Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A népművelési konferencia alkalmából a Tiszti Házban vetítik a Csillagosok, katonák-at. Már a kezdőképe is tetszik, aztán a kegyetlenül tiszta jelenetsorok, a randalírozó Nyikonyenko drasztikus vízbe lövése, majd Madaras remek komisszárfigurája, izgatott futása a kolostor labirintusában. Kitűnő a fehérek ábrázolása, a négy kiválasztott vörös egyenkénti lelövetésének meg játszása...
Az operatőri munka, a vágás nagyszerű. Félelmetes a repülőről üldözött vörösök látványa, de a kórházig való elvergődésük kissé zavaros. Furcsa, idillien álomszerű az ápolónők nyírfaligetbeli tánca fúvószenére. Ez a részlet belekerülhet még egy eszmei filmantológiába is, a század legjobb filmrészletei közé. Emlékezetes továbbá az orvosnő és magyar szerelmének pusztulása. A nő (Mikolajewska) vétkezésének annyi hasonló jelenet után funkcionális jelentősége van. Amikor a fiút vízben szigonnyal döfik át, az összegörnyedő meztelen test művészileg is megrázó látvány.
Mozgásban, a táji környezetben belső szépségének megmutatásában, az önálló filmstílus tekintetében elsőrendű alkotást látunk. Hiányzik azonban az egy célra szegezett gondolati röppálya, mely a Szegénylegények szerkezetét oly szorongatóan széppé tette. A végső jelenetek itt csak dekorációk, noha monumentálisán komponáltak.
Vannak a rendezésben helyenként bosszantó modorosságok, de ezt a csatár-lánc technikát, ezt a majdnem dokumentatív ábrázolást meg kell érteni a maga törvényeiből. Mindezzel együtt nagyobb élmény volt a Szegénylegények.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap