Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Fülephez menet Sárosiékat látogatjuk. Bálint makkegészséges, jókedvű. Egy ideig jelen van fantasztikusan elhanyagolt küllemű, de igen tehetséges kollégája, Hajdú András, aki cigánynépdal-gyűjtése néhány darabjával szórakoztat bennünket.
Joli, akárcsak én tavasszal, elvesztette állását. Megszűnt a Számviteli Főiskola, ahol tanított. Állitólag sereg más iskolát, technikumot is megszüntetnek (Külügyi Akadémia, Népművelési gimnázium), és bármilyen felzúdulás lesz miatta, Békéstarhost is a feloszlatás fenyegeti. Hányan, hányszor fogják majd visszasírni!
Domokosék a Széher úton részleteket is tudnak az országban zajló nagy arányú "bürokráciacsökkentésről". Némi botanikai tanácskozás után ezt a témát taglaljuk tovább. Elég messze jutunk, egészen az európai kultúra válságáig. A keleti népek: Kína, India előbb-utóbb színre lépnek. Amerika hiába van csodafegyverek birtokában, mire megy a hidrogén- és nitrogénbombakísérletekkel? Vajon a Szovjetre ledobott istennyila nem üt-e vissza a ledobókra is? Egyébként mit akar Amerika a büszke elsőséggel? Éppen rajta látható, hová jut az emberiség, ha erőfelesleggel rendelkezik. Márpedig a technikai fejlődés gyorsulásával a felszabadított energia olyan óriási, hogy ennek békés célokra fordítása esetleg azt eredményezheti, amiről már Marx is gondolkodott, hogy csak napi egy órát kell dolgozni. Mit csinálnának az emberek a szabad idejükkel? Azok, akik most ugyan szidják munkahelyüket, de mihelyt kiszabadulnak onnét, mennek a moziba, eszpresszóba, futballmeccsre.
Mi lesz akkor, ha csak egy órát dolgoznak? - aggodalmaskodik Fülep Marx helyett. - A többi huszonhármat is eszpresszóban, moziban töltik? Nehéz elképzelni. Úgy látszik, az emberiség nem tud emberi módon élni... Sehol sincs annyi ember elmegyógyintézetben, mint Amerikában, és ezek akarnak igazságot tenni a világban?
Sajnos Európa az erők játékszere. "Ez egy múzeum!" - mondja az öreg idézőjelbe illő, de meglepő találékonysággal. Ám az Amerikába szakadt művészek mégis ide vágynak, képtelenek ott megtalálni helyüket. (Lásd Bartók esetét, vagy Tolnay Károlyét, aki az év felét mindig Európában tölti.) Csakhogy Európa szellemi épsége, szépsége hol van már? Fülep a genfi értelmiségi konferencia vénasszonyfecsegéseinek elrettentő példáját idézi.
Ugyanekkor Kína és a többi ázsiai nép eltökélten halad a maga útján előre, csak azt nem tudjuk, merre, rajtunk vagy éppen a Szovjeten át vezet ez az út. Nem lesz-e például a Tajvan-ügyből háború? Egyszer csak arra ébredünk, hogy felborult a világ.
A sok reménytelenség után, mikor már ilyesmiket fantaziálunk: "Majd valahol Dél-Ausztráliában marad pár vad törzs, akik majd kezdhetik elölről" - egyszer csak Fülep fordít a sötét képen: van azért a népekben jóra való szándék. Nincs mindenütt olyan emberietlen perspektíva. Itáliában például nincs. Lenne csak belőlük több, mint negyvenmillió. Én meg az oroszokban bízom. Friss történetemre a magyar hadifoglyot segítő orosz katonákról szívesen bólint rá a házigazda. Neki is vannak hasonló tapasztalatai.
Többször megfigyeltem, hogy ez az élettől keserűen búcsúzó, hírhedetten sötétlátó öregember sosem esik igazán kétségbe. (Vagy csak a mi kedvünkért nem?)
Búcsúzáskor mondom, most már csakugyan, hamarosan elhozom Szervánszkyt. Nagyon tetszik neki a dolog.
Matyiékkal gyalog megyünk a Malinovszkij fasorban, hogy a fázós Éva kimelegedjen. E célból a kocsmában rumot is iszunk. Most nagyon jól megvagyunk együtt. Matyi néha elhagyja magát, de aztán hirtelen fölvidul, és igen kedves lesz.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap