Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Zenei dolgokban az a fő újság, hogy Wilhelm Rudi A Széchényi Könyvtár folyóirattárában mostanában külföldi folyóiratokat böngésző beszámol rendszeresen a magyar vonatkozásokról, a kortárs zene horizontjáról, a Colinnal kapcsolatos vonatkozásokról. Végre, hogy másfelé is kikukkanthatunk. Ezen a koszos Új Zenei Szemlé-n, melyet havonta fogadalomból megveszek 5 kemény forint okért, úgyis csak dühöngeni lehet: Volt pofája a szerkesztőknek Bartók 70. születésnapját másfél, lapaljra tördelt sorban "megünnepelni". Ez aztán igazán gyalázat, mint ahogy az is, hogy vannak már "bartóktalanított" hetek a rádióban.
Ma Dóra is jön Fülephez, De fél 8 felé még sötétek a Professzor ablakai. Sétálok hát a Nagyboldogasszony útján. A tavaszodó bokrok, fák fölidézik minden keserves-szép emlékemet.
Füleppel csak eszmecserézünk, már-már azt feltételezem, ma nem akar beszélni magáról, de aztán tíz óra tájban, mintha Dórának akarna bemutatkozni, vallani kezd élete most megírandó fő művéről, a művészetfilozófiáról. Még sosem részletezte így, milyen is lesz ez a munka. Takaratlan őszinteséggel szól eddigi előkészületeiről. Sokfele kiterjedő érdeklődése netán öncélúpolihisztorkodásnak látszott, pedig őt eleitől fogva egy cél vezette, hogy kontrollálja művészetről való fölfogását: most már aztán eljutott odáig, hogy elméletébe mindent bele tud illeszteni a kínai művészettől Picassóig. És éppen ebben különbözne az ő művészetfilozófiája az eddigiektől, hogy nem csupán egy filozófiai rendszer közvetítője kíván lenni elmélet és művészet között, hanem magát a művészetet, mint külön szférát akarja meghatározni, a művészi látást akarja konkréttá tenni. Hosszasan bírálja Kant filozófiájának művészeti vonatkozásait, dicséri Merleau-Pontyt, az új francia filozófust. Akárcsak ő, Fülep is a percepciót igyekszik tudományosan, fokról fokra lépve meghatározni. Persze csak módszere lesz hasonló.
- Még egy nyugodt esztendő kéne ahhoz, hogy megcsináljam. . . Aztán el is mehetek a másvilágra. Ezért volt érdemes élni.
Tizenegy óra van, amikor kilépünk az előszoba üvegajtaján.
Dóra rossz hírrel fogad: Fülep kottaeladásának ügye, melyet sógora, Huzella Elek közvetített a konzervatórium könyvtárának, ahol tanít, végképp kútba esett. Az igazgató nem vállalja az üzletet. Pedig nem akármilyen gyűjteményről van szó. Tizenöt Bartók-partitúra, négy Kodály-mű, tizenkét Debussy (köztük a Fétes Galantes - Fülep milyen rátartian ejtette ki a címet!), tizenöt Mozart (köztük a Requiem, a Figaro, Don Juan, Cosi fan tutte, Varázsfuvola), hat Beethoven, Bach teljes Wohltemperiertes Klavier-ja, Rameau öt szvitje, sok nálánál is régibb mester s még vagy ötven egyéb (köztük Händel, Haydn, Schubert, Gluck, R. Strauss, Pergolesi, Rossini, Scarlatti, Borodin, Muszorgszkij ...).
Most már mit mondjunk az Öregnek, aki az utóbbi időkben egyre türelmetlenebbül érdeklődött: "Mi van a kottákkal?" - Kudora kotta ü ...! Weöres Sanyival szólva.
Kardos László-órán kieszelem a mentőmegoldást, amitől mindjárt jókedvre derülök. Megveszem a gyűjteményt ajándékul a Bukarestből hamarosan hazatérő Bálintnak 500 forintért. (A Konzervatórium sem kínált többet.) Ennek mindenki örülni fog. Fülep azért, hogy végre nyélbe ütjük az üzletet (neki persze nem szabad megtudnia, hogy én vagyok a vevő). Bálint azért, hogy meglepetésszerűen ilyen remek zenei anyaghoz jut hozzá, én azért, hogy ekképp hozzájárulhatok Bálint zenei fejlődéséhez. Mennyivel jobb lesz így, mintha valamely lélektelen közület birtokába kerülnének a kották. Azt az 500 forintot pedig megszerzem fordításból. Kormos ajánlott éppen valami munkát.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap