1977_02.[2]

Fodor András naplója - 1977. február 11. péntek

Jókedvűen, regenerálódottan hagyom el a kórházat. 1400 sort fordítottam tizennégy nap alatt, úgy érzem, mintha alkotóházban lettem volna. A munka folytatásához is van kedvem, csak azt nem tudom, hogyan szólnak majd ezek a kötött formájú, köznapias hanghordozású, kissé zsúfolt nyelvű Larkin-versek magyarul.

Házam belvilágát éppen csak megszemlélem, máris megyek az általam inspirált Nemes Nagy szerzői estre, a Fészekbe. Telt ház van. Domokosékat, Latorékat a színészek közt találom. Lukács Sándor, Csernus Mariann, Szentpál Mónika, Papp János és Szerencsi Éva vár jelenésre a Gobelin-teremben. Együtt vonulok be ÁgnesseI, ki szépen kiöltözködött mára. Versei és szavalói helytállnak érte. S nem utolsósorban a bevezetőt mondó László. A versek érzékiségéről, testiességéről szól. Vannak tán, akiket meglep ez a stiláris fejtegetés, pedig az igazság lényegét ragadja meg. Ebben a testiességben van annak titka is, miért érezte önmagáéval annyira rokonnak Csanádi Imre Ágnes nyelvi szemléletét, amikor lektori asztalán a Szárazvillám kötet verseivel szembesült.

A Reggeli egy dán kocsmában, vagy az Egy pályaudvar átalakítása nekem is igazi reveláció. Frappánsak, találékonyan humorosak a 64 hattyú részletei, a rövid versek vagy a Bors néniről szólók. Ritkaság, hogy egy költő ilyen jól válogassa magát. Régi idegenkedésem teljességgel elmúlt. Való igaz, hogy N. N. Á. a legjobb magyar költőknek egyike, a Nyugat hagyományainak méltó letéteményese. Ő maga A Krisztinábant és a Lovak és az angyalokat mondja. Nem csoda, hogy ezeket annyira szereti, mert szinte együtt van bennük a fogható és foghatatlan, az egymáson áthuIlámló színek, formák, az irracionális létezés szinte tapintható szépsége és örökkévaló talánya.

Az étteremben Gara György, Benkő Anna, Orbán, Matyiék, Latorék és Lengyel Balázs társaságából szemlélem Ottlikékat, Vasékat. Vas Pista egy időre átül hozzánk. Ottó Amerikáról, Robert Lowellról elmélkedik, László ismét a hőskorszak Székely utcai emlékeit idézi. Vörösbort iszom, sokat cigarettázom. Eljövetelkor sincs rossz kedvem, hiszen nagyon szép esténk volt. A színészek is, különösen Lukács Sándor, ezt erősítgették. L.S. egyébként feltűnően kedves fiú. Kétszer is közölte, hogy megnősült, és ajánlotta további szolgálatait. Hazafelé menet Balázs vesz be kocsijába. Ágnes váltig hálálkodik és őszintén aggódik, nem lesz-e baj abból, hogy a kórházból jöttem ki irodalmi estjét megtisztelni.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Meleg Tímea [2012.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1977. február 28. hétfő

Szűkölő rossz közérzetem van az időjárás és a napi teendők miatt. A hideg utcán keservesen vonszolom magamat. Odabent megtudom, hogy már Bereczky is foglalkozik Lakatos András hozzánk menekítésével. Papp igazgató fél a labilis idegzetű ifjútól, de Fogarassy is olyan melegen ajánlja, hogy hamarosan két osztály (Katsányi, Szente) is bejelenti rá igényét.

Pontosság a királyok udvariassága - mondja az interjú miatt megkeresett Keresztury, de aztán háromnegyed órán át másról folyik a szó. Egy hosszú telefon közben - nem érdektelen téma - Arany utolsó verseiről hallok. Az sem, ahogy Dezső Sőtér televíziós portréfilmjét fölidézi. Alaposan kipepüli úri parazita, seggnyaló voltát. Ahogy az első képsorban megjelent egy reprezentatív lépcsősoron akkora kutyával, mint ez az asztal... ahogy Haynald bíboros lakását a zenélő órákkal fölmutatta, s végül, mert temészetnek is kell lennie, Duna-kanyar-beli villája kertjében még az ásót is megfogta. Nem beszélt Gomboczról, hazugság, hogy látta, amint Rajkot a kollégiumból elvitték. S neki, Dezsőnek a regényeiről is megvan a maga véleménye. A Bűnbeesés dögunalmas... És hogy fogja nemzedékét az ötvenes években ábrázolni? Mit látott belőle?

A Könyvtáros-ba szánt riportot Gerő Gyula, új főszerkesztő (ugyancsak hajdani iskolatársam a felsős évjáratokból) kérte. Terjengős előtörténetet hallok a zalaegerszegi időkről, de pontos adatot az apa öngyilkosságáról. A Rákócziánum - Eötvös Kollégium - Berlin után újra a Kollégium, aztán az Akadémia. Izgalmas pont! Fény derül Fogarasi irántunk való engesztelhetetlenségének okaira. Dezső nem rehabilitáltatta őt, mint az egyetemi ügyosztály 1919- es vezetőjét, mert semmi bizonyíték nem volt erre. Amikor hírét kapta, hogy az akadémiai átszervezésnek Fogarasi a vezére, átköltözött a Széchényibe. Ortutay igazgatóvá akarta tenni, ezt nem fogadta el, csak az osztályvezetést.

Meg kell szakítanom az interjúkészítést Kömendi Klári apjának temetése miatt. Már csak taxin mehetünk a rákospalotai ravatalozóhoz. A Beloiannisz gyár több száz emberrel kivonult. Attila, Klári, Ildikó s az özvegy egyaránt dúltnak, a hidegtől vörösnek, lilának látszanak. Fáznak Bulla Karcsiék is, János is. A sírnál valaki a gyáriak nevében mond értelmes, átélt búcsúztatót.

Klári nagyon ragaszkodik hozzá, hogy maradjunk egy kicsit velük. Sárika ezt önfeláldozó realizmussal nem vállalja. Ő Jánossal hazamegy. Belátom, hogy a családnak szüksége van egy kis konyakos, szendvicses oldódásra. Attila beszámol kanadai útjáról. Sikere és jó közönsége volt. A verseimre írt Két tájkép (Two Landscapes) világpremierje is zökkenés nélkül zajlott, az énekes győzte hanggal, még a magyar kiejtése sem volt kiábrándító.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Simon Eszter [2010.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.