1968_01. [1]

Fodor András naplója - 1968. január 4. csütörtök

Először Vekerdi toppan elénk a hóban, aztán föltűnik Lakatos András régimódi, gondosan átkötött télikabátja, testétől eltartott súlyos táskája, majd Vajda Kornél havas barettsapkája, végül, már a Bognár utca sarkán, utánunk lódul a cicasapkás Zsuzsó. (Dóráékról csak Fülep mondja meg, fejfájás miatt nem indultak el.)

Az Öreg borotvált arca nem is olyan meglepő, hiszen többet láttuk, jobban megszokhattuk így. Mindjárt befordít bennünket a házba, s kérdi közben, olvastuk-e Darvas különvéleményét. Vekerdi éppen taglalta idejövet: akit Darvas megugat, dicsérve érezheti magát, átpasszolom hát neki a szót. Fülep persze prüszköl Hernádi előzőleg olvasott interjúja ellen. - Ezzel ő nagyon sokat ártott magának. - Laci menti őt, a műfaj törvényei most ilyenek. Nagyképűnek, nyeglének kell lenni, különben az embert észre sem veszik. (Lásd Benedek István És-beli nyilatkozatát!) Meg aztán Hernádit annyit rugdalták. Mihelyt úgy látszik, mintha levegőhöz jutna, persze hogy felfuvalkodik a szájába tódult levegőtől. Az igazság, hogy Gyula modorosságait mi is elengedtük volna. Fülep viszont láthatóan elismeri Gyula film körüli érdemeit. - Inkább ne beszélt volna, csak ne rontsa becsületét! - így fölismervén, hogy az 1966 decembere óta diszkreditált Tüskés melletti csendestárs mégis a "mi kutyánk kölykeként" tárgyalódik, fölbátorodom, beszélek róla, megmondom, hogy a VÁTI-ban dolgozik, Granasztói a főnöke, Tóth Dezsővel való pécsi "párbeszédét" is idézem. Ez igen tetszik neki. Ezt kellett volna megírni!

Az Új Írás-ban olvasott nagy íróink (Déry, Illyés) elparentálódnak. - Ilyen általánosságokat mondani Baudelaire-ről belga tisztelői közt! - Bizony, és méghozzá Baudelaire-ről, nem Lampérth Gézáról, a szakramentumát! - Generálisan elégedetlen kortársai gyors szellemi öregedésével. - Ez az új "morbus hungaricus". - Bernáth is, ki néhány éve még azt a remek Pannoniá-t írta - hosszú idő óta a legjobb, amit magyarul fogalmaztak, ízes, eleven, szinte pattog - mostanra olyan trottli lett, ha leül oda a székre, öt perc múlva elalszik. Kiderül, hogy B. A. két év óta nem is jöhet ide a lakásba, ahová pedig hipochonder lévén vágyik

Vekerdinek először a logikus áramkörök mineműségéről, aztán Lévi-Strauss strukturalizmusáról kell vallania. - Hát mondja meg, kérem, mi ebben a korszakalkotó szenzáció? Laci zavartan kerülgeti a lényeget. Panaszkodik, milyen nehéz volt Lévi-Strausst fordítani, eligazodni az ausztrál őslakosság rokonsági, törzsi viszonylatain. Végre kinyögi, ő is éppen a Professzor urat szerette

volna megkérdezni a témáról. így aztán a vélemény két tudós széke közt a földre huppan, csak Bergson egykori divatjáról esik szó, hogy milyen méltánytalanul bántak Boutroux-val, ki nélkül Bergson se lett volna.

- Itt van a maga Üvöltés-e! - Visszakapom a múltkor itt hagyott könyveket. - Hogy váltak be? - Sehogy. - Juhász Gregory Corso-fordításán is botránkozik. Ginsberg homokosságát nem hagyja említetlen. Ezen az emberi aberráción nem tud napirendre térni. Pedig büszkén szokta mondani: ő nem dogmatikus. De a buzerancia hallatán mindig elönti agyát az indulat. - Mert a szerelem óriási dolog, a nemek vonzódása, a női test formái, konstrukciója meg tud mozdítani hatalmas erőket, de egy büdös férfié!?

Vekerdi Laci fölidézi egy kalandját, amikor a vonaton ismeretterjesztő előadóként magyarázott valaki szemben ülő férfinak Einsteinről, s egyszer csak érzi, hogy a pad alatt nyomogatni kezdi a lábát: "Ugye, nőkkel ilyen témáról nem is lehet beszélni!" Laci az Akadémiai Könyvtár állománygyarapítójaként látja, mennyi olyan kiadvány jelenik meg, melyben a buzik jogaikat követelik. A nemek felszabadulása már megtörtént, csak az ő szabadságuk hiányzik. - Hogy a fene enné meg! - Fülepnek az sem fér a fejébe, hogy a "Naturvölker"-eknél is megtalálható ez a vonzalom. Mert a görögöknél hagyján, oda a perzsák vitték be, de ki vitte Afrikába?

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Kelemen Gergely [2014.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.