1957_08.[1]

Fodor András naplója - 1957. augusztus 2. péntek

Hernádi hívott a Kedves eszpresszóba. Tegnap nagy dolog történt vele: aláírhatta novellás kötete szerződését a Szépirodalmi Kiadóban. Most meséli a részleteket: Szabó Ferenc lektorátusvezető és Örkény a sok (netán hét) lektor közül a kijelölt szakértő segítségével eleinte vissza akarta csináltatni az egész, már-már pozitív processzust. Behívta Örkényt a szomszéd szobába, s meggyőzte arról, hogy ezt a könyvet még nem kell kiadni. (Mellesleg nem is olvasta el a novellákat, csak itt-ott belenézett a kéziratba.) Ezek után történt, hogy Örkény meggyőződötten kezdte dicsérni Gyulát. (A modern magyar prózában nem is látott még ilyet... milyen kész eszközökkel dolgozik! Milyen remek ötletei vannak stb.) Aztán néhány kénytelenségből mondott de után mégis azt mondta, egyelőre még nem kell kiadni ezt a kötetet. Domokos várta kint Gyulát, amikor keserű hangulatban kifordult az ajtón, s kifakadt előtte, Matyi visszament, derekasan kiállt az eltanácsolt szerző mellett. Így adódott, hogy Szabó, miután maga is elolvasta a kéziratot, behívta őt, s kijelentette: "Lófasz a seggünkbe, ha ezt nem adjuk ki."

Tetszik nekem a különös história, úgyszintén az is, hogy Hernádit, pusztán szakmai erényei miatt, a munkahelyén kinevezték főosztályvezetővé. Remek fiú ez. Csanády Jancsi mondta: - Hernádi lesz a te legnagyobb felfedezésed. Mutat egy új novellát. Ez nem nagyon tetszik, túlságosan tőmondatokra redukált ötlettörténet a hadifogoly-szállító sofőrről. Fülephez csak ketten megyünk. Kissé aggódva nézegetjük a vászonruhásan elénk ballagó öregembert. Dóra szerint panaszkodik, hogy lába fáj, láza van. Mindebből pirospozsgás arcán, nyájas közvetlensége láttán mit sem tapasztalunk. Mondja is nyugtatólag, hogy már jobban érzi magát. Panaszkodik viszont a környező dombhajlatokon folyó táborozásokra. Minden reggel a Himnusszal kezdődik a zenés nap, s reggeltől estig bőg a cigányzene, a dzsessz és valami "szív küldi..." És itt Fülep mulatságos körülményességgel magyarázza azt, amit kívüle kilencmillió ember tud az országban, hogy van a rádióban egy ilyen műsor. Igen meglepi, hogy milyen népszerű adás ez, hogy már tíz éve csinálják egyfolytában.

Hát, mi újság van odalent? Szenzációként Koreában járt orvos barátom beszámolóiból idézek egyet-mást. Ám amit tőle Kínáról negatívumként hallottam, ő mind pozitívumként könyveli el. - Nem ismerik a számokat? Kitűnő! Megyek oda máris. Nagyszerű hely, nem értenek a számokhoz.

Szelídnek és jókedvűnek láttam ma Fülepet. - Hát csak menjenek! - mondja megbékélve, amikor ismét hosszabb időre búcsúzunk - most szép idő van. - De kicsit őszies - szólok vissza távozóban. - Igen, őszies. A minap az egyik rózsatő alatt teljes száraz ágat találtam.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Andrási Gergely Dávid [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.