1956_11. [1]

Fodor András naplója - 1956. november 1. csütörtök

Rengetegen járnak az utcán, izgatottan veszik, olvassák az újságokat. Én is hozzájutok a Magyar Függetlenség és Magyar Ifjúság c. lapokhoz. Egy asszony a legtermészetesebb hangon fordul hozzám: Kimennek vagy nem mennek ki? A "Bombázták Kairót!" vastag betűi, az angol, francia, izraeli támadás Szuez körül más irányt adhatnak a honi eseményeknek is. Az Írószövetségben nyugtalanságot tapasztalok. Eörsi felháborodva tiltakozik egy Benjámint ért sajtótámadás miatt. Úgy hallom, Déryék is elkedvetlenedtek a nyers revansista hangok miatt Lengyel Balázsék viszont zavartalanul játsszák a perújrafelvételt. Az Újhold és köre összeül az egyik teremben (Mészölyékkel, Jánosyékkal véletlenül besodródom fültanúnak), s hosszan vitatják: ki kompromittálta magát, ki nem; van-e joga Devecserinek ahhoz, hogy ismét verssel szerepeljen? Az egyetlen, aki okosan, higgadtan beszél: Ottlik Géza. (Meg kell őrizni az írók pártoskodáson felüli egységét.) Lengyel Balázs nem hajlandó hűségnyilatkozatot tenni Veres Péternek. Mészöly rendkívül aktív lett, részt vesz a parasztszövetség munkájában. Látom, vannak, akik alaposan fölpakolnak a folyosón osztogatott ingyenkrumpliból; babból; de ez most igazán nem szégyen. (Vannak otthon éhező írótársak is, akik nem tudnak erről a lehetőségről.)

Kevesebb már az új plakát, ám némelyik nagyon ízléstelen. Például: "Vigyázat! Frissen mázolva! Major Tamás, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Gábor Miklós és különféle szabadon hozzáírt kiegészítések.

Délután átmegyünk Budára. Sok magyar katonát látni. Némelyiken gyűrött Bocskai-sapka, új rangjelzés. A Duna fölött biztatóan süt a nap az ikrás vízre; nagy szitakötőként helikopter függeszkedik a levegőben. Varga Pistáékat; Sárosiékat látogatjuk. Hallom a rádióból: Nagy Imre magához kérette Andropov urat a beszivárgó szovjet csapatok ügyében, s a magyar semlegesség kinyilvánításával tiltakozik, kilátásba helyezve, hogy biztonságunk garantálása végett az ENSZ védelmét kéri.

Kísérteties, ahogy a halottak napi, ablakba kitett, küszöbökre rakott gyertyák fénye közt jövünk haza. Itthon éppen Nagy Imre semlegességi nyilatkozatát hallom. Már csak így kezdi: "Magyarország népe.." Utána a Zrínyi szózata hangzik fel, majd a Talpra magyar! Halljuk Mindszenty üzenetét is. Idétlen! A Forradalmi Párt (van már ilyen is) nyilatkozata úgyszintén, mely őt akarná miniszterelnökké kiáltani. Nem különb a Katolikus Néppárt frázisokat ismétlő, beképzelt hangú kiáltványa sem.

Épp Jánossy professzor beszél a magyar uránról, majd Ravasz László szólal meg kenetteljesen, amikor telefonál Fülep. Politikai dilettantizmusnak járó kétségekkel fogadja a semlegességi nyilatkozatot: ilyesmit Parlament és törvénybe iktatás nélkül nem lehet csinálni. Emellett nagyon aggódik a folytatódó sztrájk miatt, amivel csak magunknak ártunk. Szerinte az öngyilkos sztrájk mögött restaurációs provokáció rejlik.

Ravasz László most jött vissza Szigligetről, egy írását (Emelkedő nemzet) máris beolvasták a rádióban. Szárszói gondolatait köti össze a mával. Fülep, a Németh által pesszimistának, tragikus alkatúnak mondott magyar, elhamarkodottnak tartja a lelkesedést.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Turai Hilda [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.