Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Ungvári a Gourmand eszpresszóba hívott találkozóra. Nagyszerű idő van, hajadonfővel járok az utcán, de bent sötét kis zugban kerül asztalra a Csillag még nyomdaszagú új száma, az örvendetes, 300 forintról szóló utalvánnyal együtt. (Ezekben a napokban volt úgy, hogy csak 30 fillér volt a zsebemben.) Az ifjú szerkesztő rengeteget fecseg nekem a folyóiratról, kérdi, mért hallgattam öt év óta, majd előhúzza nála lévő verseimet, s ezekről beszél, beszél. Néha-néha ráhibáz a lényegre, de közben nagy lükeségeket mond. Egry-versemben azt hibáztatja, hogy túl sok benne a ragyogás, másutt a göcsörtösséget, zsúfoltságot, machét, intellektualizmust emlegeti, s mindezt valahogy egy nevezőre akarja hozni. Egyúttal elismeri, hogy realista vagyok, erőteljesen népies, persze a humánus hangon túl nem mentem, az obulust egy bizonyosfajta versből még nem tettem le, s hogy leteszem-é, az legföljebb bizalom kérdése. Bartók-versemet ismeri, és nagyra tartja, a Summás aratók-tól el van ragadtatva, a 61-es villamos-tól "eksztázisba jön". - Haha! Te olyat, mint a szocialista realizmus, le se szarsz!? Szerintem ilyen verseket kell írni... - teszi hozzá, reagálásomat meg se várva, majd rövid szünet után, változott hangon így folytatja: - Lehet, hogy Király nem ért velem egyet.
Vonakodva adom át a kért új verseket, s hitetlenkedve hallgatom az ígéretet a májusi számban való ciklusnyi megjelenésemről.
Az utcán nyitom ki a folyóiratot. Valóban csak nyúlfarknyi helyet kaptam. Érdekes, hogy ahol a lap alján én szerepelek, ott a másik oldalon Erdélyi-versek vannak. Olyasmi ez, mint amikor utcai harcban a sarkon kidugnak egy sapkát: - vajon lőnek-e rá?
Itthon Édesanyám a vendégünk. Boldogan csókolgat. Nagyon tetszik neki a lakás, azt mondja, csak járt benne föl-alá, gyönyörködött. Megmutatom neki a rádiót, lemezjátszót, fölteszek a kedvéért néhány somogyi parasztnótát. Kedélyesen együtt fújja a nótamondóval: "Hallod-e te Zsubri pajtás, hogyan tetszik a vándorlás..." Tőle hallottam ezt a Vikár Béla gyűjtötte dalt először, ugyanilyen formában.
A Csillag is "hazafelé utaztat": Bernáth önéletrajzának Kaposvári évek c. fejezetét közli. Nagyon tetszik. Nem gondoltam, hogy Bernáth ilyen remek szépíró, hogy ilyen pompás felidéző, jellemző készsége van.
Tovább tart a szép tavaszi idő. Bemegyek Fülep órájára az egyetemre. (Ha az Öreg utálta a Múzeum utcai Bölcsészet épületét, ettől a Pesti Barnabás utcaitól sem lehet elragadtatva. Én legalább sohasem tudok benne eligazodni, s a Duna mellől folyton hallom a villamosok csikorgását.) A Professzor szívesen üdvözli vendégtanítványát. Élvezem nagyon, ahogy a gótika történetét mondja végig St. Denis-től a reneszánszig. Nem is az a nagyszerű, mennyit tud a témáról, hanem ahogy beavat bennünket ebbe a tudásba. Úgy beszél a művészi jelenségekről, mint élete nagy élményeiről. Nem a tudományt prezentálja, hanem azt, ahogy a tudományos igazsággal tetten ért dolgok benne vannak az életben. Nem a tudomány, hanem az élet! - ez az ő nagy utópiája.
Elkísérem a Pobjeda kocsin egész hazáig, elszámolva közben Kormos Pistáról.
Magamnak tett fogadalom szerint hosszú levelet írok Juhásznak az Óda a repülésről kötetről. Tulajdonképpen olvasónaplót készítek. Talán a Halhatatlanságra vágyó királyfi-ról írok legigényesebben. Majdnem tizenöt oldalt telefirkálok, pedig Fülep és mások tagadó véleménye közt nem könnyű mindvégig a magamét képviselni.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap