1967_08. [2]

Fodor András naplója - 1967. augusztus 3. csütörtök

Chartres

A szép vonatban még ülőhelyet is kapunk. Elképzeljük Kormost, sokat járhatott erre Tours fele menet, amikor Cécile húgát, Évát látogatta. A katedrális felemás tornyai balról tűnnek föl. Az állomástól hamar odaérünk eléje. A kavicsos, meleg úton főkötős árusok kínálgatják a fejükön hordozott portékát. A templomon az idő fehérsége látszik. ("A sápadt idő" - Csokonai szavaival.) Bent azonnal megfog bennünket az üvegablakok csodája. Fülep ezúttal is igazat mondott. Különösen az északi rosas-tól vagyok elbűvölve, a benne lévő szögletes, mozgást idéző formák miatt. Inkább a déli ablakokon süt be a nap. Az ottani rosas olyan, mint egy gyöngyberakásos ékszerfedél. Hosszan és bűvölten nézzük. Körbejárjuk az apszist. Gyertyák sárga csokra felett kéken, sárgán, pirosán esik be a napfény. A különös kék foltok lepkéit arcunkra, tenyerünkre is föl tudjuk fogni. Örülök, amikor a "gálicos" jelző eszembe jut. Különben csak Rouaoult és Cézanne kékjeire tudok asszociálni. Fülep magyarázta, azért nem egyformák az ablakok, mert később ezt az eredeti kéket már nem tudták eltalálni. Arra sajnos már nem lesz alkalmunk, hogy a párhuzamosan beeső fények ragyogását is lássuk. Filmezők, villanófényes fotózok próbálják megörökíteni a jelenést. A mi emlékezetünk alighanem megbízhatóbb. Sose éreztem még ilyen áhítatot templomban.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Egri-Borbás Bernadett [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1967. augusztus 7. hétfő

London

Colin fölajánlja a Promenade koncert egyik jegyét. Még teljes nappali fényben hajtunk át a Hyde parkon. Colin a vezetésben is gyors, célratörő, türelmetlen. Magyarul szidja a gyámoltalan vezetőket. A tuniszi követség előtt parkolunk, a Kensington Roadon. Most nem olyan izgalmas az Albert Hallhoz vezető út, mint 1957-ben.

A hangverseny nem érdekes. Átöltöznöm se volt szabad készülődés közben. Az álló közönség most is hőzöng kicsit. Hurrogva tapsolnak, amikor belép a koncertmester, majd a karmester. Azon a tájon ülünk, ahol annak idején. Köröttünk a zenekritikusok. - Utálom őket! ... - így Colin. A szünetben szokásos ivászatra se megy közéjük. Előttünk D. Richard mimikával, gesztusokkal kíséri Beethoven II. Szimfóniá-ját. - Azt reméli, valaki tán nézi őt. Shave Taylor is itt ül... - Híres buzi!

Miniszoknyák, hindu szárongok, meztelen derekát vakargató hölgy - jó hangszerek, rossz karmester, közepes képességű zongorista. Colin nagyon szidja a hallottakat. - Ez egy hentes! - mondja a beteg Sargentet helyettesítő Laugharnre. Ám az lesz majd, hogy Colin fogja levágni a hentest. Ravelt, Beethovent, Sosztakovicsot helyenként élveztem, de az Aréna vers légköre nem volt sehol.

Gyorsan visszatérünk a North Villas 28-ba. Hívom Sárközi Matyit. Éppen magyar fogadás van nála Pilinszky tiszteletére, ki most verseiből fog fölolvasni. Elugrik értünk kocsival.

Megemberesedett Matyi, de tán még nyájasabb, simább modorú lett. Anyja legjobb tulajdonságait örökölte. Határ Győzőék éppen jönnek elfelé, kedvemért visszafordulnak.

Pilinszkyt látom meg elsőnek. Nem örvend úgy, ahogy illenék, pedig 18 évvel ezelőtt is Sárköziéknél találkoztunk először. Húsz-harminc állongó magyart látunk, akik, mivel nem különösebben érdeklődnek irántunk, jórészt ismeretlenek maradnak. Itt van a két Szabó. Egyiknek a feje Kereszturyéra (Szabó Zoltán), a másiknak a hangja Illyésére emlékeztet. Cs. Szabó kemény legény és érdekes ember. Az ifjak közül Czigány Lóránt szegődik mellénk. Könyvtáros a British Museumban, szimpatikus fiú. A másik, aki ugyancsak tetszik: Siklós István. Íme hát, magyarjaink idegenben. Különösebb honfibú nem látszik rajtuk, otthoni dolgokban elég tájékozottak, ám nagy különbség lehet köztük és az idősebbek közt. Szabó Zoltánban például furcsa, belül összetört férfit gyanítok. Félrehúzódik, inkább csak gesztusokkal beszél, semmitől sincs meghatva.

Pilinszky viselkedésével csak akkor tudok megbékülni, amikor Czigányék javaslatára hozzájuk átmegyünk. Világvégi csendes utcában laknak. Házuk tiszta, rendes, koreai gyékényszőnyeg a padlón. Az egri bikavértől emelkedik a hangulat. Nagy lelkesedéssel beszélnek a Szegénylegények-ről. Szabó Zoltán előtt, azon túl, hogy Eötvös-kollégista voltam, Keresztury növendéke, az is jó pontnak számít, hogy Hernádi barátja és fölfedezője vagyok.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Török Ádám [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.