Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Visszatérve Szolnok megyéből katonai behívómmal kell foglalkoznom. Ígéret van rá, hogy fölmentenek, mivel a jövő évi államvizsga miatt még egyetemistának számítok. A Puskin utcában véletlenül akadok össze Füleppel. Tudom, hogy távollétemben elmaradt a Domokos szervezte látogatás. Mulatságos levelet írt nekem erről. ("Az Öreg tüzetesen elmagyarázta, egyaránt használhatjuk a fenti bejáratot, valamint a veranda felőlit is. Ti. a hold mostanában korán kel - mint mondotta -, de jöhetünk elölről is, ez esetben csöngessünk. Minden elő volt hát készítve. S ekkor jöttek a sorscsapások... Egyiküknek a KEB elé kellett mennie, másiknak énekkari próbára, neki magának termelési értekezletre, mely negyed tizenegyig tartott.)
Egészen a Vörösmarty térig kísérem a Professzort. Vallat jászsági tapasztalataimról, jártam-e ősei földjén, Jászkiséren. Mindig nagyon büszke a jász atyafiságra. Apja szerint olyan karakán népség voltak, amikor karóba húzták őket, még pipáltak. Én saját tapasztalatból csak annyit mondhatok, hogy rendkívül dolgosak, temperamentumosak és vendégszeretőek.
Veszek egy Szabad Nép-et, hogy megmutathassam Matyinak az egyik benne lévő cikket. Az Ifjúsági Kiadót, név szerint Kormos Istvánt áztatja, amért saját mesekötete szebb agyusztírungban jelent meg, mint Emi Sziao műve Mao Ce-tung ifjúkoráról.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap