Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A közgyűlésre menet az jut eszembe, amikor Kormos Pistát kísértem az I. Írókongresszusra, a Dimitrov tér felől a Váci utcába. Gellért Oszkár ment előttünk. Én aztán egy sarkon visszafordultam. Most már, íme, hivatalos vagyok, de a nagy tolongás miatt elsőre nem jutok az Újvárosháza nagytermébe. Nem baj, meglátom Bodnár Gyurkát, tudok vele beszélgetni Lator Pestre helyeztetése ügyében. Most már talán ez sem reménytelen. Takáts Gyula és Csorba Győző társaságát keresem a legszívesebben. Kormos Pista köszönt, de hallom, közös kiadói munkánkat is átadta más lektornak, hogy ne kelljen velem tárgyalnia.
Darvas referátuma nem nagyon érdekes. Ami benne újként elhangzik, ismerős a Csillag szerkesztőségéből. Látom a savanyú arcú Nagy Lacit, az ideges Juhászt és a nem éppen jelentékeny novellája miatt hánytorgatott nevű Tóth Lacit, amint a miniszter kimondja rájuk a szentenciát. (Micsoda hisztérikusan érzékeny ember ez a Juhász! Hazafelé menet arra se képes, hogy nyugodtan nézzen; se hall, se lát.)
A délutáni hozzászólások közül Karinthy Ferencé a leginkább meggyőző, hibakeresésével. Kónya úgy viselkedik, mint valami költő-mártír. Murányi-Kovács statisztikai adatokkal bizonyítja: 1938-ban 136 verseskötet jelent meg Magyarországon, tavaly csak 11.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap