Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Moziból hazajövet vendégeket várunk: Csanády Jancsit, Hernádit, Latort. Ebben a sorrendben érkeznek, s újságolják a szuezi helyzet fejleményeit, hogy Németh László hosszú nyilatkozatot adott a Művelt Nép első oldalán, hogy Paszternak levelet írt Illyésnek, megköszönve a francia kötetet. Irigyli Illyést, hogy mindig azt tehette, amit akart.
Lator nincs velünk félóránál tovább, mikor kilép az ajtón, mégis megjegyzi: - Nagyon szimpatikusak ezek a fiúk, hozzál össze velük máskor is. Különben olvastam Csanády János verseit, nagyon jók. A szimpátia kölcsönös, mert amikor ezek után olvasok Lator verseiből, Jancsi és Gyula lelkesen reagálva Pilinszky-méretű nagy tehetséget sejtenek benne.
Fülep Adorno Musikalische Wahrenanalysen-jeivel szórakoztat bennünket (Neue Rundschaul!), majd a barátságtalan időben is ránk kényszeríti akaratát: mennünk kell vele sétálni. Az a félóra érdekes, amit a verandán töltünk. Mutat két Dylan Thomas-verset és Weöres fordításait. Igen dicséri a számára ez ideig ismeretlen walesi költőt. Colinnal meg akarja hozatni kötetét. A költemények a fiziológia, az eleven organizmus látleletei, túllépnek az érzéki láttatáson. A módszer nem emlékeztet Juhász álintellektualizmusára. Fülep D. H. Lawrence-ben látja Dylan Thomas elődjét.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap