Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Latortól hallom, hogy Domokos Matyi Pesttől Szegedig áradozott neki Hernádi új, kéziratban olvasott regényéről. Mészölyénél is jobb! - mondta. Ez nagy szó.
Megvolt a Várkonyba menetel nélkülünk, akik Fonyódon voltunk. Először a vesebántalmaira panaszkodó Zsuzsó számol be a kirándulásról. Fülep nagyon kedves volt, s láttak még virágzó gesztenyét is. Beney Laci a Tárogató úton folytatja a történteket. Különösebb szenzáció nem esett. Visszafelé már csak bóbiskoltak a kocsiban. Fülep háborgott Császárnéra a prézliben forgatott rántott gomba miatt.
Bálint és Dóráék később érnek nyomunkba. Közben Fülep már szapulja a francia antológiát. Először is rossz véleménnyel van Cs. Szabó előszaváról. Akinek Juhász Ferenc Bartókhoz mérhető géniusz, s aki Weöres Sanyival nem tud mit kezdeni, 56-ról jól kiszámított taktikával, szordinóval ír, holott itthon ez az interpretáció sem kívánatos... A kötetben őt a Vörösmarty-fordítások érdekelték volna leginkább, ám ezek nem jók. Nem mondja, hogy Pierre Emmanuel és mások rosszul végezték dolgukat, de Babitsot, Tóth Árpádot is lehetett volna előnyösebben bemutatni. - Kár, mert a kötet különben szép, gondos munka.
Sárosi Bálint ugyancsak eleven, elmondja újra Gottwaldot, Prágát. A csehek meglepően lekezelték Kodályt hivatalosan, még kísérőt sem adtak neki, nemhogy kocsit.
Fülep hosszú, meggyőző előadást tart Beney Lacinak arról, hogy ha feleségének veseköve van, borba vegyített vérehulló fecskefüvet kell vele itatni. Laci szerint Zsuzsó ezt nyilván meg is próbálja, merthogy babonás.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap