1979_12. [5]

Fodor András naplója - 1979. december 11. kedd

Sokan vagyunk az első kötetesek záró vitáján, de a szövetséget csak Csák, Bella és én képviseljük.

Kenyeres összegzése példás. Mindenkit külön köszönt és igényesen meglatol. Domokosra emlékeztet a negatívumok szemléletes felmutatásában. Helyenként szellemes is. A rendezésben is tanultunk valamit: Havas Judit a szövegbe illesztve mond egy-egy verset a felállással is bemutatkozó szerzőktől.

Iszlai kezdi Tóth Erzsi dicséretét. Kifogásait olyan furán fogalmazza meg, hogy a költőnő lábánál ülő kortesek hangosan felröhögnek. Hatalmas lólábként lóg ki Apáti szövegéből is a Tóth Erzsit védő akció: "Ne legyen belőle Jeanne D'Arc, ne segítsük a máglyára!" (Később magyarázza, hogy ezzel a tétovázó, szolidaritást nem vállaló, mert a díjat mégiscsak elfogadó győri fiúk ellen beszélt.) Kartal igen ingerülten végigveszi mind a tizenegy költőt. Fecskét és Pátkait elmarasztalja. Az utóbbit igazságtalanul. Nagy Gazsi tiltakozik is nagy hévvel. A nem érdektelen vitát Könczöl közbeszólása teszi élessé. A Madárúton antológiáról a Fiatal Művészek Klubjában már elmondott szöveget itt ugyan nem kérjük, de ő letéve a papírt, kivág egy kemény filippikát a három évtizede egy helyben veszteglő, Nagy László "klubelnök" szárnya alól cseperedő epigonok epigonjai ellen, a hemzsegő sztereotípiák, a Dózsa-tüzeskoszorúk, az 1954 óta új toposzt nem hódító Juhász Ferenc ellen. Szerinte Tandori és Esterházy azért valakik, mert heherésző reagálásuk igaz.

A hozzászólásokban Tóth Erzsin kívül Keresztes József, Borbély János kap még figyelmet. Vadernáról felemásan ítélnek, Petrőczit, Fodor Ákost távollétében inkább szapulják.

Kenyeres zárószavaiban ügyesen riposztoz, Könczölt is visszanyesi, ki a Bánk bánról szólva is ugyanezt a szöveget mondaná most. Esterházyt politikailag ítéli el, Tóth Erzsit a siker súlyától óvja.

Nem éreztem sok erőt a záróbeszédhez, de a légkör segít. Emlékeztetek más sorozatok erkölcsi győzteseire (Petri, Kiss Anna stb.), és hogy a méltatlanul lemaradtakban feszülő csak azért is erő legalább olyan fontos, mint a befutottság ténye. Kilenc körül oszlik a társaság. Több felől hallom: ez nagyon jó volt. A legjobb! - vágja ki Kemsei. Kenyeres újra elismeri, a vártnál sokkal többet ért a feladatvállalása. Egyúttal bevallja: a szövetségben csak a Költőszakosztályban van élet.

Vele indulok el. Töprengésemre, hogy ki legyen a következő összefoglaló, Kenyeres a kitűnő Csűröst ajánlja.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Kobzi Erika [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. december 13. csütörtök

Győr

Az első kötetesek kerekasztal-vitáját itt is megrendezzük, s nagyon jól sikerül. Papp Árpád, Papp Márió, Keresztes József, Vaderna, Büki, Kerék, Deák László, Tóth Erzsi vannak itt a győrieken kívül. Sorba kérdezem őket, s ebből kijön valami épkézláb dolog. Pete és Péntek, Parancs, majd a Műhely főszerkesztője Gecsényi is csatlakozik. Őket is sikerül bevonnom az eszmecserébe. Tóth Erzsi meglepő szerényen beszél. Amikor a majdnem háromórás eszmélkedést - sok humoros kiszólással - összegezem, T. Erzsivel megyek át a szállóba. Átadom neki emlékül, róla írt laudációm szövegét. Belátja, hogy elhibázta a lépést, s hogy a győri fiúk jutalmazása az egyetlen normális döntés.

Z. Szabó rosszul érzi magát. Éjjel hányt, most sem iszik. Volt elég idegeskednivalója. A fiúk is megbokrosodtak egyszer, hogy nem fogadják el a kényszermegoldást. Lacit vonták felelősségre, szabályszerűen kihallgatták a pártbizottságon. Laci úgy volt a fiúkkal, mint a csoportképen mosolyogni nem akaró gyerekekkel a szülő. Végül Pátkai józansága győzött, s jólesett nekik, hogy a szövetségben Tóth Erzsi odament hozzájuk s hogy most is itt van.

Fél négytől program szerint a Borsos-házat nézzük. Benke Laci kerül elém, vele indulok sétára. A Káptalan-domb előtt, ahol elbizonytalanodék, mint mennyből az angyal megjelenik Czigány György. Ő, aki a házat hivatalosan megnyitotta, éppen oda készül. Olyan szép az épület pincétől az udvarig, hogy már-már sok is a jóból. A szép belső terek mindenesetre segítenek a szobrok élvezetében is. A Szent László-hermát csak félhomályban láthatjuk a templomban. Benke nehézkes, de kedves fiú, valami koraöreges van benne. Hát miért nem voltál ott a tanácskozáson?

Előzetes gyülekező ötkor. Zimonyi, Koczkás és Koczkásné megérkeztek. Az utóbbi mellém ül, mondja, milyen szép könyvet adtam a Magvetőnek. Olvasta Steinert Ágota [szerkesztő, irodalomtörténész] jelentését. Szaló pohárköszöntőjében szinte személyi kultuszt űz velem, háromszor is fölemleget. Szécsi Margit a nagydíjas, nyugodtnak, boldognak látszik, de majdnem elnevetjük magunkat Czigánnyal, amikor a tévéfelvételtől szaggatott díjkiosztás után, jóslatom szerint bányamélyi hangon kezdi megint mondani "A naaagy hadi úton"-t, "a naaagy tengeri hadi úton"-t. Bessenyei idétlen ötlettel összekutyulja Vácit Illyéssel, előadó-művészeti díja nagyobb dicsőségére. Aztán többé nem is látjuk, két szavalóestet még szervezett magának holnapra.

A fogadás szűkösebb, mint szokott lenni. Tóth Erzsi valóban a győri fiúkkal van. [Kik addig folytatják majd az ivást, míg mind a három díjat el nem isszák bánatukban. F. A. 1994.] Kilenc után, amikor búcsúzom, Tóth Erzsi spontánul mondja: kár!

Czigány hoz vissza kocsin. Említi: utasítást kapott, hogy az aláírókat egyelőre ne szerepeltesse. Más (Koczkás híre!): A szimpátiatüntetést a legbalosabb cseh politikus, Bilák szervezte. Teljes öngól.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Tankó Beáta [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. december 19. szerda

Bedobok a postaládába húsz-harminc levelet. (Összesen kb. 150-et írtam ebben a hónapban.) Hozzájutva egy kis szabadidőhöz, elmegyek szétnézni a városba. Vásárolni is próbálok, kevés sikerrel. Demeter Rózsa csalhatatlan szeme látja rajtam, hogy fáradt, nyúzott a tanítványa. Férje mellett szerzett tapasztalatok alapján figyelmeztet: ne vállaljak annyit. Veszélyes korban vagyok ... és robotolok. Annak se örvend Rózsika, hogy itt-ott megünneplik Sztálin születésnapját. Gábor Viktor hosszan, bizalmasan beszél az aláírások okozta bajokról. A közös kiadásokba már nem kérik a névsorban szerepelteket.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Hansel Zsuzsanna [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. december 27. csütörtök

Jánost nővéremék Fonyódra vitték további vakációzásra, mi pedig a huszonöt éves barátság emlékvacsorájára megyünk Hernádiékkal az Intercontinentálba.

Jobb hely híján föl kell mennünk a tetőre, ahol a hangos zene miatt alig lehet beszélni. Végül a borjúszeletek s három üveg kéknyelű után mégis magunkhoz alakítjuk a világot. Gyula, Gyuri bátyja ifjúkoráról és saját kalandjairól mesél olyasmiket, amiket még soha. Hogyan botlott bele a báty Galamb utcai lakásán Karády Katalinba. De nemcsak ő, Muráti Lili, Réthy Eszter is jártak hozzá. Akadt olyan barátnő is, aki rá is átörökítődött. A karmesternéről, ki a fiatal költőt úgy hívta meg versei felolvasására, hogy ő maga meztelenül hevert az ágyon - már huszonöt évvel ezelőtt is hallottam. - "És én, az ágy széléhez ülve, felolvastam a verseimet..."

Másik témánk az új barátságok alakulása, az érdekszövetség szerinti manőverek, útvesztők. Konráddal találkozott tegnap, aki Eörsivel, Makk Karcsival akarja visszabékíteni. De hát ő nem hagyja magát egyszerre degradálni és forgalmazni. Az igen-igen és a nem-nem híve. Volt idő, nem is régen, amikor Gyula Fehér Ferencék adúja lett. Tanúként Ica mondja el, hogy ennek a kapcsolatnak milyen szigorú kötelmei voltak. F. F. neki vallotta meg: mi nagyon sokat tudunk segíteni, de ártani is. Gyulánál a barátság kritériuma, hogy a háta mögött is ugyanúgy beszéljenek róla, mint szemközt. Utólag meggyőzően hangzik, miért nem hagyta, hogy ezek Jancsóval összeugrasszák.

Hallok az Aczél- Pozsgay közti háborúság új mozzanatairól. Az is kiderült, hogy egy szalonnázáson Csoóri és Huszár Tibor győzte meg Pozsgayt, vegye el a színházat Jancsótól, Hernáditól.

Ami ezek után a huszonöt éves barátság aranyalapját illeti, nekem az volt az első igazi bizalmat keltő jel, hogy Gyula nem sietett a hasznos szerkesztőségi kapcsolatot családivá szentesíteni, csak amikor már nyilvánvalóvá lett a kölcsönös érzület, akkor hozta el hozzánk a feleséget is.

A másik garancia, a folyamat, ahogy az én barátaim őt elfogadták. Az elfogadás természetesen kölcsönös, neki sincs problémája senkivel, csupán Kormossal volt, aki a velem való viszonylatban többször is maga felé hazudott. Ehhez neki nálamnál jobb szimata volt. A zenebona miatt továbbra is bosszankodva, de jó hangulatban ülünk a Dunára néző asztalnál, a fogyó gyertyafényben. Sárika nagyanyjától örökölt vastag arany óraláncával, fekete csillámos blúzában meghitt látvány, Ica pedig ismét olyan, akihez illik a velem egy napon, egy órában születés rokoni adata.

Gyula újra és újra fölméri, mit köszönhet saját "Kelj föl Jancsi" makacsságának s legfontosabb szeretteinek. Lényeges ez azért is, mert a frontok összekavarodtak. - Fene se kíván politizálni, mégis kell, különben eltaposnak.

Valahogy így összegződnek nézeteink a nevezetes vacsorán, melynek minden költségét - hiába mutatom, hogy nekem is vannak Ady-bankóim, jól kereső vagyok -, még a ruhatárat, a taxit is Gyula fizeti.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Horváth Réka [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. december 29. szombat

Indulnánk már az esti vendégségbe Bisztrayékhoz, amikor Németh Ella telefonja lép be hozzánk. Elkerülhetetlen a Kisebbségben problematikát borzoló Vas István regényrészlet taglalása. - Látja, hiába írta a végére, hogy ki kell adni Újra, E. Fehér a Nota bené-jében máris helyteleníti Vas ajánlatát. ("Take it in yor pipe and smoke it" - Tömd a pipádba és szívd el.)

Bulláékat tegnap a körúton aránylag szerencsés autóbaleset érte:a Barcsay utcából kanyarodva ütköztek a villamossal. Szerencsére inkább a kocsi sérült, mint Ők. Most hát Ők se keréken érkeznek a Frankovics utcába. Kellemesebben elférünk az átrendezett lakásban. Bertók Laci lesz a vizavím. Anikó is itt van, és közös örömünkre, jókedvű. Az egész ifjú társaságon mégis nyomottság, szétesettség érzik. Erzsi az elszenvedettektől megviselt, ideiglenes fogai vannak. Laci pedig szívkoszorúér-meszesedésről, különféle orvosi tilalmakról, ismétlődő rosszullétekről beszél. A pécsi irodalom helyzetét se látja rózsásnak. Túlságosan beleragadok a Lacival, Karcsival való diskurzusba. Lakatos Andrissal legalább jó hírt latolgatunk: januártól közvetlenül a mi munkatársunk lesz az Új Könyvek-nél. Éjfélkor, amikor már a fáradtság jelei mutatkoznak a társaságon, előveszem Szabó Pista Bereczkyhez írt opuszát. Ez aztán összekapja a lankadók figyelmét. Nem mondom be a szerzőt, de Csűrös hamar eltalálja, kiről van szó, s ki se fogy méltánylásából. Ugyanígy Karcsi sem. De nem sokkal utána máris szedelőzik a nép. Főként Bertók Laci fáradt. Az este legszebb emléke a havas utcák. Bulláékkal taxizunk. Erzsi beismeri, engem kivéve senki se maradt olyan, mint amilyen kilenc éve volt. Én még hívnám Karcsit hozzánk, de a baleset ideglázától alig aludt éjszaka.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Zárdai Judit Nikolett [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.