Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Az iskola előtt Baba nővéremet látom állni. Jani bácsi valami hivatalos ügyben van idebent, vele jött be. Legfontosabb mozzanat a beszélgetésünkben, amikor kijelenti, hogy vásárolhatok könyvet a Fenyvesinél, 20 frt erejéig.
Idegileg egészen súlyos átszenvedni a mai délelőttöt, amikor is magukon az órákon, és a tízpercekben készülök el, úgy ahogy...
Az önképzőkör némileg hullámvölgybe került a holnapi színházi előadás miatt, de azért megcsináljuk a megcsinálandókat. Rudi már azokat a bizonyos utolsó akkordokat és simításokat végzi tanulmányán, s 5 órára legépeli a már befejezett tanulmányt. Addigra kell érte mennem.
Fenyvesiék könyvesboltjába megyek, hogy kiválasszam a 20 frt-os könyvet. Hosszas keresgélés után Szabédi verseinél maradok. Ez még alul is van 20-on.
A Rázsó cég kirakatában ellenben olyasmit látok, ami még zsebemben levő forintjaimnak is megírja a végrendeletét. José Ortega Y Gasset: Korunk feladata. Ezt, és a jó üzleti érzékű Rázsó által rám tukmált Sigmund Freud-tanulmányt dugom mélyöblű aktatáskámba, s viszem diadallal.
Rudi még nincs otthon. Amikor megjön, keserű hírt közöl: a másoló még nem készült el a gépeléssel, s nem is lesz kész nyolc óra előtt. Szükségmegoldásként fölolvassa a tanulmány első részeit a nála lévő kéziratból. Lényeglátás, kitapogatás, költői hang, s a jól ismert Rudi-féle stílussajátságok jellemzik.
Itthon olvasom el a Rimbaudról írottakat. Nagyszerűek. A Részeg hajó kiboncolgatása egészen mesteri.
Kilenc óra felé állít be Rudi, addig, más híján egy újabb Kodolányi regénybe fúrom előre magam. Tízig együtt töltjük az időt, azután jönne az én munkám. Újra végigolvasom a tanulmányt. Több, mint egy óráig tart. Tehát 11 óra. Előveszem a papírt, s nagy erőlködve írni kezdek. Előttem kísért munkám jelentősége, s fontossá tevő részletei: méltónak lenni Rudihoz, megőrizni tekintélyemet, s nem utolsósorban, jól szerepelni a meghívott leánygimnáziumi osztályok előtt. Csupa hiúsági szempont, tehát a legösztökélőbbek, ugyanakkor érzem, hogy az agyam fáradt. Délelőtt elnyúzták idegeimet a tanórák. "Nem tudod megcsinálni! Nem tudod ma éjjel megcsinálni!" S az élő bizonyság: éjfélig mindössze 5 sort tudok leírni.
A stílusfejtegetéseknél aztán belemelegszem kissé, de csakhamar elernyedek. Fejem, mint a huzatos szoba. Erőlködöm, s ha nem állna elém legyintésként a megállapítás: éjfél után három órakor már igazán nem lehet dolgozni! -talán be is fejezném a bírálatot. Ám így fél 4-kor lefekszem. S ami a legjobban bosszant: nem tudok mindjárt elaludni.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap