Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A Moszkva téren csatlakozik hozzánk Lakatos Kálmán. Kicsit félve csöngetünk be a váratlan vendéggel, de Fülep szívesen fogadja Őt. Érzékeny érdeklődéssel kérdezgeti, hogy találja magát új helyén, Nagybajomban. Kálmán annak idején nekikeseredve írt Bajomba helyeztetéséről, most kénytelen beismerni, sokkal jobb neki ott, mint Somlóvásárhelyen volt. - No látja! - mondja az Öreg kedves hunyorgással. Arcán azért látszik, fáradtabb, gyötörtebb, mint máskor. Kálmán előhozakodik Pestre kerülése tervével, s szó kerül a régi témáról, hogy foglalkozni, írni szeretne Papiniről. - Ajánlhatok valamit: tegyen le róla. - Pedig Professzor Úr előszavával olvastam a Storia Christi-t... - Pénzért írtam. Olyan helyzetben voltam, hogy szükségem volt a pénzre.
A téma arra készteti Fülepet, hogy részletesebben szóljon Papinivel való kapcsolatáról. Kezdettől fogva hetvenkedő, igazi őszinteségre nem képes papírfigurának tartotta. Ismeretségük úgy kezdődött, hogy belékötött, de benne aztán emberére akadt. Mert ha ő lőtt pisztollyal, F. visszalőtt ágyúval. Így aztán Papini tiszteletben tartotta őt, meg is látogatta a lakásán, együtt jártak szellemi érdeklődésű arisztokratákhoz meg a volt amerikai munkásvezér Heronhoz, aki kocsit szokott küldeni értük. - A Biblioteca Filosoficában, melyhez hasonló intézmény nem volt a glóbuson, nem is jelentősége, inkább jellege miatt, naponta találkoztak. Papini elmaradhatatlan társa mégis inkább Prezzolini volt. Nem is érti a köztük lévő barátságot, mert Prezzolini komoly ember volt. Lapjában, a La Vocé-ban mindig valóságos problémák tárgyalódtak. Olyan bátor volt, hogy egyszer, amikor a katonaságot piszok bandaként jellemezte, le is csukták. A fasizmus idején Amerikában professzorkodott, talán most is él...
Kálmán arra kíváncsi, hogy vélekedik F. Papini megtéréséről. Természetesen rosszul. Kétségbe vonja Papini őszinteségét. Miután minden puskaporát ellövöldözte az egyházra. ateistaként már nem léphetett tovább, tehát megtért. Nyilván nagy hatással volt rá a francia újkatolicizmus kivált Claudel, akiről Fülep máskor is, most is igen lelkesülten beszél, nagy szufláját, mélységes meggyőződöttségét emlegetve.
A Biblioteca Filosofica kapcsán említett új nevek (Martuzzi, Cecchoni) mellett megint csak szóba kerül Amendola, a mindenkinél kitűnőbb, az olasz risorgimento nagy alakjaira emlékeztető, Mazzini típusú férfi.
Milyen munkái voltak? Kisebb filozófiai értekezés például disszertációja a kategóriáról. Később, amikor politizálni kezdett, a Corriere della Será-ban olyasféle cikkeket írt, mint Bibó Pista, de foglalkozott sokat irodalommal is. Mikor D'Annunzio dicsősége teljében volt, nagy cikket irt róla a "Dögrováson lévő költő" címmel. A "Marcia su Roma" előtt a kolóniák minisztere volt aztán a "Kivonulás az Aventinóra" során, amikor a milánói ellenparlamentben főszerepet vitt, a fasiszta banditák éjjel az országúton, amikor fürdőbe ment, kihúzták kocsijából, és összeverték. Sebeibe később belehalt.
1/2 10 múlt már, Fülep még mindig beszél. Ha úgy adódik sorja, jókat nevet. Vidáman meséli, hogyan készítik itthon a műbort. Másodszorra még jobb minőséget tudnak a törkölyről leönteni. - Tavasszal, ha megérjük, csinálunk annyit, hogy egész évben legyen borom.
Tizenegyre Simon Pista ígérkezett. Vártnál kevesebb érdekeset mond az Új Hang-redivivus ügyekről. Elkedvetlenítette, hogy múltkor már öten sem tudtak összeférni. Juhász szerinte kevésbé istenkedik, mint valaha, végtére éreznie kell, hogy a hangulat egészen más lett körülötte. Ennek jele az is, hogy hosszabb elhidegülés után ismét barátkozik vele, s látszólag megszívleli véleményét. Szerinte az, hogy "a Kormos humbug" nem hangzott el a szájából.
Könnyű Pistával egyetérteni, de kedves vidékiességében valami nagyotmondó hajlam is rejlik. Olykor belebeszél a ködmön ujjába.
<>p Érdeklődve hallgatom, amiket távol-keleti útjáról mond. Vietnamban az elmaradottságot, a dzsungelt, a szép, de tőle erősen távol tartott nőket, a folyton utánaszegődő rendőrt; Kínában a hatalmas erőket, az építést, a szaporaságot és a fogékonyságot, a kedves emberiességet s ugyanekkor a felettébb zavaró szembe nem nézést vette észre. Koreát tartja a legelmaradottabbnak, politikai szempontból is. Ott csak a tájak szépek. (Különben Csou En-lajjal is találkozott.)Búcsúzáskor megkeseredik egy kicsit a szám íze, mikor kiderül, hogy mégsem a Villámlik versem lesz az Apám árnya párdarabja a februári Kortárs- ban. Ilyesmik bizonyítják Pista felszínességét, hogy ígéreteit voltaképpen nem tudja megtartani.
Tokaji bort szerzek Fülep születésnapjára. Kormos, Sárosi csatlakozik. Itt van Lator is: soványan, komoran áll a villamosban, mint Kossuth Lajos szobra a talapzaton. Egy részeg ember írogat s beszél magában mögöttünk. - Te jóisten! - mondja -, fordítva csinálom az egészet. (Félbehagyja az írást.) Hogy fogok én itt unatkozni a végállomásig! Kénytelen leszek énekelni -, s azzal a renitens cigaretta mellől máris rágyújt a "Deres már a határ"-ra. Aztán morog a nőkre, akik őt állandóan megsértik, pedig ő még egy utcalányt se sértett meg...
Havas a Kuruclesi út, alapos tisztálkodás után lépünk be az ünnepekhez, aki vártnál kevésbé van meghatva fölvonulásunktól. - Hát mégis hoztak! - mutat rá a nálam lévő tokajira. - Nem "ürmös moslék"! Tokaji! - Onnét is való? - Remélem. - Hja, csak reméli?!
Amikor elhelyezkedünk, látom az Öreg szemén, hogy igazából jólesik végignéznie rajtunk. Sárosiné Jolihoz fordul először, akit már régen látott, aztán megy a poharakért. - A nők virágosat kapnak - mondja kedves mosollyal, majd ugyanilyen, de huncut hangon: - Csak azt kérem, hogy a Bálint ne töltsön. (Eddig ugyanis ő szokott.)
Kormos Pista fölolvassa Jankovich Ferenc Májusi litánia c. versét. Az Öreg nevetés nélkül hallgatja, s következetes a konklúzióban is: - Ez remekmű! Próbáljon valaki ilyet írni! Juhászról kerül szó. F. ismét kinyilatkozza lesújtó véleményét. Szerinte Juhász olyan költői alkat, aki csak az egy Arany János-i lemezt tudta játszani, s amikor látta, hogy többre nem telik belőle, próbálkozott mindenféle pózokkal. László védi A tékozló ország-ot. - Vannak benne jó részek. - Mutassza meg nekem azokat a részeket! De csak mutassza meg! (Kétszer is így ejtve a mutassa igét.) Ezt a felszólítást én is megkaptam annak idején.
Az a vigasztaló, hogy nemcsak nálunk nincs semmi kiemelkedő a kultúrában, külföldön sincs - morfondírozik tovább Fülep. Nemrég kapott Lukácstól modern nyugati műveket, egy Beckett-regényt és Kafka Schloss-át. Latorral karöltve szidja Kafka kóklerségét. Mert ő szereti az ezópusi mesét, de csak hat sorban. Miért kell egy ilyen témáról regényt írni, tele hétköznapi részletekkel? Kafka tipikus esete az agyonreklámozott, felfújt íróknak. Nem értek egyet ezzel a fennsőbbséges döntéssel, de mint minden hasonló esetben, kénytelen vagyok elismerni, hogy ő magasabb horizontról ítél.
Lakatos Kálmántól kaptam ma levelet. Mulatságos, ahogy beszámol az Othello szovjet film nagybajomi hatásáról, az előadás utáni "mozgó kiértékelés"-ről. ízes fordulatait, jó megfigyeléseit Fülep is nagyon élvezi, s amit sose mondott, elevenséget, írói kvalitást lát Lakatosban.
Bálint furulyázására, a tíz órai elbúcsúztatás miatt, ezúttal nem kerül sor. - Legközelebb majd azzal kezdjük, mondja a házigazda utólagos tapintattal. - Legközelebb majd citerát hozok ... - Azt nagyon szeretem.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap