1951_11.[1]

Fodor András naplója - 1951. november 23. péntek

Pipázva fogad bennünket. Jót mulat a fejlődéselméleten. - Megparancsolták a fejlődést, és el is hiszik, hogy van.

Nem tudom, hogy kerülünk hirtelen Pico della Mirandolához, de aztán hoszszasan időzünk az Iljics Iván-nál, mely ugyancsak a fene nagy művek közé tartozik. Szó kerül az angolokról, írekről. Gordon Craigről, akivel Olaszországban találkozott, s akit barátjának mond, Blake-ről, Browningról, mely utóbbit a modem angolok nem becsülik eléggé, pedig Eliot se lenne nélküle.

Éles kanyarodással Nagybecskereken termünk. Diákkoráról mesél Fülep. Már ott olyan fenegyerek volt, hogy a tankönyveit bent tartotta az osztály padjában. Hallunk a dorbézoló torontáli földesurakról, akiknek viselt dolgait csak egy Gogol-szerű író örökíthette volna meg méltóképpen. Hallunk a részeges piarista tanárokról, majd Lauka Gusztávról és Hazafi Verái Jánosról, végezetül az ő tizenhat éves kori újságíróskodásáról.

Matyi a hideg Kuruclesi úton meleg hangon jegyzi meg, milyen atyai, milyen kedves az Öreg, egyre inkább megszereti. Senkihez se járna ilyen szívesen.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Porkoláb Petra [2017.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.