan letekinthessek az osztályra.
Huizingát láttam, Huizingát vettem. Húsz forintom volt, 20.60-at kértek. Elmentem, szétnéztem, Jánit megkértem... Homo Ludenst megvettem.
Háromkor találkozom Rudival. A színházkertbe ülünk le egy padra, s ott olvasom föl a 10 új verset. Rudi fejlődést vél fölfedezni, de a régi hibákra is figyelmeztet (nyugodt, kényelmes helyzetű ábrázolás, szemlélődő módszer). Általános benyomása a versekről, hogy azok csillognak, "mintha ezüstpántokat, vagy ide-oda mozgatott higanyt látnánk", s említi, hogy tömörek, szinte nagyon is azok.
Jól meghányjuk-vetjük a dolgot több, mint két óra hosszat, azután Rudi haza, én meg a zárdából kicsalt B. Lacival sétálni megyek. A "Főn" hirtelen nagyon otthonosan érzem magam, békebeli a hangulat. Találkozunk Szigetvárival és Böszörményivel, valami francia előadásra kísérjük el őket, A nő a fr. irodalomban a címe, egészen ócska. Annyiból azonban együttlétünk szerencsés, hogy sikerül Szigetvárira rásóznom egy Tolsztojról tartandó előadás kivitelezését az önképzőkörre, mellyel kapcsolatban már-már úgy érzem magam, mint a király, akit megkoronáztak és megüzentették vele a háborút, de nem adtak neki katonát.
Ágyba dűlve tanulok, majd Huxley-könyvet olvasok. Jó kis írás, hasonló a Gulliver utazása Kazohíniában-hoz.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap