Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Új levél Bertóktól. Még bélyeget is elfelejtett ráragasztani, oly sietve közli, marad mégis Pécsen. Csorba Győző meggyőzte. Én irányítottam Csorbához, így nekem hálás, pedig a befolyás döntő faktora nem én voltam. Basch hívott bennünket gyerekestől. Tárt karral jön elénk, levegőbe emeli, balról-jobbról képen cuppantja Dávidot: - Ahanyos! Fiunk nincs elragadtatva a kellemes kerti környezettől (mely ittlakásom óta sokkal dúsabb lett, csak a kilátás fogyott el belőle), dohog, mohog: se homok, se kavics! Egyszer még lapátját is székünkhöz hajítja, de Basch elmerülten olvassa tovább a Babits -Szabó Lőrinc-viszony történetét. Figyelek, mert érdekel a história. Jellemző, hogy Lóránt Tanner Ilona szerepét nem tartja determinálónak a válság történetében. Szellemileg éppoly fürge volt gazdánk, mint hajdan. - És a Professzor?
- Elmondja összekülönbözésük történetét. Tájékozott vagyok mindenről, de hiába akarnám meggyőzni a sértett felet, hogy Fülep szántszándékkal szakítani akart vele, azt nem hinné el. Csalódást igyekszik érzelmek nélkül viselni, de azért megjegyzi, milyen sokan utálják Fülepet ... Füst Milán például. És ő sem bocsátja meg, hogy Rómában ki akart kezdeni húgával, s neki ezt utólag el is mondta. Viselt dolgai után úgy látja, Fülep mindenki fölött valónak tartja magát, pedig hát hol a mű? Elek Artúr látta... elhibázottnak ítéli. Mindez engem nem rendít meg, többet is kibírt már az én Fülephez ragaszkodásom.
Az És utolsó oldalán, kitűnő önarckép alatt Nagy Laci nyilatkozata olvasható. A tehetség eredetiségét, önállóságát árasztó szöveg fontolt, erőteljes mondatai újfent meggyőznek: ebből a fiúból lesz a jövő nagy költője. Ennek a váteszség, vajákosság is természetéből ered, túlzásai, melléfogásai is megbocsáthatók. Milyen büszke a barátságaira! "Barátságot sose bontottam." Ebben sem hasonlítunk egymásra.
Fülep ma is rosszul aludt, de ha nem mondaná, nem látnánk rajta. Telefonon már elszámoltam vele a Granasztóival töltött estét.
Juhásszal továbbra sem tud megbékülni. De hiszen Cs. Szabó Bartókhoz méri! - A mi emigrációnk odakint is provinciális. Csizmadia és kéj gázt emleget, a zseniszellet gátlástalanság át. A Tompa Kálmán képeiről írt "hadová" -ra nem talál mentséget.
Tompánál egyébként ő is járt egyszer. Szabó Lőrinc unszolására. Attól kezdve, hogy belépett, a kilépésig be nem állt a házigazda szája. Elmondta, hogy ő milyen magnetikusan gyógyít. Dóra: Szabó Lőrincnek talán ez használt... Fülep: Használt? Hiszen meghalt, mint a pinty. Fiatalon.
Sz. L. költői nagyságát, áldott rossz jellemét, s ahogy nála, a Kollégiumban fölolvasott szonettjeit megsiratta, szeretettel és szánón emlegeti.
Különféle nyelvek nehézségeiről szólva bevallja, angolul képtelen volt megszólalni, hogy értsék is. "Ward", mondta a rendőrnek. Meredt rá értetlenül. "Uaad", kerekítette a száját. - "Hja, ueed!" De a franciával se könnyebb a helyzet. Lavotta Rudi a "L'Avenue Opera" kávéházban úgy kérte az "Un cafét", hogy a pincér "deux" -nek értette.
Szeretem hallgatni, amikor ilyen köznapian gyakorlati dolgokról beszél. Maga is élvezi saját egyszerűségét. Bármi más kerül szóba, mindig kísért kijelentéseiben a testamentummondó próféta hangja.
Steiger Kornél szerint Szabó Lőrincnek nincs ma ázsiója. Ez ugyan nem igaz, legföljebb hivatalos értelemben, de Fülep készséggel tódítja: - Nálunk a költő csak addig valaki, amíg él, aztán a kutya se ugat utána. Olyanok a költők, mint a tankönyvírók. Azonnal új tankönyvet csinálnak, ha szerzője meghalt.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap