Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Pipázva fogad bennünket. Jót mulat a fejlődéselméleten. - Megparancsolták a fejlődést, és el is hiszik, hogy van.
Nem tudom, hogy kerülünk hirtelen Pico della Mirandolához, de aztán hoszszasan időzünk az Iljics Iván-nál, mely ugyancsak a fene nagy művek közé tartozik. Szó kerül az angolokról, írekről. Gordon Craigről, akivel Olaszországban találkozott, s akit barátjának mond, Blake-ről, Browningról, mely utóbbit a modem angolok nem becsülik eléggé, pedig Eliot se lenne nélküle.
Éles kanyarodással Nagybecskereken termünk. Diákkoráról mesél Fülep. Már ott olyan fenegyerek volt, hogy a tankönyveit bent tartotta az osztály padjában. Hallunk a dorbézoló torontáli földesurakról, akiknek viselt dolgait csak egy Gogol-szerű író örökíthette volna meg méltóképpen. Hallunk a részeges piarista tanárokról, majd Lauka Gusztávról és Hazafi Verái Jánosról, végezetül az ő tizenhat éves kori újságíróskodásáról.
Matyi a hideg Kuruclesi úton meleg hangon jegyzi meg, milyen atyai, milyen kedves az Öreg, egyre inkább megszereti. Senkihez se járna ilyen szívesen.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap