1948_09. [1]

Fodor András naplója - 1948. szeptember 11. szombat

Lengyeltóti

Jöttek végre leveleim. Kozma így fejezi be mondandóját: "...bevallom, a kollégiumból nem csábít pillanatnyilag más, mint hogy nagyképűen vitázzam veled." Ami a "nagyképűséget, pontosabban a modorosságot illeti, ettől Lator levele se mentes. Ez úgy látszik kötelező beszédstílusunk, a kollégista viselkedésmód írásbeli változata. "A tanulással ne törődj, ...mert én sem törődök - hej ráérünk arra még, úgyis egyetemi reform lesz... Inkább olvasok, és »himnikusan áradok«. Most éppen orosz irodalmat és lélekelemzést művelek. Közben megalkotom magamban kötetemet, s rövidesen le is gépelem. De azért nemcsak »hiábavaló reminiszcenciákkal bajlódok: beváltom fenyegetésemet, és írok is. Egyiket itt küldöm, ez már legépeltetett. További szülések várhatók. A fényességes, mindent elsodró, igen nagy betűs életerő dühöng bennem továbbra is, mint a poémából látható. Remélem, még egy darabig hagynak áradni, és nem rendelnek Pestre nagyon hamar. Ebbéli reménye­met megerősíti, hogy IX. 20. és 30. között lesz a beiratkozás."

Érdekes, tehetséges ember. Küldött, Vihar című verse nagyon szép, sorai állandóan a fülemben vannak. Ami pedig a modorosságát illeti, ez köztünk a kiegyenlítődés egyik velejárója. Nyugodtan hasonulhatok hozzá, mert szinte semmi féltékenykedés sincs köztünk. Külön utakon haladunk. Olykor persze keresztezzük egymást, de sohase ütközünk.

Erasmusszal és mogyorószedéssel töltöm a délelőttöt. Rettenetesen sok dinnyét eszem, majd szellemi táplálékul Tóth Árpádot, Illyés Gyulát veszem magamhoz. Ösztönösen megkívántam ezt a két költőt, mint múltkor Weöres Sándort. Tóth képalkotása, plasztikussága ezúttal megragad. Régebbi értékelésem módosul, a vélt petyhüdtségben is erőt érzek. Illyés is másképpen hat rám. A korai férfias hangot fedezem fel benne, a Madarak szóltak fenn szinte berzsenyis méltóságát: "Tél lesz újra, öcsém, hideg és koplalás! / Nyalja majd a válu befagyott vizét a / szomjas barom és bőg, rózsaszín orrából / hosszan csap a gőz a hűvös alkonyaiba."

Úgy átjárnak ezek a sorok, ahogy annak idején József Attila versei. Öt év múltán elmondhatom, hogy József Attila és Illyés összebékültek bennem.

Ennek tudatában még a krumplizsákolás is jobban esik.

Digitalizálás forrása: A Kollégium. Napló 1947-1950.

Digitalizálta: Juhász Dorina [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei. 2018.