1968_02. [1]

Fodor András naplója - 1968. február 1. hétfő

Lakatos András jelenti, beteg, összeomlott, ne is kérdezzem, mi a baja: Tartsam meg jó emlékezetemben. Recenziót vállalt kötetemről a Kortárs-nak, miatta szenved, láthatólag nem tudja megírni elképzelt igényei szerint.

Levelem jött a Magvetőből: keressem föl Sík Csaba főszerkesztőt kéziratom ügyében 7-én 12 órakor.

Csak négyen verődünk össze a Bognár utcánál: a kalapos Vekerdi, Fülöp Géza és mi ketten.

Laci azt mondja, azért hord kalapot, mert a svájcisapka az értelmiségiek egyen sapkája, és ő kiábrándult az értelmiségiekből, ő a suszterokkal, asztalosokkal tart. - Addig, mig nem dolgoztatsz velük - vágja rá szellemesen Fülöp Géza.

Fülep nyitott nyakkal, sál nélkül botoz elénk. A nedves téli hűvösség - hiába emlegette Laci a kutyasétáltató időt - neki nagyon is kedvére való. Dicséri Vekerdi Sántha professzorrol a Valóság-ban olvasott irását. Ő is gondolta, hogy tehetséges ember volt, de nem föltételezte, hogy ilyen karakter! Laci leleplezi a végső titkot: valószínűleg öngyilkos lett.

Ceterum censeo: lakájkifejezések. Még Makai Imre fordításában is talált belőlük. Szent felháborodással szidja a nyelvészeket, mert a nyelv etikai kategória, és Pais, Lőrincze nem tudnak magyarul. Túlzás, igen, Fülep mérgelődése, de imponáló, hogy neki egyedül, még arra is van gondja, hogy berzenkedjen a "maradéktalan" meg az "alapállás" ellen. Ilyen kifejezések nélkül ma kritika nem íródik.

Ismertetem a Csillagosok, katonák körüli további vitákat. Most még nagyobb érdeklődéssel figyel rá, mint a múltkor. A Száraz barokk helyett a betiltott Fiktív lejátszásról beszélek. Érdekli a különítményes história. Ebben látja magyarázatát a bizalmatlanságnak. - Majd egy körvadászaton Hernádit lS lepuffantják. Fehér Ferenc filmtanulmányába csak belepillantott. Ezt a szerzőt kerüli.

Felesége, Heller Ágnes egyik cikkéről perszifláló derűvel beszél. - A lukácsista stílus mögött nincs azért valami? - kérdezem. - Hát hogy képzeli? Locsogás! Mindig ugyanaz. Lehetne másképp könyveket írni Arisztotelészről meg a reneszánsz emberről?

Szerencse, hogy nincs itt Andris, neki fájna ez a lebecsülő hang. Maga Lukács is szóba kerül. Nyugat-Németországban megjelent egy kötet: Gespräche mit Georg Lukács címmel. Négy interjúvoló jött hozzá, képek is vannak a könyvben. Lukács időnként megszakítja az elmélkedéseket. - Herr Lukács, van-e, amit Ön nem ismer?! - merthogy még Aldous Huxley kábítószerekről írt tanulmányát is olvasta. Egy dolog azonban fölháborította Fülepet. Lukács említi, hogy van Goethének egy kis aperszűje, amiben azt írja: jelentéktelen emberekben is lehet erkölcsi nagyság. Ez a nóvum! Erre kellene új erkölcs­filozófiát építeni. - Hát a Biblia? Hát a Hegyi beszéd? Lehet, hogy nem ismeri el, de benne él egy kétezer éves kultúrában, melynek alapjaiban ott van a keresztyén tanítás. És ő ezt Goethétől eredezteti. A könyvben különben semmi olyan sincs, amit itthon ne lehetne kinyomtatni. Az interjúval való problémát ő más lapra írja. Oda, ahol Váci, Garai, Mezei elégedetlensége található. Garai mondta Kormos Pista szerint, hogy a fiatalok minket "gonosz öregeknek néznek, akik csak ülünk a volán mögött". - Látja, ez az! Ez jogos félelem, de különben az is lehet, hogy ők már előre hegedülnek.

Digitalizálás forrása: Ezer este Fülep Lajossal. [Napló 1947-1970.]

Digitalizálta: Varga Fanni [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.