Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Domokos Matyi azzal fogad, hogy gratulál. Véleménye szerint kötetem ügye nagyon jól áll. Juhász Feri, Vas Pista már elolvasták, szerintük a megjelenésnek semmi akadálya. A kiadó tehát fölterjeszt. Kell persze még egy külső lektor is: Király, Pándi, Zelk? Talán az utóbbi?!
Fülep nagy kedvvel fogadja Nagy Évát, Matyi jövendőbelijét. Levizsgáztatja botanikából. Kiderül, hogy az Öreg ehhez is nagyon ért. Matyinak imponál a meghitt szakmai beszélgetés, de amikor a szelídgesztenyéről folyik a diskurzus, vesztire elkottyantja: - Makón is van... - Van ám, vadgesztenye! - mondja Fülep gunyorosan. Matyi még mindig nem ébred rá, mekkorát vétkezett. Nosza, a két botanikus el-adta-teremtézi a vadgesztenyefát. Különösen Fülep: - Se íze, se bűze, se vonala, se virágja, se színe. Az egy idióta fa. Az egy frimintézetbe való fa!
Éva csinos, szimpatikus, csak nevetésében van valami taszító férfiasság. Amikor az ifjú pár 1/2 10-kor fölkerekedik, Fülep megállapítja, hogy a leány kedvére való. Karaktert gyanít benne.
Roppant kedves az Öreg Wilhelm Rudihoz is, aki félve jött. Még a vállát is megfogja, elkérdezgeti, mit csinál. Nem csoda, hogy a fiú szinte elragadtatással emlékszik vissza az együttlétre. Ő eddig ezt a meleg emberséget nem vette észre Fülepben, s most látja azt is, hogy részletező magyarázgatása nem más, mint alapos tudás.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap