1970_07.[1]

Fodor András naplója - 1970. július 30. csütörtök

Dávid is segít összekészíteni holmimat, Sárika pedig kikísér az állomásra. Igen kényelmesen utazom Konrad Lorenz professzor felettébb érdekes állatos könyvét olvasva.

Kormos itthon van. Verskötete címjegyzékéhez írogatja a folyóiratbeli megjelenések adatait. Elhatároztam, hogy nem teszek szemrehányást távolmaradásáért, de aztán maga vallja be, nem volt komolyabb oka a Pesten maradásnak. Úgy volt, hogy Juhász Ferivel találkozik fülszövege ügyében, de erről közben lemondott. Az Új Íráshoz szegődött Kalász Marcinak adott három verset. Öreg színészként viselkedik, aki minden szerepajánlatot elfogad, s csodálkozva még meg is forgatja maga előtt a lehetőségeket: - A Szép Versekbe kértek tőlem, már másodszor... - Pándi már harmadszor akar közölni...

Újság szinte semmi. Zachár Zsófi és Pór Péter elutazott. Péter csak inkognitóban, mert fél éve nem hajlandó tisztázni státusát a Zachár család előtt.

Teázunk. Kicsit mélázva ülök. Ebben nyilván része van annak is, amit elhallgatok. De nem kell bántani Pistát, elég a baja. Rémes történeteket mondott el a múltkor különféle asszonyokról, akik már-már tőrbe csalják, szerelmükkel zsarolják.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Takács Mónika [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.