1956_07.[1]

Fodor András naplója - 1956. július 20. szerda

A szerkesztőségben összeadódnak a hírek a tegnapelőtti esemény hátteréről. Mikojan vezényelt. Rákosi utolsó pontig tiltakozott: - Mit gondolnak, maguk marhák, ha én megyek, maguk maradhatnak? Jönnek maguk is utánam. Azt hiszik, akar a Szovjetunió még egy titóista államot? Nem akar. Megmondták nekem Moszkvában. Egyébként Kádár János és Révai visszakerült a Politikai Bizottságba. A Moszkva téren fél nyolckor majd földbe gyökerezik a lábom: Domokos Matyit látom feleségestül. A kommentár nem késik: Weöresék is jönnek, Sanyi kötetének bizonyos problémáiról dönt majd az Öreg. A Csillag-beli közlés várható módon azonnali zöld utat nyitott a Fülep nem akarja abbahagyni a sétálást. A hölgyek, akik már amúgy is egybeszerveződtek, föllázadnak, s bemennek a verandára, mi csak fél tíz tájban követjük őket, miután egyik mellékutcából Lator is csatlakozott hozzánk. Ez a pillanat nagyon tetszett nekem. Láttam Fülepen is az atyai elégedettséget: minden úton jön feléje valaki. (Hasonló érzülettel fogadtam én a tőle kapott Magyar Nemzet-cikket, melyben angliai beszámolójában Csenki emlegeti Colint.) Szépirodalmi Kiadó-beli megjelenés előtt. Sanyi mindenáron gyerekkori verseit is szeretné beválogatni. Fülep már előre lebeszéli erről: - hagyjon valamit az utókornak is. Géza hiába remélte, hogy ma nem fogunk sétálni. - Megmondtam Sanyiéknak, ha nem jönnek nyolcra, mi elmegyünk - mond és cselekszik Fülep. Amikor az erdő szélitől jövünk vissza, fölbukkan két alak az utca alján. - Ők azok, mert a férfi hozza a pakkot. Matyi áradozik, milyen szép lesz Weöres kötete. Hiába, ő a legnagyobb költő. Matyi és Sanyi referál a vitás kérdésekről. Milyen legyen a kötet beosztása? F. szerint egyvégtiben következzen az egész. Minden ciklusos megszakítás zavaró lenne, nem is beszélve a Sanyi szándékolta hétévenkénti korszakolásról. Szerinte egy gótikus épületbe nem okos dolog betonoszlopokat rakni, legföljebb akkor, ha az épület roskadozik, de különben? A verskötetben semmi más se legyen, csak versek. Még évszámok se, fénykép se. Sanyi 10-12 éves kori verseit mutatja. - Nagyon kedvesek - kapja a választ -, de miért akarsz olyan mostohán bánni a jövendő filológusokkal?

Egy köteg verset kézbe kapok, átpörgetek, s megcsap belőlük a költészetnek az a lehelete, amitől Matyi és László már elszédült. Hallatlan változatosság, könnyedség, természetesség... ha megszakadnék, sem tudnék így írni.

Utolsó pontként az ajánlás ügye szerepel. Sanyi az egész kötetet Fülepnek, mint az egyetlen magyar műértőnek akarja ajánlani. Ettől ugyan az összes műértők fölháborodnak majd, de éppen ezért megfontolandó.

Kedves jelenet, amikor a lépcsőn lefele menet Fülep a többszöri zord leteremtések, letromfolások után gyöngéden Weöres vállára teszi a kezét: - Nagy költő vagy te azért, Sanyi, akárki akármit mond.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Péller András [2017.]

inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Előző hónap | Hónapok | Következő hónap