1958_02. [1]

Fodor András naplója - 1958. február 19. szerda

Felköszöntöm Rab Zsuzsát névnapján: "Sok Zsuzsánna napokat vígan elérhess, napjaidat számlálni ne légyen terhes!" - éneklem neki telefonba a széki nótát. A boldogságnak most nincs is híja odaát. Új, csodálatos budai lakás adódik 20 000-ért, és csodák csodája, ennek egynegyedét én ajánlhatom meg Hiawata-írásom terhére. Pista mondja, hogy Fazekas Anna már megkapta az általa nevemben írt előlegkérő levelet, s "méltányosnak tartja a Fodor Bandi kérését''.

B. Nagy szervezkedése folytán Darvas védnökségével Aczél György miniszterhelyetteshez megyünk a tervezett új folyóiratról beszélgetni.

Juhász nincs benne a csapatban, Béládi se, pedig őrá szükség volna. Ahogy ballagunk a folyosón: Nagy Laci fokosa, Tóth Lacié, Simoné meg az én kucsmám túlságosan is népi mivoltunkat hangsúlyozza. Mielőtt belépnénk a miniszterhelyetteshez, Csanádi Imre elárulja, megint baj van a kötetem nyomdába adásával, mert a Mészöly ügye olyan port kevert föl, hogy ebben a hangulatban "nem megy a dolog".

- Érdekes, valamiben mindig lehet bátor a Magvető, csak aztán mindig én fizessek rá az előzetes bátorságra? - Imre szerint nem a bátorság hiányzik, ne maradjon bennem tüske.

Esetleg Darvast kivéve, mindenkinél korábbról ismerem Aczél Györgyöt. 1947 augusztusában egy pártgyűlésen hallottam választási beszédét, Tokajban. Akkor nagyon levett a lábamról értelmes, bajuszos, magabiztos arcával, nyílt hangütésével. Egyetemre kerülésem előtt akkor gondolkodtam el igazán: kell lennie valaminek ebben a kommunista pártban, ha egy kunsági paraszt ilyen politikai intelligenciát szerezhet a pártmunkában. Most már persze tudom, hogy Aczél nem parasztivadék, s valami távolból szemlélődést is látok rajta, ami nem emlékeztet egykori mosolygós közvetlenségére. Mindenesetre hagy bennünket beszélni. Simon és B. Nagy fejti ki, mit akarunk tulajdonképpen, aztán Darvas veszi át a szót. A miniszterhelyettes eleinte álproblémának tekinti folytonos fiatalságra hivatkozásunkat, de aztán elismeri, hogy szocialista irodalmat csak fiataloktól remélhetünk. Ám nem lát garanciákat arra, hogy mi igazából szocialisták vagyunk. - Az alapkérdéseket kell tisztázni. A népi írók kényes problémáját is szóba hozza, ahogy mostanság illik. Jól,esik, hogy Darvas erről a témáról normálisan beszél, nem adva fel nemzedéki szolidaritását. Simon, Csanádi szavaiból könnyű arra következtetni, hogy nekünk is odahúz a szívünk. Érdemes volna viszont B. Nagy figyelmeztetését megfontolni, hogy a futtatott új kurzusköltők megint az új sematizmust, dilettantizmust viszik "diadalra". Aczél ezt nem ismeri el, sőt a békés megegyezés alapján az kívánná, vegyük magunk közé az újsütetű politikus költőket. - Örökké csak nem akarnak rájuk haragudni?

A kétórás beszélgetésnek annyi haszna van, hogy a miniszterhelyettes szeretne velünk ismét találkozni. Késve érkezünk Forgácsékhoz. Lator az este főszereplője. Kötete egész anyagát elhozta. A régi versek olvasása jóleső emlékeket ébreszt bennem. A társaság bajlódik a kántáló olvasásmóddal, de a szerzőnek igaza van. Olyan verseket, mint a Vihar, nem lehet racionálisan széttagolni, csak ilyen vészterhesen összetorlasztani. Igen megfog engem a Tilalomfa, Tenger éj (ez László egyik legtökéletesebb verse), a Halott város, Töredék, Férfikor. Érdekes, hogy a szerző feszélyezetten magyarázza saját szürrealizmusát. B. Nagy néhány versért őszintén lelkesedik, kér is belőlük a Kortárs részére. [Nem jelentek meg ott. F. A. 1983.]

Kicsit fáradtan, letörten beszélgetünk a szomorú hírekről. Hernádi novellás kötetét is el akarják napolni. Az én esetemet különösen B. Nagy tartja megdöbbentőnek. Nem is hagyja annyiban, beszél újra Béládival.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Gergály Nikolett Zsuzsanna [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.