Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 2.) költő, műfordító, író.

1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen …), ősszel négy verse jelent meg az Erőben. 1929-ben a Napkelet is felfigyelt verseire. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. Április 14-én a Pesti Hírlap cikket közölt Bónyi Aladár tollából. Nyáron felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, valamint személyesen is kapcsolatba került Babits Mihállyal. 1931 végen néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Nyugat 15–16. számában kinyomtatta Hajnal című versét, amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett fel első kötetébe. Télen két újabb verset (Jajgatás, Kicsinyesek) is megjelentetett, 1941-ig, a folyóirat fennállásáig pedig összesen 64-et.

Az érettségi után másfél évig apja gazdaságán dolgozott. 1933 őszén Pécsre utazott, s beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetemre, először a jogi karra, majd átiratkozott a bölcsészkarra (földrajz-történelem szakra), végül a filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát. Bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába. Itt kötött barátságott Takáts Gyulával és Tatay Sándorral. 1935 nyarán észak-európai utazást tett. 1933 végén merült fel az első folyóiratalapítás ötlete. Az újság címe, Pécs jelképére utalva, Öttorony lett. A folyóirat szerkesztése közben ismerkedett, majd barátkozott össze Fülep Lajos professzorral. Bár levelezésük 1949 után megritkult, a barátság Fülep haláláig tartott. Weöres Sándor második kötete, A kő és az ember 1935-ben jelent meg. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra című válogatásában már Weöres Sándor is helyett kapott. 1935-ben pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk című antológia. Weöres nemcsak a dunántúli barátokkal, Takáts Gyulával és Csorba Győzővel ápolt szoros kapcsolatot, hanem a Budapesten élő Vas Istvánnal, és Jékely Zoltánnal, valamint a debreceni Kiss Tamással is.

Weöres Sándor pályájának korai szakaszát 1937 elején egy hosszú távol-keleti utazás zárta le. Az utazás költségeit a Baumgarten-díjból fedezte. Weöres a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon át Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken áthaladva Bombay következett, végül India és a mai Srí Lanka területét elhagyva eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghaiba is.

Az utazás után visszatért Pécsre, 1938 végén megjelent harmadik kötete, A teremtés dicsérete. A könyvet a Lovász Pál vezette Janus Pannonius Társaság adta ki. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József felajánlotta, hogy doktoráljon nála filozófiából. A disszertáció témája "A vers születése". Weöres Sándort 1939-ben avatták doktorrá, munkáját pedig még abban az évben kiadta a Pannónia című egyetemi folyóirat. 1940-ben létrejött egy folyóirat Pécsi Szemle címmel, majd később Sorsunk lett az újság neve. A Várkonyi Nándor szerkesztette folyóirat első száma 1941 áprilisában jelent meg. Ekkor állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weöres Sándort bízták meg. Ehhez a munkához neki azonban sem könyvtárosi végzettsége, sem gyakorlata nem volt, ezért a gyakorlóév egy részét Várkonyi mellett a pécsi egyetem könyvtárában, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szolgálta le. A szerkesztőségen belül azonban 1941-ben (leginkább esztétikai, irodalmi jellegű) ellentétek törtek ki. Weöres és Csorba Győző „hivatalosan” kivált a szerkesztőségből. A második szám összeállításának idején egy időre helyreállt a szerkesztőségen belüli béke. Az összeállításban 1942 nyaráig Weöres Sándor és Csorba Győző is újra részt vett, de a borítóra nem került vissza a nevük.

1942 júliusában Weöres végképp kivált a szerkeztőségből. A Sorsunkból 1942-ben csak nyolc szám látott napvilágot (az utolsó szám 1948 áprilisában jelent meg). A költő 1943 őszén Pécsről Budapestre költözött. A Bolond istók c. műve már Budapesten, az Egyetemi Nyomda kiadásában, 1943-ban jelent meg. 1943-ban az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A Nyugat 1941. augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig az 1931-ben alapított Diáriumban közölte verseit. Weöres ötödik kötete, a Meduza 1944-ben jelent meg. A Diárium, Kenyeres Imre folyóirata, 1944. 2. számában két méltatást is közölt a Meduzáról, az egyiket Vajthó László, a másikat Hamvas Béla tollából. Weöres hatodik kötete, A teljesség felé 1945-ben jelent meg. A háború befejezése Weöres Sándort Csöngén érte, és a következő évet is az apai birtokon töltötte, majd rövid ideig Székesfehérvárott dolgozott múzeumi tisztviselőként , s az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. Amikor 1946-ban Várkonyi újraindította a Sorsunkat, tavasszal ünnepi irodalmi hetet rendeztek Pécsett, ahová természetesen Weörest is meghívták. 1946-ban Weöres három verseskötetet is kiadott, A szerelem ábécéjét, az Elysiumot és a Gyümölcskosárt. 1947-ben jelent meg A fogak tornáca és a Testtelen nyáj című kötete, amelyeket – műfordításokon kívül – nyolc évig nem követhetett új könyv. Ebben az évben házasságot kötött a nála négy évvel idősebb Károlyi Amy költőnővel. Az első utazásuk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott. Itt ismerkedett meg Lator Lászlóval.
Weöres Sándor: Holdbeli csónakos. Keresztes Dóra plakátja a Nemzeti Színház 2003-as bemutatójához Válogatott műfordításai 1958-ban az Európa Könyvkiadónál jelentek meg A lélek idézése címmel. A házaspár ekkoriban a Törökvész út 3/C szám alatti régi, erkélyes házban lakott. Weöres új könyve csak 1955-ben jelenhetett meg. Az Ifjúsági Kiadó ekkor adta ki először Hincz Gyula rajzaival a Bóbitát. 1956 végén megjelenhetett A hallgatás tornya című kötete is. 1959-ben Károlyi Amyval két hosszabb utazást is tett: májusban egy kínai körutazást, ősszel pedig egy görögországi utazást. Miután 1964-ben a Szépirodalmi Kiadó visszautasította a Tűzkút kéziratát, a párizsi Magyar Műhely meglepő gyorsasággal kiadta a könyvet, de még ebben az évben a Magvető Kiadó gondozásában Magyarországon is megjelenhetett Tűzkút című kötete. A 60-as évek elején eljutott feleségével Dubrovnikba, 1965-ben pedig New Yorkba. 1966 júliusában a költőházaspár másodszor is elutazott Londonba, ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén. 1970-ben Edwin Morgan fordításában jelent meg Weöres első angol nyelvű versválogatása, amelyet egy évvel ezelőtt egy másik idegen nyelvű válogatás követett, a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn című kötete.

1967-ben látott napvilágott Weöres Hold és sárkány című könyve. 1970-ben Kossuth-díjat vehetett át, s az osztrák állam díját az európai irodalomért. A Kossuth-díjjal járó pénzösszegből Pásztor Béla emlékére díjat alapított. Ebben az évben jelentek meg először Weöres egybegyűjtött írásai, az Egybegyűjtött írások két kötetben, és ezt a kiadást még Weöres életében újabb és újabb bővített kiadások követték, 1975-ben már három kötetre duzzadva. A könyv csak a verseket és prózai munkák egy részét tartalmazza. Hiányzik belőle az utolsó verseskötet, a Kútbanéző (1987) anyaga. 1972-ben Károlyi Amyval elköltöztek a Törökvész út 3/C-ből a közelben található Muraköz utca 10/A szám alatti kertes házba, s Weöres itt lakott haláláig. Ebben az évben három kiadásban is megjelent a Psyché. Weöres Sándornak 1945 és 1948 között négy verseskönyve jelent meg: A szerelem ábécéje (1946), Elysium (1946), Gyümölcskosár (1946), A fogak tornáca (1947), ezenkívül az Európai Iskola Index című sorozatában megjelent 1947-ben egy rövid prózaversciklusa Testtelen nyáj címen. A szerelem ábécéje zömmel korábbi kötetekben megjelent versekből állt össze, szerelmi versekből alakítva ciklust. A Gyümölcskosár a gyermekverseiből közölt válogatást, a közzétett huszonnyolc versből húsz megjelent már korábbi kötetekben, legtöbb a Medúzában, s a könyvben addig nem szerepeltek között is többségben voltak a korábbi keltezésűek.



1947 A fogak tornáca

A verseskötet középpontjában mitológiai témák állnak; Weöres utánozhatatlan érzékkel keveri ki a gyermeki együgyuség bölcsességét hihetetlenül összetett költészetté. A kötetben kísérleti versek és prózaversek is találhatóak, és megjelennek az elso "egysoros versek", a weöresi gondolkodás gyöngyszemei. Weöres, saját bevallása szerint, nem pusztán egyediségre, különössége törekszik, és nem is csupán lelkesíteni szeretne, hanem minden ízében megrázni az olvasóját. Katartikus verseket akar, amelyek megnyitják az önmagába zárt személyiséget, hogy eljuthasson a kozmikus erok nyitottságáig.

Weöres felszabadulás utáni versgyűjteménye (A fogak tornáca, 1947) arról a törekvéséről ad számot, hogy nyelv és látásmód alkímiájából az évek folyamán a költői szemlélet merőben egyéni értelmét kívánja megvalósítani. Dallam-próbáinak, műfaj-kísérleteinek, stílusvariációinak magasabbrendű egysége fejeződik ki lírájának ebben a szakaszában. Lényegkeresése, ahogy Szabolcsi Miklós mondja, a széttört valóság élményére épül, és az érzékelhető világot csak a teljes viszonylagosság tükreként veszi tudomásul. Ars poeticájának az az alapvető vonása, mely régebben, mint az értéktelenebb jelentől elfordult, s a térbeli és időbeli messziséget eszményítő romantikus nosztalgia jelentkezett

Források : http://hu.wikipedia.org
www.mek.oszk.hu
http://www.hunlit.hu/weoressandor