Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Levél Kormostól. Szép, elektrokardiográféra emlékeztető kézírásával csakugyan leszögezi, hogy hazakészül. Cécile-lel nem élhet. C. megutálta a magyarokat, teljesen elfeledte a nyelvet. De ő, bár anyagi helyzete bizonytalan, ha feje tetejére áll, akkor is magyar marad. Reméli, hogy Zsuzsáékat nem nyugtalanítja hazatérése. Benézek Vekerdihez. Óriási botránya volt Debrecenben ottani előadása után. A profok és a rektor asztalt verve támadták, a párttitkár fenyegette: az államhatalom le fog csapni rá. - Ha lecsuknak, csak jobb helyzetbe kerülök - mondta ő, mint akinek nincs vesztenivalója. Szapulta az egyetemi oktatást, megnevezve a méltatlanul grasszáló és katedrától eltiltott tanárokat. Magasztalta Sántha Kálmánt, miközben halálba üldözői ott ültek körülötte. Veszedelmes szent ember ez a Laci valóban.
Tüskés Tibor jelentkezik, hívom ebédre hozzánk, Takács Imrével együtt. A New York ház előtt Kalász Marci fut utánam. Hívom őt is ebédre. Örülök, hogy a dunántúli középgeneráció java találkozhat nálam. Csakhogy egyik legény keserűbb, mint a másik. Tibor tervei dugába dőlését panaszolja. Annyi órája van, semmihez sem jut hozzá. Imre aránylag jókedvű Marcihoz képest, akiből csak úgy sistereg a düh. Főként Váci ellen, kivel a szerkesztőségben összeveszett, s Miska utána az utcán a fejét is félrefordította. Dunaújvárosban viszont - ahol Marci jelenleg él - nyilvánosan át akarta őt ölelni a közönség szeme láttára, de ő megmerevedett, hátravonta magát. Amikor megjelent a kötete, Miska írt neki levelet: "Drága barátom, elolvastam. . . Rengeteg mondanivalóm van; gyere föl" Ő nem ment. A kötetben azok a versek voltak, amiket ők sorban visszaadtak. De Simon se közli a verseit, Garaival már a köszönőviszonyt is föladta. Csanády Jancsira csak legyint, Demény Ottót jellemtelenségen fogta rajta. Egyedül Nagy Lacit szereti rajongásig. Juhászból kiábrándult. . .
Mi történt ezzel a szelíd fiúval tíz év alatt? Az általános irodalmi helyzetről, a magafajta vidéken kallódókról elriasztó képet fest: - Hiszen mi még nem vonulhatunk el a magunk Tihanyába. Nincs mögöttünk Európa, nincsenek mögöttünk életművek. Meg fogunk fulladni, de ez a fulladás benne lesz az irodalomban. A németeknek mégiscsak jobb, kiadják őket Nyugaton. De itt? Kiről írnak nálunk elolvasható kritikát? Láttam, hogy intézték el az És-ben Nagy Lacit.
Szinte zavarban vagyok Marcival. Nekem mennyivel könnyebb az életem, mint neki a dunaújvárosi magányban.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap