Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Garai Gábor hívott meg otthonukba. Márai lakott itt hajdan, a Mikó utcában. Ahogy becsengetek, kutyaugatás hallatszik belülről. Az uszkár jól illik az újgazdagos berendezésű lakáshoz. Az ablakok a fás Logodi utcai domboldalra néznek. Attila, kit csak búcsúzáskor látok, huszonegy éves már. Tizenötezer forintos ajándékot kapott karácsonyra. A házigazda jugoszláv konyakot bont, a feleség olykor mellénk ül, de az irodalmi eszmecserék idején a középső szobába vonul. A hajdani sérelmek előkerülnek ugyan, de mindketten visszafogottabban szólunk róluk. Egy kemény hangú, egyelőre nem publikálható versből - Gábor főként ezt akarta megmutatni - látom, mekkora indulat buzog benne Pándi és Király ellen. Király szerinte azt nem bocsátotta meg neki, hogy egy Váci- Garai- Simon-féle kiáltványt nem akart aláírni. Elismeri, hogy annak idején a Csillag-ban általam megjelenített versének nagy szerepe volt. Ennek utána kötöttek vele szerződést a Szépirodalmiban. Most fordításkötetéről írt tanulmányomat fogadja szívesen. Hibáit se mentegeti. Bizonyos, hogy kapcsolatunk szívélyesebbé válik. Elismerően hangoztatja, hogy én sohase intrikáltam.
Nyolc után érek haza, s nézem sietve a Göncz Árpád ajánlotta Miért? című tévéjátékot. Ez a színészek arcába, hangjába bújtatott dokumentumjáték csakugyan kiváló. A munkásnők sivár életébe művészi játék így még nem világított bele. Közben a figurák megformálása (Szilágyi Tibor mint közönyös osztályvezető, Horváth Sándor az emberséges, még dadogni, betűkben megbotolni is tudó igazgató, a helyzeteket folyton csűrő-csavaró akadékoskodó akceptlevelet emlegető üzemmérnök Bozóky, az igazsághoz inkább hajazó személyzetis, Szirtes -) kitűnő. Legemlékezetesebb maga a főszereplő Anna (Molnár Piroska). Fáradt, árkos, szeplős arca, fülén szétváló, vágott haja, kerek pofacsontja, kesernyés szája, rossz szeme, színtelen hangja vagy állati sírása, amikor a gáztűzhelyet kinyitva, öngyilkosságra készülve rádöbben - kiürült a gázpalack - feledhetetlen. És pompás volt a brigádvetélkedő jellemzése, a munkásnők (élen Máté Erzsi) és Ottóka elvtárs (Gáti) jelenete. Tetszett a jelenetek gépírásos feliratokkal való elválasztása is. Nem gondoltam, hogy a rendező, Dömölky János ilyen jó érzékkel nyúl ehhez a témához, hogy ilyen biztos ízlésű.
Hallom, Jancsó Aczélnál volt Hernádival a Bajcsy-Zsilinszky-film ügyében. Megkapnak minden támogatást: pénzt, színészt, hadsereget.
A Lapkiadóban pénzt kapok a Bartók-lemezekről írt Forgóajtó cikkemért. Megkeresem Domokost. Asztala mellől meglepetésemre a múltkor kirúgott Hajnóczy kel föl. Arca mint az alkoholkábulatból ébredő bávatagé, netán morfinistáé. Matyi részletezi Illéssel való legutóbbi asszóját. - Különben is, te biztattál munkára - magyarázta szabadulási szándékát. Illés bezzeg maradni akar pozíciójában, még legalább öt évig...
Este Orbán Ottót találjuk Latoréknál, amerikai sima bársonynadrágban. Két mondatot kérek tőle, de bevezetőül félórát beszél iowai élményeiről, a Mid-West világról, melytől Európa csillagtávolban van, a naiv, de megtartó konzervativizmusról, a nagy szabadságról, melyben az az elszomorító, hogy olyan, amilyen. Különben szerencséje volt, mert értelmes fejekkel volt együtt. Ginsberggel, Ferlinghettivel csak "majdnem" találkozott. Az utóbbi, mint a beatköltők általában, nagy ember lett, akihez még a belépőt is titkár útján kell megszerezni. Még elmenőben is kérdezgetem a klímáról: Indiáról és Amerikáról. A kettő - India és Amerika - valahol találkozik. A legfurcsább, hogy igazából mégis ő érezte magát szabadnak, amiért az életformához nem kellett olyan szolgaian alkalmazkodnia.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap