NOVÁK ÉVA

Ide nem illő

Meteoritként csapódott földbe a testem,
erjedő szilvák és férges diók közé,
felégetni magam körül a deres füvet.
Remélni mertem csak, hogy csípős,
Őszvégi füstként lengő áhítat
Meg se rezzen ettől a váratlan eseménytől.
A macska lopakodva vadászik a közeli réten,
a kutyák torkában sem csuklik el a zord ugatás,
a favágók az erdő közepén tovább izzadnak
a téli tüzelőért,
tejesajkú őzek sem torpannak meg fülelve
a veszett rókákra figyelmeztető cédulák alatt.
Nem borul egymás vállára vad és szelíd állat,
mint a festményen, ahonnan hirtelen ebbe
a másik festménybe zuhantam,
és nem tudom most mitévő is lehetek.