Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Negyedik óra után közönyösen megyek a Fő utca felé, egyik osztálytársammal. A Fenyvesi kirakatára, mint rendesen, rácélzok szememmel, de most egy pontra korlátozódik tekintetem. Megjelent a Sorsunk új száma! "Ebben az én versemnek is benne kell lennie!" -dörmögöm, s közben már látom is a nevemet.
Kölcsönpénzen megveszem a folyóiratot, kikeresem a verset. A Találkozás van benne. Mindez sokkal egyszerűbb, mint gondoltam. El-elfog ugyan néha a nekiszabadulás öröme, nézegetem nyomtatott betűs nevemet a lap alján, tetején, elején, címlaphátulján, s Kodolányira, meg Rónayra gondolok, kik ott láthatják írásuk mellett az enyémet, s gondolok a fiúkra, a tanárokra, a közvéleményre... de mégis, másnak képzeltem ezt a mozzanatot. (Illetve pontosan így képzeltem el: hogy kicsit csalódni fogok.)
Délutánom mégis széppé lesz. Rudinak, kivel énekórán találkozunk, mutatom az eredményt. Látom, örömmel fogadja, bár közös diadalunk távlatát most nem érzem úgy, mint hegedűsikere után.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap