1979_04. [20]

Fodor András naplója - 1979. április 1. vasárnap

Sáringer Gyula osztálytársam Statisztikai Hivatalban dolgozó Mária nevű lánya és társasága jönnek föl hozzám délutáni beszélgetésre, összesen nyolcan. Van köztük két közgazdász, egy feleség, egy Abonyba járó dolgozó nő, egy gordonkás főiskolás. A leghelyesebb kislány nevére, munkahelyére nem emlékszem. Mária szimpatikus teremtés, fölismerem benne apja legjobb tulajdonságait. Az ifjak mernek kérdezősködni az Eötvös-kollégiumról, a Rajk-perről, 56-ról, Kodályról, Bartókról, Colinról. (Fölolvasom 56 utáni első levelét.) Kérdéseik olykor az író-olvasó találkozókra emlékeztetően naivak (példakép, kedvenc téma), de a hatáselemzésben feltűnően alaposak és a tónus mindenképpen tiszteletteljes. Önmagában az is meg­kapó, hogy ilyen szellemi expedícióra hajlamosak. Amikor a gordonkás fiú (Weber András, ezt a nevet megjegyeztem) azzal fejezi ki jóérzését: - Be kár, hogy ilyen hamar elrepült az idő - mondom neki: máskor is eljöhetnek, akármikor. Szemmel láthatóan örülnek s talán nem csalódtak, de a délutánom kétségtelenül elröpült.

Két dolog jár az eszemben: azok az idők, amikor Dórával, Kormossal, Domokos Matyival, Sárosi Bálintékkal együtt játszottunk vasárnap délutánonként, így tavasztájon, meg Bulla Karcsi sóhaja, ki szerint hiányoznak az új húszévesek, akikkel lehetne valamire menni. Talán mégis itt vannak.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Ványi Zsuzsanna [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 2. hétfő

Este elmegyünk Kovács András Októberi vasárnap című filmjének bemutatójára. A bezúdult filmgyáriak miatt megint csak az erké­lyen kapunk helyet. Onnét mintha egy kisképernyős televízión lát­nánk féldokumentatív oktatófilmet: mi is történt 1944. október 15- én? Ahhoz képest, hogy a téma nekünk máig is mennyire élő, vontatott és izgalommentes a cselekmény. Ez a fajta ábrázoló realizmus bizony nem találkozik a művészettel, pedig Tost Gyula figurája érdekes lehetne.

Mindenesetre köszönteni kell a rendezőt. Látom, a ruhatár előtti Csoóri ismét olyan típusú, fekete, rasszig lánnyal áll, amilyen a régi szerelme volt.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Szanyi Réka Melinda [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 3. kedd

Csűrössel tudok a legtöbbet beszélni. Látja asztalomon a Wesele kéziratát a 43. oldalon abbahagyva. Közösen elsajnálgatjuk ezt az abszolút néger munkát. Jó híre, hogy komoly vevő jelentkezett a Szent György-hegyi szőlőre, a rossz hír, hogy Anikó állapota nem javul, panaszai a tavalyiakkal egyezőek, minden operálás, kezelés, hazaengedés ellenére. Rossz hír az is, hogy intézetesítik az egyetemet, s a hatalom még inkább Pándi kezébe kerül.

Bereczky Lacira esett az április 4-ei szónoklat kötelezettsége. Elmondta Sallai hasonlatát a Horthy-korszakról (mely persze per analogiam is értendő), ahogy a majmok birtokba vesznek egy autót, mindenfélét csinálnak vele, s a kocsi nem mozdul. A beszéd pikantériája, hogy Laci apja a "Felszabadulás"-ba halt bele. Talán ezért köhent annyit: megszámoltam, hét perc alatt huszonnégyet.

Jutalomosztás nincs, ivászat nincs, így korán hazaérek. Nehezen jutok el a tényleges munkáig, közben Dávid Csabával megállapodunk a jövő vasárnapi tanácskozásban. - Hogy fogom én ezt a lelki­ismeretemmel elszámolni? Az a szerencséje, hogy rendes gyerek.

Hernádi híre: Konrád Gyuri baj nélkül hazajött. - Drágámnak szólította őt. Azóta beszélgettek is két órát "mintha mi sem történt volna". Két évig óhajt itthon maradni. Gyula szerint nyugtalansága ismét bajba sodorja majd.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Szabó Máté András [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 6. péntek

Késve érek a Fészekbe, de még be tudok ülni Domokos mellé az egyik asztalhoz. Zsúfolt a terem, Galambos és Varga Imre jó iramban pergetik a közgyűlést. Itt készülök felszólalásomra, ebben a közegben a hetedik évi munka után már tudok rögtönözni. Csak ne látszanék ki annyira a mi szorgalmunk, legalább ötször hivatkoznak rá. Horusitzky persze nehezményezi, miért nem foglalkozunk az idősebbekkel is? Kértek hasonlóra az Írószövetségben is. Azért nehéz, mert ad hoc ötletekkel nem lehet pótolni az eleven folyamatot. Hubayék "Az emberélet útjának felén..." kezdeménye is ebbe és a csendes menedzseri háttérmunka hiányába bukott bele.

Az új választmány a Gobelin-teremben egy pezsgőkoccintásra még összegyűlik. Jó, hogy mostantól Matyival itt is összekerültünk. Kint az ázott aszfalton a Rákóczi térig kísérem. Este Szécsi Margithoz már nem jön. Belenézett a Tiszatáj Nagy Lászlóról írt adoráló tanulmányába, és elkedvetlenedett tőle. Csoóri Nomád naplójára is fanyar megjegyzéseket tesz. Nemrég, amikor a részemre szépen dedikált kötet Tenger és diólevél- esszéjét elolvastam, láttam én is, hogy írása közben a szerző rám nem gondolt. Ez csak annyiban baj, hogy egymáshoz közeledésünknek olykor az ilyen különbségek is akadályozói lehetnek. Az elválasztó okok persze nem az érzelmekben keresendők, abban a tényben inkább, Hogy Sanyi fejlődésregénye irodalmiasabb, romantikusabb. Jellegében, eszmélkedésében más, mint az én Küzdelem Bartókért tanulmányom.

Mindez cseppet sem látszik rajtunk, amikor este együtt megyünk föl a Fészek lépcsőjén. Sebőék éppen veszik magukra a kékfestős ümögöt. Sanyi kicsit ideges, fojtottan, bizonytalanul intonálja bevezetőjét. Tétele, amin kissé furcsálkodom, hogy Sz. M. verseinek főértéke a politikával való ütközés.

Telt ház van, de Pálfy Elyznek - kit Angelikás cikkemben még ezen a néven dicsértem, mostantól Pálfy Margit (Margit néni keresztelte el) - vérzik az orra, pedig ő a kezdő attrakció a Madár-e az denevérrel. A kislány előkerül és remekel. (Valahogy úgy, mint tavaly Jordán Tamás a Juhász-féle Latinovits-síratóval.)

Margitot én vezettem Sárika mellé, őmellé meg Csoóri ül le. Margit haja alól kilátszó orra, cserzett arcbőre, visszafojtott érzékenysége, és ahogy a kislány szavalatára figyel, megindító. De a versek, úgy ahogy ő megszerkesztette a műsort, nagy katymasz. Ezen a keménykalapos lányok (Muszty, Dobai) üdesége sem segít. Hol van itt a politikai ráció, egyáltalán a művészi tudatosság? Egy bizonyos: Domokos kutyául szenvedne most az én helyemben. Sebőék se működnek igazán jó. Margit Nagy Lacit utánzó, mitikus félelmet sugalló tónusban, valójában anyókás extravaganciával mondja záróversét a Nagy hadi útról. Esküszöm, hogy ő maga se tudja, mi a vers jelentése. Nem könnyű a dolgom, amikor a búcsú mondatokhoz készülődve kimegyek a pódiumra. Szerencsére, az "Úgy néztem magamra mindig, / ahogy a csodára nézni illik..." kisegít a pác-ból, merthogy Margit dalait mindig is, most is, tudtam, tudom szeretni.

A szerző körötti tolongásból siker olvasható ki, csak Mátrai Eszter vette észre, hogy a gondos szervezés ellenére kevés költő jött el. Beney Zsuzsót láttam, az éttermi asztalnál meg Tornait, Orbánékat, Lázár Ervint. A Pálfy kislány bizalmas simakodással kérdi: ugye dolgozunk még együtt? Elhasználtságom miatt Sanyival is csak zökkenőkkel tudok beszélgetni. Ő ugyancsak fáradt, így 11 után asztalt bonthatunk. Koczkás jön velünk a Liszt Ferenc térig, rémeseket mond Garai magánéletéről.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Török Eszter [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 7. szombat

A villamoson olvasom Csoóriról való elemzésemet, mely a tegnapiak után generózusabb gesztus, mint amilyennek szántam.

Elkésve lépek a Múzeum utcai műhelybe, jó, hogy kolleganőim beírtak a jelenléti ívre, s hogy kölcsönös szeretetünknek nincs veszélye. Koczkás szerint minden költő körül nyüzsögnek a felajánlkozó nők. Gondolom, kivételes szerencse kell hozzá, hogy a ráadás lehetősége is sikerüljön. S még ha sikerül is... a nőkkel mindig baj van... Amire hazaérek, Szentpál Mónika neve van fölírva a telefon­füzetbe. Sírva panaszolja, hogy Angelikáról szóló cikkemben nincsen érdeme szerint kiemelve, fényképe se szerepel. S hogy ő két év múlva nyugdíjba megy... Keres Emil megígérte, hogy fölterjeszti, és nem tette. Kénytelen vagyok szegény síró nőnek fűt-fát ígérni.

Nagy vezeklési ingeremben vállalkozom rá, hogy Jánost elviszem valahová, kívánsága szerinti helyre. A Közlekedési Múzeumban kötünk ki, ahol én se jártam soha. Nagyon jó gyűjtemény, rengeteget lehet okulni az autók, hajók, repülők, a főváros közlekedésének etapjait bemutató fényképek részletes fejlődésfázisai láttán. És élvezem most is a Jánossal való szabad beszélgetést. A trolibuszon Bachról és Jézusról mondok neki olyasmiket, amire talán még élemedett korában is emlékezni fog. Elcipelem taxin a Mester utcába is, hogy ott Orosz István kiállítását lássuk. Ügyes a fiú, díjat nyert Zágrábban. Varga Pistával akadok össze. Panaszkodik ő is, hogy a kritikusok nem nézték meg a kiállítását, nem írnak róla. Az És első oldalára is úgy került, hogy maga járt el saját ügyében. Apropó És! Kemény szöveg olvasható benne Kardos György ellen a Magyar Tallózó ellopásáról. Mészöly jogász esze mégiscsak jól működik?!

Nyolcra érek ki Sárikával Kálnokyékhoz, az Őrmezei-lakótelepre. Nem tudok nem gondolni Kormos halálára, míg a 25-ös házszámot keressük. Belül mindent feledtető nyájas otthon. A nagy tiktakos óra még a dzsentri ősök hagyatéka, netán a padlóváza és a kínai szekrényke is. Példás rend. Marika fiatalosabb, mint valaha. Ottlétünk, Matyi beleegyezésével egyórás (pocsék-rossz) kriminézéssel kezdődik. A Martinitől nagyon jól érzem magam, s később se romlik hangulatom, bár a témák penetránsan irodalmiak: Tandori, Illés (akitól többszörös megaláztatás után Lacika átállt Kardos Györgyhöz), Weöres, ki Kálnokyék szerint túlságosan magába zárkózó lett, Pinczési Judit, kinek élettől idegen üvegházi lényét, sorsát Laciék is baljósan ítélik meg. Általában könnyű a háziakkal egyetérteni. Marika különösen nagy együttérzéssel nyilatkozik Péter Márta és Luca viszonyáról. (Nekik egy húsvéti lapot tettem a levélszekrényükbe.) Szorgosan eszem, iszom. Szívesen szemlélem a jó állapotban lévő Matyit. Fél füllel hallom Mara panaszát Alexa támadó cikke miatt (állítólag Kovács Sándor Ivánon akart így bosszút állni egykori munkatársa). A Kortárs-ban közölt kisregény itt van már könyv alakban. Kapunk is a Beavatásból példányt, a dedikáció szerint "azzal a melegséggel, ami a könyvből hiányzik..."

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Fecz Ágnes [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 8. vasárnap

Élesen süt a nap, de szelek csiszolták fényesre az időt. A családi ebédnél (itt van Bözsi, Laci is) meghúzzuk János fülét: holnap lesz tízéves. Utaztatják húsvéti vakációra Fonyódra. A Délibe menet én elkanyarodom az Attila utcába, Dávid Csabáékhoz. Látom Anikót s mindkét Csabát. A fiú nagynénjére hasonlít. Később előkerül az általa megismert ápolónő feleség is. Nagyon a családba illő "kislány". A többi családtaggal csak futólag találkozom.

A fejszéjét nagy fába vágó Csaba egy pillanatra megdöbben, amikor kimondom: 4100 sorból 2200-hoz kellett hozzányúlnom. Kimerítő munka a 93 oldalnyi korrekción végigmenni, de a fiú legalább nem akadékoskodik, elfogadja szinte minden javaslatomat. Továbbra is abban maradunk, hogy munkámért még erkölcsi elismerést sem kérek. Ha Kerényi Grácia megtudná, mennyi részem volt ebben a vállalkozásban, rosszabbnak kiáltaná ki az átjavított verziót, mint a korábban látott változat első felvonását.

Kávé, Martini, cigaretta, kolozsvári káposzta... A hideg Moszkva téren át szinte támolyogva jövök hazafelé, mint egy szellemi rok­kant.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Homonnai Zsuzsanna [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 9. hétfő

Csoóri többször keresett, köszöni A feltámadás első pillanatairól publikált elemzést. Meg van hatva észrevételeimtől. Az ő Nomád naplójában ott van a visszaigazolás a nem mindennapi képvalóság erejéről.

Németh Gigivel együtt megyek Grezsa Ferenc Németh László vásárhelyi éveiről kitűzött kandidátusi vitájára. Sok az ismeretlen (talán csomorkányi) arc. Vekerdi Laci fönt ül a bizottságban. Fő gondom, hogy juttassak neki egy dedikált "Pannoniát. Judit késve jön, Ella Amerikában. (Mexikóban?)

A tirádás Czine most is kevesebbet mond, mint a száraz Béládi. A Némethet érdeklő fiatal költők sorában se Pilinszkyt nem említi, se engem. A legérdekesebbeket Vekerdi Laci mondja. A szünet után le kell lépnem, mert Máté Györgyné hívására, Szentendrére, az ottani lakótelepi klubkönyvtárba kell eljutnom a Végvári Tamás Győri Franciska házaspárral. Máténé igen figyelmes háziasszony, és kedvesek a társuló zenészek. Fenyő Gábor is olvas tőlem. Azt mondja, legszívesebben mindig magával hordaná Bartók-könyvemet, hogy érvelhessen vele. A versek jól hangzanak, különösen meggyőzően a Tested kenyerén.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Posgay Laura [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 17. kedd

Sárikát valami csípőbántalom érte, alig tudtuk Fonyódról Pestre hozni. Itt egyelőre Demeternéhez jár gyógytornára, de ha nem javul, kórházba kell befeküdnie. Megértem, hogy a diagnózistól egyszerre betegebbnek érzi magát. Később látom kicsit nyugodtabbnak is. Talán a kezelés pszichózisától vagy a pihenéstől. Egytál ételt eszünk. Az új családi munkamegosztásban a gyerekek mosogatnak, nekem a bevásárlás, az orvosságszerzés meg a Jánossal játszás jut.

Nem elég az ember baja, beállít egy szerencsétlen péceli ápolónő, aki magánkiadásban akarja kiadni szörnyű verseit. Barátok összeadnák rá a pénzt. Keresztury küldte hozzám, ki mentegetőzve födémcserére hivatkozott, én meg feleségem betegségére.

Latorral beszélek, majd a születésnapos Domokost köszöntöm:

-  Le a depresszióval! Ő bizony nagyon szorong. Ki is mondja nyíltan: Félek. Kommentálja Kardos György Mészölyéknek írt válaszát. A szöveg, mely a Tájékoztató Iroda Titóékat kiközösítő hangját idézi, olvasható az Ésben:   "A Magvető Kiadó nem gebinesíthető".

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Fodor János [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 18. szerda

Ágyba viszem Sárika reggelijét. Taxin jön-megy az ORFI-ba víz alatti tornára. Javulás egyelőre nem mutatkozik.

Hernádi újságolja, tegnap a Népszínház társulati ülésén Ruszt József kifakadt ellenük. Ő eleve nem helyeselte, hogy Jancsó és Hernádi a színházhoz kerüljenek. - Ide figyelj, apa, nem mi jöttünk ide, ti jöttetek. Te az Egyetemi Színpadon pelenkát váltogattál még, amikor mi már itt voltunk. Gyula szidja Gyurkót, amiért Rusztot Pestre csábította. Mindenesetre ők se maradnak sokáig.

Gábor Viktor a kiadói főigazgatóságról puhatolózik: verskötetre, vagy a Bartókra kívánnék inkább nívódíjat? Az utóbbira szavazok. Ő is így szerette volna, mert a Zenemű Kiadót ritkábban tudják ilyen szándékukban támogatni.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Tordai-Bogdán Orsolya [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 19. csütörtök

A nemesdédi vízimolnár verseit kézbe vettem végre. Iszonyú dilettáns klapanciák, anekdotázó verselés. A víz menti legendák másból se állnak, mint toszásokból, méghozzá ilyen figurákkal:" És hogyha el is fogadom, egész testével betakar, mert neki úgy jó, megszokta már,/mert Géza másként nem tehette. És én csak csókoljam olyan vadul, / ahogy az erőmből futja alul."

De nem elég a sorsok reménytelensége, itthon is két baljós telefonüzenet vár. Holczer Erzsébet, Hajnal Anna nővére arra akar rávenni, hogy miután Annáról Steinert Ágota készíti már a monográfiát, szegény Imréről is kellene. Ki csinálhatná más, mint aki a zenéhez is ért: én. Menjek el Sárikával hozzá vacsorára, hogy ezt megbeszélhesse velünk. Alig tudok kikecmeregni a rám dobott háló alól, de a látogatást így se ússzuk meg. Másik veszedelmes téma: Tüskés Varga Imre riportja. Hagyján, hogy Matyikó, a rokonfiú V. I. anyjának sirámait tolmácsolja (ő is kapott a szövegből fénymásolatot). Nem igaz, hogy az ő fia olyan istentelenül elhanyagolt gyerekként került a fővárosba. S még hogy nem volt egy rövid nadrágja?! Hanem, amit magától Vargától kapok: - Idehoztad nekem ezt az embert, ezt a Tüskebökit... Olyan magas lóról, olyan fölényes dúltan szól a becsmérlés, ahogy annak idején Fülepé, és olyan kicsinyes számon kérő szempontokkal. Méghozzá le is tagadja saját fülemmel hallott megjegyzéseit. Ő bizony nem mondta azt, hogy "egy rendes rövidnadrágom se volt". Még azt sem átallja szememre hányni, hogy késtünk a találkozásról, hogy nagybeteg az anyja. Röpködnek a durva kitételek, magasan szól a magyar királyi retorika. Megelégelem. - Hát jó, akkor tekintsünk el az egésztől. De nem, annál mégis hiúbb a mi udvari szobrászunk. Hajlandó időt áldozni rá, hogy azt a tiz-egynéhány helyet megmutassa, ahol javítani kell. (A "tar­solylemezen megőrzött szarvas" csakugyan nonszensz. És bizony nem először fordul elő, hogy Tibor felületessége miatt nekem kell fizetnem. De akkor is, nem kéne a delikvensnek ilyen véresen vijjognia, hörögnie, kivált ha - amint mondta - nem is érdekli, miket írnak róla. De mivel engem tisztel és olvas, szombat délután értem jön autóval, elvisz műtermébe, hogy rendbe tegyük az inkriminált szöveget.)

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Málnainé Banó Edina [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 20. péntek

Pápa

Csűrös Miklóssal szövetkeztem a rám testált kettős szolgálatra. Egy Érsekújvárról kitoloncolt idős tanár intézi szerepléseinket. (Vass Lajos nevezetű.) Először üzemi műszakváltáskor kell javarészt munkásasszonyok figyelmét lekötni. Sikerül eléggé. Akad egy fiú, ki 1963-as levelemmel tudja bizonyítani szerkesztőségekénél felelősebb figyelmem jogfolytonosságát.

A még napfényes, részint épülő, részben elhanyagolt várost igyekszem Miklósnak bemutatni. A kollégiumra most már Nagy László miatt is távlatból nézek. Megnézzük a házat, amiben Petőfi lakott, majd Somogyi Jóska szobrát a vándorként ideérkezett diákról. Jó emlékekkel lépek be a kastélyépületben lévő könyvtárba. Legalább ötödször járok itt. A közönség értelmiségi színezete gyérült, mégis feszült az érdeklődés, kitűnőek a versmondók. Miklóst még soha ilyen emelkedetten beszélni nem hallottam. Most a tanulmányíró és műfordító felől közelít meg. Egyetlen gikszer sincs mondataiban, ki lehetne nyomtatni szövegét úgy, ahogy elmondta. A hozzászólók közt egy tanár A vízrenéző-vers hatásáról beszél. Az Egry-múzeumot látogató tanítványai előtt is felolvasta. Többen megtanulták kívülről. Egy sort jó pápaias ízzel maga is kiemel: "a tóvíz ónos csillogása." Sok könyvet kell dedikálnom. Jelencsikék sokáig tartanak még bennünket az igazgatói traktusban. Sofőrünk nem fogy ki a humoros példabeszédekből. Íme egy a sok közül: "Kezdetben voltak a zsidók meg a babilóniaiak, aztán a zsidók meg az egyiptomiak, a zsidók meg a németek... - És most? - Bent vagyunk a döntőben..."

Kettőkor érek haza, Sárika fölébred, mondja, hogy Csoóri nagyon szeretné, hogy szerdán fölmenjünk Illyéshez. Nem csatlakozhatom, elsőkötetesek estje lesz.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Kiss Renáta [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 21. szombat

Tüskés Tibor szép kiállítású, gazdag könyvvel állt elő ismét (Zala mente, Somogyország), hiába, mégiscsak az ő megszégyenülésének áldozata vagyok ma. Négykor pontosan jön értem Varga Imre, és már kocsijában is rosszkedvű. Sok elfoglaltságára panaszkodik, hogy évente hat küldöttségbe sanzsírozzák be, hogy Amszterdamban például ő tolmácsoljon a pornó dolgok megvételénél. A műterembe megyünk ismét, ahol kénytelen vagyok újra elszenvedni Tibor válogatatlan pocskondiázását ("kretén, hülye, írni nem tudó, kótyagosagyú, inszinuáló, ökör, intimpista, fölkészületlen, zavaros, pimasz..."

A jelzőarzenál tehát - nemhiába figyelmeztették Tibort, goromba emberrel lesz dolga - Fülep indulatát is übereli). A túlduzzadt önérzet nézőszögéből csakugyan vannak hibák a szövegben, vaskos félrefogás azonban csak néhány. Amikor másodszor megyünk végig a szövegen, már nem olyan nehéz elvégezni a kiigazításokat. Közben jobban megismerhetem a 200 holdas gazda fiát, aki dr. Varga László bankár rokonnál lakott Pesten, ezért is tiltakozott annyira, amikor mozgalmi mártírt akartak csinálni belőle, pedig Szombathelyen se Marxot, csak Zolát olvasta. Végül persze szent a béke, hat óra tízkor már ismét ott van velem a kocsi, ahonnét indultunk.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Králl Bernarda [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 22. vasárnap

Hallgatom Domokost, Latort, ahogy Kassákról beszélget. Nagyszerű objektivitással, mégis szeretettel eszmélkednek a témáról (A költő önmagával felesel című versről). Csoda, hogy még van ilyen.

Hallom, a hazatért Konrádnak máris cikke jelent meg a Le Mondeban: Európából vonuljanak ki a nagyhatalmak! - ajánlattal.

Handel Rodalinda operáját élvezhetjük este. Eredendően nincs benne sok humor, csak a barokk keretek hatnak humorosan. Jók a hangok (Korondi, Sudlik, Bende), s különösen szép a záró együtténeklés. Nagy érzés, hogy Sárika tud járni a lépcsőn. Ha meggondolom, egy hete még, hogy bicegett szegény.

Hernádi hat óra hosszat volt Illyésnél Czímerrel a Hunok Párizsban esetleges filmre írása miatt. A szabad átírásra, a Vérkeresztség és egyebek bevételére nem volt kapható. Vigyáz a párizsi magyarok jó hírére. H. Gy. iránt barátságos volt, sok anekdotát mesélt, cseppet sem volt szenilis. Azzal búcsúzott: - Akinek humora van, az már barátom. [A bizalom később módosult, a Hunok Párizsban közös filmtervéből semmi sem lett. F. A. 1994.]

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Kövér Edina [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 23. hétfő

Pécs

Az első osztályon ülve egész úton Audent fordítok, az zavar csupán, ahogy szemben egy színházi ember fűti szomszédja, a jóképű, értelmes jogásznő agyát. A hölgy végül már a randevúba is belemegy, nagyon meg van hatva az öntömjénező férfiútól, ki a Film, Színház, Muzsikát csak bulvár szennylapként emlegeti. Pécsen remek tavasz van. A Széchenyi téren látom előttem futni Tibort, de mire a könyvtárba érnék, csak Szelényi Lajos, csinos, ugyancsak nagydumás feleségét találom ott. Szívesen hívna hozzájuk estére, de inkább Tiborral, Győzővel Bonyhádra megyek. Annamária egyébként panorámás szemüvegét rám fordítva azt is megkérdi: - És milyen érzés Nélküle?... Mármint Fülep nélkül. [Két hónap múlva versben felelek a kérdésre. F. A. 1994.]

Anna ebédje után az ő iskolai szakkörükben kell szabadon beszélnem József Attiláról. Tibornak igaza volt, akárhol nyúlok ehhez a témához, van róla saját mondanivalóm. (Anna kicsit nyúzottabb, de kedvessége a régi.)

A bonyhádi estet élvezem: Tibor és Győző ízlésesen mutatják be egymást, engem is bevonnak a beszélgetésbe. A mögöttem ülő Gyarmati György, református pap (őcsényi menyasszonyával láttam először az ötvenes években, az ottani paplakban) Fülep neve hallatán még föl is köszönt engem, "ifjú ötvenévest". Győző ád két verset a Somogy részére. Ezek aztán igazi sírversek (Ez még nem, Nincsen kapaszkodó).

Tibort sikerül átsegítenem a "Varga Imre-krízisen". Most árulom el neki, hogy a megfeneklett Testvérmúzsák hajóját is én húztam ki a kátyúból.

Az ágyban Somogy-kéziratokat olvasok. Mindig meghat Tibor környezetének átlátható, szellemi jókedvet ébresztő, értelmes, tiszta rendje.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Seilingerné Czene Mariann [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 24. kedd

Pécs- Kaposvár-

Úgy megyünk reggel a buszhoz, hogy Bertókék házát érintsük. - Hátha kihajol Laci - óhajtja Tibor -, és mit tesz Isten, valóban így történik. Fölszaladunk hozzá. Mutatja Dédapám, március című hosszú költeményét, különös jókedvvel, mivel saját letartóztatását is bele tudja venni.

A baranyai- somogyi dombvonulatok közt Tibor kicsit rosszul van, nekem kell szóval tartanom. Kanyarhoz megyünk először, majd Balassához, ő vezeti a folyóirat jövőjéről szóló tanácskozást. Júniusban meg lesz a plusz 400 000 forint, biztosítanának két státust és a kéthavi megjelenést. Arról még nem kell dönteni, ki legyen az operatív szerkesztő. Kanyar csak Laczkót emlegeti, Balassa inkább Csuport. Mi menedzserhez illően viselkedünk. Annyit azért mondok, remélem, felelős szájból nem hangzik el többé, hogy idegenlégiósok folyóiratát csináljuk.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Orbán Zsuzsa [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 25. szerda

Budapest

Behívnak a KKI-be, azzal a jó hírrel, hogy jelöltek egy jövendő görögországi útra. Volt már esélyem rá, hogy Papp Árpáddal együtt mehetnék. P. Á. most nincs tervbe véve, s ki tudja, rám is mikor kerül sor, mindenesetre adjam be újra papírjaimat, ezúttal angol szöveggel.

Tornásznőm vezénylete alatt, földön fektemben derül ki, mennyire elcsigázott vagyok, de pihentetőbb fázisra nincs mód. Még a buszon is levelet írok a Fészekbe ment. Az első kötetes költők estjét a szövetségbeli bontási munkák miatt (új büfét alakítanak ki, pontosabban éttermet), ezúttal ide szerveztem. Formásan, bensőségesen zajlik a hármas bemutatás a Gobelin-teremben. Kemsei, Parancs és Bella vállalta Deák László, Borbély János és Pátkai Tivadar elővezetését. Közönségként sokan eljöttek Győrből (Borbély és Pátkai miatt), dugig velük később az étterem felső traktusa. (Végvári Tamás mellett szavalóként is Z. Szabó tanítványai működtek: Hegedűs Péter és Oláh László.) Örülök a zsongásnak, de még jobban annak, hogy a fölkért "ügyelő" és "mérlegkészítő" Kenyeres Zoltán lelkiismeretesen eljött, pedig összegzésére, majd csak a negyedik est után, decemberben kerül sor. Előző érdes érintkezéseink után meglepően nyájas velem, meghatja, hogy előre kitalálom, kit akar velem fölkaroltatni, Szabó Sándor nevű pártfogoltját. A Költők egymás között antológiában ő vezette be ezt a katonatiszt fölfedezettjét. Aztán árasztja rám a Juhász elleni panaszokat. Hamvas Béla esszéinek gyűjteményét egy éven át föl se bontotta, mellékelt leve­lével együtt küldte vissza. Különféle írásait a legzordabban cenzúráztatta, meghívásaira rá se bagózott. Úgy látszik, ő is "más kategória" lett J. F. szemében...

Troszt Tiborral átmegyünk Kanyarhoz, ki megyénk elfuserált gazdasági helyzetét írja le illúziótlanul. Valahol a Nyírség mellett kullogunk, a sor végén. A délutáni szerkesztőségi ülés már csak lazítás. Szíjártóék úgy látják, Várkonyi fél a változástól, még bízik: marad a négyszeri megjelenés és az ő teljhatalma. Hű táskahordozóim, Szíjártó, Szirmay most is a vonatig kísérnek, elmondom nekik részletesen, mi történt délelőtt a tanácsban.

A vonaton elkészülök a pluszként vállalt Auden-verssel, sőt az Így élt József Attila képanyagát is rendezni kezdem. Itthon két hír: az Illyéshez menetelt kedvemért csütörtökre halasztották. Aznap lesz Szíjj Laci bácsi temetése is: Baba nővéremmel - ki 1943-ban, sógorom hadikórházi kezelése idején náluk lakott - részt veszek a búcsúztatáson.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Szarkáné Dobai Ildikó [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 26. csütörtök

Szép eső fürdette napsütésben taxin megyünk a Farkasréti temető kapujáig. Örülök, hogy a megöregült, esett gyászoló gyülekezetben Baba még fiatalos. A lányok közül Zsuzsa és Emőke van jelen, Éva nincs Magyarországon, kis-Zsuzsáék is Leningrádban ösztöndíjaskodnak. A volt berényi kertész rokona, Kurtács Edit, akin keresztül Szíjjékat megismertük, könnyen fölismerhető, de megdöbbenésemre öccse, Bandi, ránk egyáltalán nem emlékszik. Szomorú, hogy száz ember se gyűlt össze a hajdan jelentékeny férfi koporsója köré. A három karinges pap működése fenét se ér. A temető felső sorában bontották meg a családi kriptát. Fölismerem Gímes Évát, a Nyugat-barát Balázs Kornélt, kinek otthonában, diavetítéses élménybeszámolón egyszer én is jártam. Az egyik öreg barát ásónyi földet és virágot dob a sírra. Lenke néni, az özvegy, most már nem sír. Szenvedett szegény eleget testileg, szellemileg régóta romló férje mellett, akit, hadd írjam le még egyszer, kölyökkoromtól szerettem, mert mindig különös módon figyelmes volt irántam. Sajnálom, hogy ezt nem nyilváníthatom ki, csak tudomásul veszem: így ment ki a világból a Wolfner gyár hajdani személyzeti igazgatója, Laky miniszter titkára, az 1943-ban - amikor fonyódi parton először láttam - csak negyvenegy éves, barna-piros arcú, ősz férfiú.

Baba nem akar a családhoz csatlakozni, a temetőbeli séta talán tetszik is neki, meg az, hogy lefelé is taxizhatunk. Én még Csoórihoz is taxin megyek a Batthyány térről.

Vekerdi Laci és Tornai Jóska társaságában megyünk Csoórival a Józsefhegyi utca felé, Illyésékhez. Sanyi két nappal korábban, Sütő Andrást kísérve már volt itt. Ika nyit ajtót. A két gyerek születése óta kicsit egyszerűbb, közvetlenebb lett. Flóra az Új Tükör egyik lapját tépi ki, amelyiken a legerkölcsösebb magyar íróként írják körül Moldova Györgyöt. (A hátlapon meg I. Gy. az Októberi vasárnapot dicséri.)

A házigazdát föntről hívják le. A kényelmetlen, fonott parasztszékek eltűntek a nappaliból. Két üveg Cirfandli és mézes sütemény kerül az asztalra.

Illyés fizikumán nem látszik a hetvenhét év. Nagyot hall; orra borvirágasabb, mint régen, de szelleme élénk. A korábbi szabad beszélgetések helyett értekezleti stílusban vezeti az eszmecserét. Ahhoz, hogy a mi generációnkból legyen valami - sok függ tőlünk, jogunk is van a folytatásba beleszólni -, orgánum kellene, hetilap, amelyikben otthon érezhetnénk magunkat. Erre kínálkozik most az Új Tükör, ahonnét elment Csanádi Imre, ahonnét Benjámin üzent, legyen Illyés az ottani zászló (ezt Csoóri jegyzi meg), s ahol Alföldy Jenő már letanyázott, elhagyván az És-t. A fiúk hirtelen fellobbant nagy reményét én csitítom, jellemezve Fekete Sándor talányos: okos, de többszörösen illúziótlan, jó tollú, de inkább publicista hevületű, viselt sérelmeit nehezen felejtő alkatát. És maga az Új Tükör túlságosan determinált, sokféle cellára osztott folyóirat, melyben organikus szellemiséget kialakítani roppant nehéz. Tornai hosszú példálózásba kezdene (színházakról), de Illyés leinti, visszakanyarítja a lényeghez. Bennem a leendő szerkesztőt szemelte ki. Igyekszem fölvilágosítani, hogy "odafönt" nem vagyok annyira jó. Még abba se egyeztek bele, hogy a Nagyvilág-nál versszerkesztő legyek, pedig már megmutatták a kéziratokat, az ortográfiai szokásokról is beszéltek velem. Először az Aczéllal megromlott viszonyról, aztán Juhász Feri megátalkodottságáról hallok sok új adalékot. Flóra, ki sötét szemüvege mögött az ágy szélén ülve el is szunyókál közben-közben, aligha helyesli Juhász teljes lefaragását, de nem szól közbe.

Örömmel hallom a szerzőtől, hogy a Somogy-ban közölt Dervis-verse miatt nem volt áprehendálás, sőt gratulációkat kapott érte, a Látóhatár újra közli.

Sanyi nagy eseménynek, szinte mérföldkőnek tartja, hogy Illyés most először mellénk áll. Nekem, sajnos, túlságosan jó az emlékezetem. (Kapatott már bennünket Illyés a Bognár-féle, első változatú Tükör támogatására is, a hatvanas években.) Vekerdi Laci kevésszer szól, de a Gyorsuló idővel való bukását azért elmondatjuk vele. Az én szenzációm Németh Kisebbségbenjének Remekírók sorozatbeli kudarca. Egyszer-kétszer megint észlelek lllyésben fülepi gesztust, amikor például elsőre nem ért meg valamit, s fölveti fejét. Jóska szerkesztői rátermettségemet írja körül, ezt kevésbé élvezem, mint a házigazda néhány fanyar-szellemes elszólását. Amikor például megállapítja - Teli van a ház Kodolányikkal..., vagy ahogy játékos böllenkedéssel magázza Csoórit.

Búcsúzkodva kétes megjegyzést tesz saját tíz évvel való továbbélésére: - Azt gondoljátok, megérné?...

Elmenőben Sanyi invitál bennünket a Rózsadombba, mutatni akar valamit. Király Károly levele döbbenetes. Megfélemlített, lézerezéstől, fizikai megsemmisítéstőI rettegő ember lett belőle, s kénytelen legazemberezni azt a társát, ki egy kevéssel bátortalanabb volt nála, s provokátorrá lett. Sanyi nyakig benne van ezekben az ügyekben: levelei hetes késéssel, felbontva érkeznek, találkozásai közben fényképezgetik. Beszélt Dobozyval, kinek a füléig eljutott végre, kivel akarják lecserélni. Markovék azt nem fogják engedni - nyugtatta Sanyit. Diskurzusunk soká tart, s nem rossz ízű. Abban maradunk, ha lesz tárgyalás a lap ügyében, közösen lépünk föl. [Nem volt ilyen tárgyalás. F. 1994.]

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Uri-Kovács József [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 27. péntek

Hernádi morcos arcán előre láthatom, nem fog lelkesedni beszámolómon. Hamar elárulja, miért: Csoóri Pozsgaynál a leghatározottabban fúrta az ő Népszínházukat. (Gyurkó árulta el.) Tette ezt az a Cs. S., ki szerinte védettebb, mint bárki, hisz másnap, hogy a Chartát aláírta, már hívatta a miniszter, és kiküldte Amszterdamba. Én nem így tudom a dolgok sorrendjét, de a kiábrándulás ténye éppen elég: mert hisz a Sanyiéknak fontos H. Gy. nem tudna együtt pendülni az Új Tükörbe való bevonulással.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Balogh Dániel [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 28. szombat

Jóformán végigtársalgom a napot. Csanády Jancsival kezdem, ki szép új kötetét átadva végre rendben lévőnek látszik. Nem így déli partnerem, Tornai. Ő Kortársbeli kartársára, Takács Imrére panaszkodik legjobban: lusta és irigy. Nagy Lászlón, Szécsi Margiton kívül senki se érdekli, munkahelyét se veszi komolyan. Ezek után nincs kedvem Gyula háborgásáról számot adni, számoljon el ő Sanyival a maga módján.

Mennyi időm elmegy a dilettánsokra. Most is visszaadok egy versgyűjteményt Hernádi Kriszta udvarlójának, de ez a fiú legalább érdeklődik az igazi költészet iránt. Mellesleg említi, hogy "lengyel egyetemszerűen" ma vitatják meg valami magánlakásban Konrád és Szelényi közös tanulmányát.

A legjobb beszélgető partner 5-től 7-ig Domokos Matyi. Egy s más érdekeset ő is tud Illés Endre iszonyatos lakájlelkűségéről. A Mészöly-féle négyek bandájában szereplő Szörényit úgy kitiltotta a kiadóból, hogy még a propagandista nőt is lemarta miatta. Saját Illyés-komplexumát Matyi egy róla szóló külön könyvvel szeretné lekvittelni.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Babai Zsófia [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. április 30. hétfő

Hernádi jelenti, olvasgatta a Kardos Györgytől ajándékba kapott Csoóri-féle Nomád naplót. Elismeréssel szól a szerzőről: mégiscsak rendes fiú, tud írni, de kicsit korlátozottan, szűkre fogottan emlékezik a Belvárosi Kávéházra. Jártak oda mások is. És a népköltészeten kívül is vannak még dolgok földön és égen...

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Béki Ádám [2018.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.