Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Sok bonyodalom után végre kezemben a Svájcon, Párizson át Calais-ig szóló vasúti jegy. Száma: 000 008, e szerint hát nem sokan vették még igénybe ezt a fajta kartont.
Fülep bent fogad a szobában, bár nincs hűvös. Évődve kérdi: - Most hány napig maradnak? - Bizony nem sokáig, de most úgy utazom, hogy Professzor úr is rámondhatja: Az már valami! - egészen Londonig. Csakugyan tetszik neki vállalkozásom szerencséje. Lelkemre köti, hogy szakítsam meg az utat Párizsban. Idézi párizsi és londoni emlékeit, újra hangsúlyozva, hogy Angliában jobban érezte magát. Amikor partra lépett, s szívott a csodálatos jódtinktúrás levegőből, kihúzta magát, érezte, más világba került: szabad ember. Kíváncsi, vajon így van-e most is?
Tanácsát kérem: mit kezdjek a British Museummal. Megnyugtat, nem olyan áttekinthetetlen. Az asszír-görög dolgok a legérdekesebbek, no meg a National Gallery, amely fölér a Louvre-ral. Ámbár ez utóbbi se kutya. Épületként is igen szép. Építészeti szempontból az angliai románt dicséri, az ottani gótot nem szereti. Nagy szeretettel beszél az angol vidékről. Az eredeti vad tájat valósággal kertté változtatták. Skócia viszont zord. Figyelmembe ajánlja a vidéki kastélyokat, de hiszen Colin tudni fogja, mit kell nekem látnom. - Búcsúzáskor megígérem, hogy írni fogok majd.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap