Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
A Marina Szállóban Jobbágy Károlyt kapom szobatársul. Annyira tele van szegény fiú panasszal, hogy bennem is lelkiismeret-furdalást ébreszt: hozzá képest mintha protekcionált volnék. Az étteremben Takács Zsuzsa osztja meg velünk asztalát. A vártnál tájékozatlanabb, de igazán kedves nő, Nemes Nagy Ágnes iránt szinte vallásosan hűséges. Edéd utánra elfogadom Gergely Ágnes ajánlatát: menjünk kicsit sétálni. Kada Júlia is velünk tart borgyúszájú nadrágjában. Füred kora tavaszian borús, ideiglenes, valamit azért régisége varázsából is megmutat. A két nő közt kamaszosan férfias igyekszem lenni, Ágnest olykor meglepem egy-egy kiszólásommal.
Este 6-ra Tihanyba, Martyn kiállítására Sutarskit veszem mellém; ismét tapasztalom, milyen kedves, fogékony fiú. Martyn rajzairól szívesen magyarázok neki. A Berzsenyi-témánál kapóra jön Takáts Gyula. Pár ihletett mondatban költőien fogja össze a "niklai Görög" máig szóló jelentőségét, a szorítottságot, a képek erejét taglalva, s rögtön ezután átvezet bennünket a múzeum pannon anyagába. Mutogatásai, gyors hangsúlyai kiemelik a fontos részleteket. Bemutatom Konrádnak Jékelyt, aztán Weöreséket. A Rege cukrászdában Sanyival egy asztalhoz kerülünk (Amy Hajnal Annáékkal van). A mi lengyelünk győzi szusszal, igazán kompetensként beszél a lengyel-magyar lírai viszonylatról (Herbert, Bialoszewski, Grochowiak, Wirpsza neve forog leginkább az odaátiak közül). A templomi hangversenyre készülésünk miatt Sanyi üveg bort rendel nekünk, a távozandóknak. Takács Imréék és Tőzsér is részesül belőle. Sanyit szerencsére Takáts és Jékely gondjára bízhatjuk. Elindulunk az Apátságba.
A templomot világító lámpák sűrű, novemberies ködön sütnek keresztül. Bent Lehotka Bachot játszik, majd a veszprémi kórus énekel. Szép Kodály korábban ritkán hallott Adventi éneke. Gianni Toti ül mellettem. Szemüveggel lassan fölismerem költőin őket, akik végül fáradtan, átfagyva kerülnek a buszokba. Pór Jutka leplezetlenül nyilvánítja Sutarski iránti szimpátiáját. Karonfogva haladunk vele, magunkkal visszük az éttermi asztalhoz is, ahol Frénaud kerül a főhelyre. Szemben Konrádunk és Kormos Pista.
Amennyire megnyugtató, hogy régi híveimmel s egy újjal ülhetek együtt, jólesik az is, hogy Békési Gyula mellénk települése sem okoz disszonanciát. Frénaud-val, noha beszélgetni nem tudok vele, ugyancsak kontaktusban vagyok. Megmutatja, hogy a lengyel is a mi emberünk. Ő aztán honfitársaihoz, én a bulgárokhoz ülök.
A Balaton-parton, a buszra várva Sutarskinak, Tőzsérnek magyarázom a tájat. Köröttünk van a sámánfi manysi ember is, Sesztalov. Voznyeszenszkij mondta rá: Jól nézzétek meg, ilyenek lennétek - ha nem kalandoztatok volna el idefelé, Nyugatra. Kis ideig a fűben is ücsörgünk. Fehér János nyújt egy fél üveg sört, továbbadom Nagy Lacinak. A buszra szállva ismét, megismerkedem végre Kovács Vilmossal. Beregszászon iskolázott ő is, mint Lator. Születési évük is azonos, (1927), de ő kereskedelmibe járt. A Lator név persze ismerős neki. Örömmel tapasztalom, milyen egy fából faragott, ép gondolkodású ember, pedig ha valakinek, neki aztán volt családi fáturna. Apja kőmíves volt, falujában, 1919-ben a kommunista párt megalapítója. Ezért a cseh időkben folyamatosan megfigyelés alatt állt, Horthyék pedig egy évre lecsukták. (Közbevetve a Szics-gárda elleni magyar föllépés disznóságait, a megtorlás rémes méreteit is elmondja.) 1945-ben, a szovjet sereg nyomában a magyar falvakat sorra elszámoltatták. Akár az Appelplatzon a koncentrációs tábor foglyait, sorba állították őket, a sorsa jóra fordulását váró kőművest is: - Milyen vallású? - Kommunista vagyok. - Milyen vallásban keresztelték? - Reformátusban. - Álljon oda! S ezzel a módszerrel, a görög katolikusok kivételével minden magyart elhajtottak. Ahogy az a menet vonult! ... Solohovból ismerős borzadállyal telít még a ráutalás is. Jó látni, hogya maga írói jogáért bőven megszenvedett fiú mégis ilyen töretlen jellem lett. Átülök Gergely Ági és Kada Juli mellé. Balról a Saaritsa nevű finnus medve tökrészegen tüzet kér, s énekelteti az Elmegyek, elmegyeket.
A buszok érkeztét ott várja a Royal Szálló előtt a Herder-díj átvételéről, Bécsből hazatért Illyés. Kopottas ruhában, félrefitult nyakkendővel. Szívesen köszönt rám: - Milyen volt? - Hangulatában jó. - Az a fontos, mert amit ilyenkor beszélnek, kevéssé érdekes.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap