1997_05. [4]

Fodor András naplója - 1997. május 27. kedd

Tele vagyunk jó hírrel. Jelcin Párizsban váratlan bejelentésként közölte, hogy elfordíttatta a NATO-államokra irányított atomfegyvereket, Clinton szerint pedig véget ért a hidegháború, Európa megosztottsága. Romániában is a megvalósult álomról beszélnek: most láttam az éjfél utáni Duna-Híradóban, ahogy a marosvásárhelyi emberrengetegben - csupa megviselt, szürke öltözékű arc! - Göncz és Constantinescu alakja fölmagasodott, csuklójukon fogták egymás kinyújtott karját. Constantinescu a leírt beszéd helyett arról a meghatódottságról beszélt, amit Göncz (e században az első Romániába látogató magyar államfő) szavai keltettek benne. A Farkas utcai templomban Gönczcel együtt énekelte a Gyülekezet a Himnuszt.

A professzori ösztöndíjas Csűrös fáradtan panaszolja, hogy még egy fillért sem kapott, de már írnia kell a fiatalabb nemzedék ajánlóleveleit. A Gróh Gáspár szervezte írószövetségi vitán (a '45 utáni íróperekről) részvétlenség és felelőtlenség tombolt, még Matyi is rögtönzött, Doby János folyton beleszólt a hallottakba, "Nem igaz!"-nak nyilvánítva némelyek, például Tóbiás Áron hosszú szövegeit.

Lakatos András jobb benyomást kelt, a tőlem kapott irodalmat már áttanulmányozta, el van bűvölve a két Szuntyer-vallomástól meg a '45-ös naplórészletektől. Mindenki jobb formáját mutatja, csak az időjárás goromba!

A Pagodában Horgas Béla vezeti rám Turczi Tamást. Sulyok Vince-típusú, a Valahai versek rendezője. Kali Kálmán régi módon barátságos. Írószerszámokat veszek, ebédelek, megnézem a postát. Kelemen rövid levele nem lelkesít. A ma négyéves Marci gyerek kénye szerint táncoltatja szüleit, a szombat délutánt is hozzá képest kell "rendezni".

Sárika Körmendi Klárit pacifikálja hosszú telefonnal. Melinda mégis talán zenét fog tanulni érettségi után. Klári már kapott meghívót a Kodály-könyvbemutatóra, én, jellemző módon, még nem; a kéziratot azért olvasgatom.

A legrosszabb hír volt ma Hernádi Gyula szemvizsgálati eredménye. A CT daganatot nem mutatott ki, de valami baj van az arcüregében, mert a fájdalom nem szűnik.

Az Idő van (Gothár)-film nem válik be nálunk. Elkapunk egy Liz Taylor-filmet (Nagy derby). - ahol a kis hölgy annyi idős, mint a mi Ágotánk.

Digitalizálás forrása: kézirat

Digitalizálta: Fodor János [2006]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1997. május 29. csütörtök

Lakatos András pontosan tízre érkezik, elszámol a kéziratommal. Különösen finoman fogalmaz a '45-ös naplóról. A felnőttes lírai meglátások milyen jól keverednek a kamaszerotikával, valami olyan unikumot lát az írásban, amit a Cséplés Buzsákon-ban. Persze a szerkesztés utólagos szerepét látja, de jól érzi meg, hogy a Rudival való párbeszédek s lakóhelyem hangulata tele van eredetiséggel. Szirtes a neki is elküldött kóstolóra megismétli ajánlatát a kiadásról.

A Szuntyerből nagy komolyan másfél sort ír az igazgató, hogy Szuntyer-vallomásomat elfogadták, miközben már Kálmánét is megküldtem. Valahogy rosszul reagál a világ elvárásaimra! Lakatos András csak annyiban, hogy Wilheim András zenei könyvemmel való elégedetlenségét Miklósnál pontosabban jelenti (Szöllősy Kodály-könyvének nem az a címe... pedig igenis az. És Breuernak sincs igaza abban, hogy Erkel Ünnepi nyitánya a Himnuszt nem idézi).

Amiben megegyezünk: Sneé Péter levele. Szerinte se kéne abbahagyni a vele való kapcsolatot. Elég megdöbbentők az olyan tények, hogy Bulla Karcsi teljesen kikopott világunkból. Mutatom videón Matyi laudációját, közben János érkezik, viszi tőlem az "apanázst".

A délután elegendő arra, hogy a Kodály-emlékkönyvnek végére jussak. Elmegyünk a Muzsika negyvenéves jubileumi estjére az Óbudai Társas Körbe. Feuer személyesen invitált bennünket, s persze minden, nálunk fontosabb lekötelezettjét Petrovicstól Bozayig, Sárositól Orbánnéig. (Ottónak persze itt is hangzik el verse. Jó vers, és jól szól Kézdy György hangján.) A zenéket egyáltalán nem élvezem a tumultus és a tévés tohuvabohu miatt. Petrovics nyitja meg Felvégi Andrea kiállítását. (Jobb fotós, mint gondoltam.) Megérem, hogy Gönczné nem fogadja köszönésem.

A fogadáson jó enni-innivalók közt oldottan vagyunk Bozayval és Bálint társaságában. A kamerát Petrovics Eszter-lánya irányítja. A Devich fiú így reagált levelemre: "Teljesen ártatlanra tetszett zúdítani panaszát..." - valaki ember talán mégis van a Magyar Nemzet szerkesztőségében! Mossa kezeit, továbbadta észleleteimet.

Fekete Tamás hívott, már megjött az ötvenéves találkozóra. Bakay Árpád hozza Kaposvárra.

Digitalizálás forrása: kézirat

Digitalizálta: Fodor János [2006]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1997. május 30. péntek

Gyulát egész nap nem találom. Baj lehet a szemével... Nem kutakodom utána, mert különböző fizetések, elmaradások, nők magyarázkodásai és sajnálkozásai, meg a kinti hideg szél megint torlasztja a gyomorszáj körüli nyomást. Ennél csak az rosszabb, amikor fél órát várom a fél óráig hazacammogó buszt. Könyvadósságaimat három híján teljesítettem. (Recenzióírás...)

Sárikát már nem érem itthon. Tovább tart a csimpaszkodó dilettánsok levél- és versinváziója. Deák-Sárosi nem érti, Szakolczay miért nem fogékony a verseire. Ugyanezt kérdezhetném én is Bán Zoltántól, aki nem talált méltónak az elmúlt kétévi Szép versekre.

Három kis kiadó ismerteti könyvheti könyveit. A Kortárs Kiadó háziasszonyaként Líviánk billeg szokott magabiztossággal. Később, amikor Alexa megjelenik, az egész társaság eltűnik vele. Utoljára ezt Bálint Pista rokonsága csinálta. A Széphalom szerzői után Monostori beszél szépen két könyvéről, Holló András és Vekerdi Laci Németh László-s írásairól. Ahogy ő engem is hozzávesz műhelyéhez, mennyire más, milyen barátságos! Maradtak még ilyenek is mutatóba.

Rühelljük otthon a kinti hűvösséget. Sárika a Dob utcai híreket mondja.

Digitalizálás forrása: kézirat

Digitalizálta: Fodor János [2006]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1997. május 31. szombat

Bp.- Kaposvár- Fonyód

Különféle altatóktól végül annyira elkábultam, hogy Sárikának kell figyelmeztetnie a már fél órája elzengett ébresztő jelére. Lakatos Kálmánék pontosan jönnek értünk autóval. Fejemben egész nap marad valami túlnyomás, ami tán annak is akadálya, hogy igazán fölélénküljek, vagy líraivá váljak osztálytársaim körében. A feleségek fotókat cserélnek. A Lakatos gyerekek jólétét cseppet sem irigylem, Kálmán sok töredelmére gondolva. Kálmán kiegyenlített rezignációja jó hatással van rám, s mindannyiunkat elbűvölnek az igali út Pusztanemestől Ráksiig nyúló hosszú völgyei, Bálványos ritka szép jelenése. Alig több mint két óra alatt ott vagyunk iskolánk mellett a Szent Imre úton. Addig emlegettük az apagét Király apival kapcsolatban, hogy éppen őt kapjuk meg elsőnek nejestül. Módja van a kommunistákat és Torgyánt egyaránt szidni. Fő kulturális mecénásként Marian Miklóst véli kitüntetendőnek. Az ám, Tomori meg Katona Piroska mellett, Takátscsal együtt ő is él még a régi tanárok közül!

Jönnek végre, a templomból. Férje jogán Kardos Baba is köztük van, ám úgy látszik, örök haragot fogadott ellenünk; ha tőle függne, talán nem is köszöntene bennünket. Nagy bűnöm, hogy nem segítettem költői kibontakozását a Somogyban. Most hallom Takátstól, hogy Tüskés Tibor Veszprémben járva verseket fogadott el tőle; van köztük egy róla szóló is - olyan rossz, hogy még!

A találkozó fönt a második emeleti bal sarkon (valamikor laktunk benne...) kezdődik. Kárpáti fölajánlja, nézzük meg a legutóbbi találkozóról készült videofölvételt.

Rövid az idő ahhoz, hogy szokásos módon sorra vehessük egymást. Szigetvári kezdi el ismertetni Benedek Csitával készített közös dokumentumkötetét, de félbe kell hagynia, hogy a déli harangszóra lemehessünk az iskola hősi halottainak emlékére koszorúzni. Működik a helyi tévé, jelen van Mihályfalvi igazgató, lebonyolódik majd a Gelléri-díj mezítlábas átadása. Hirtelen kapok észbe, hogy szertartásmesterként nekem kellene az adakozóról meg Gellériről is szólnom. Szerencsére kéznél van a már eleve Fekete Tamásnak dedikált Szomjúság-könyvem. Idézek a kötet végén levő interjúból, s kikerekedik mondandóm, olyannyira, hogy Tamást, ki korábban a helyi tévének is nyilatkozott, rázza a sírás, amikor neki adom át a könyvet. Lányok félkaréja ajándékoz meg bennünket egy-egy szál virággal, s hallhatom életem egyik legroszszabbul elmondott versét. Az iskola udvarán-ban szavak, szótagok, sorok rendjét is megváltoztatja a szavaló hölgy, kinek kénytelen vagyok a magam virágát átadni.

Kóka folytatja dokumentációja ismertetését. Takáts közben mellettem ül, hallani kénytelen egy akkori levelemből idézett, rá vonatkozó sort: "Fél az érettségitől a büdös!" Tény, hogy ez is közrejátszott abban, hogy 1946-ban kért, kapott miniszteri fölmentést. Nem járok jobban anonim eposzomból való idézeteimmel se. Ez az, amit a Szigetvári testvérek felkérésére Kaposvár aranyifjúságáról írtam 1947 elején. A majdnem háromszáz soros műről utólag derül ki, nincs híján a verselő leleménynek, de igen szorosan, ügyetlenül gépelték - nehezen olvasható. Boross Pétert mindenesetre még kifigurázza belőle Kóka, aztán kiosztják a 700 forintos költséggel készült, Benedek Csita illusztrálta művet. Másra már nem marad idő a Helyőrségi Klubban fogyasztott ebédig. Lakatosékkal, Simonékkal jól kiválasztjuk a magunk külön asztalát. Dobribán Géza kerül még mellénk. Lehetünk vagy ötvenen, hozzátartozókkal együtt. (A fiúk száma, ha jól számoltam, az A-ból 13, a B-ből 15...) A tabló teljes létszáma: 59 (60) fő volt. Ebből tehát 28 van jelen, és 36 él feltételezhetően. A fél évszázados évfordulón ez nem rossz eredmény.

Kóka mutatja "tanári" noteszét, amit elsős korunk óta vezetett. Nála a Siposs Géza-féle Anna utcai iskolai névsorhoz megvolt a kép is; megvannak (át is adja) gimnazista kori leveleim. Igazából ő volt a Géza utáni főarchiváló. Mindazonáltal most jelenti be, hogy szerdán nálunk szeretne megszállni, mert különben tízezerért alhatna valahol. Már majdnem négy óra van, amikor előállok Tóth Jóska üzenetével. Elmondom, megillető tisztelettel, a Siposs Gézáról valókat, naplótervemet ismertetem, de - a tapadó igény láttán - egy-két részletet felolvasok '45 őszéből s a bankett leírásából. Benke Baba valamivel nyájasabban veszi magnójába a férjéről is szóló részleteket.

A Biczó közi téren Kelemen Lajos vesz át bennünket. Az ünnepelt négyéves Marci játszótársai közt ül a padon. Szép a kisfiú, bőre színe, nézése különösen vonzó. Anyja is helyes, és előzetes félelmem (hogy itt minden a gyerek körül forog) csitul némileg, amikor Marci átveszi az IFOR-feliratos teherautót.

Lajos visszafogott, bölcsen elmélkedő. Tibort s az egész kaposvári szellemi életet kellő kritikával szemléli. Szerinte a Somogy fennmaradása attól függ, ad-e több támogatást Soros. Ezért kell Somlyó a szerkesztőbizottságba, ezért kéne, hogy ő szóljon Balla Zsófiának, adjon verset (ő hiába szólt).

Nem érdekes ezeket a manipulációs terveket lejegyezni sem. Távolabb kerültem ettől a problematikától. Még mindig több közöm van a Kaposvár- Fonyód közti úthoz. Szinte nem is találkozunk járművekkel, de a hideg naplementés Balaton környéki táj, mint egy kristályhalmaz, közeledtekor mindinkább elbűvöl.

Háromnegyed 9-től már a fonyódi család életében veszünk részt; nézünk valami rossz amerikai komédiát, majd Laci sógor szólít föl, meséljek a találkozóról. Érdeklődve lapozza Kóka emlékkötetét. Tetszenek neki Benedek karikatúrái.

Helyesen döntöttünk a villában alvásról. A hideget tempírozni tudjuk - fél egy felé már ez a napló is kikívánkozik kezemből. Többször éreztem (pl. Kelemenéknél), hogy nagyon fáradt vagyok. Egy levelemet fölolvastam Sárikának a Kókának írtak közül. Csodálkozott tizenhat éves kori érettségemen...

Digitalizálás forrása: kézirat

Digitalizálta: Fodor János [2006]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.