VASI FERENC ZOLTÁN

Szajha

Szegény, te, szegény!
Látom ezüstrókád
vérét csepegni szűz-
havon, ahogy menekül a
városból haza -
meglőtt-idegenül.
Nyomába önző férfiak
szegődnek, pálinkát isznak,
úgy elszántak, úgy erősek...
Ne higyj igaz szerelemben!
- mondtad. Ehhez még a falu
bábaasszonya sem értett
soha
- soha!


Apa,

kondás-ősünk feltarisznyált
sóval, kenyérrel, varjú-tollal
- balról űzött s tűzött a Nap --
s baka csizma-kolonccal nyakadban
a Tejút tájait végiggyalogoltad.
Arcod pergamenjére,
míg megtértél anyám karjaiba,
hány ráncot én rajzoltam.
(Álmot látok moha-ágyon:
a menyasszony-fátyol elszakadt,
nővérré-fivérré lettetek
- a kenyérből ettetek.
Bukdácsolok utánatok;
csendőrkard a földbe szúrva,
holt nagyanyám sebeimet
összevarrja -
-vér-virágcsönd a vadonban.)
Kondás-ősünk feltarisznyált
sóval, borral, koszorúkkal...
A gyógyulás kertje
szükség van növényre
orvos írja vényre,
váltsd ki patikában,
s ültesd be a kertbe.
virágkehelykortyot
-kapni alfatónak
esküdj a gyümölcsre
s szükség lesz a földre
a kert tele gyommal
kobolddal manóval
szükség van a földre
kézre esküvőre
tán a nő gyümölcsfa? -
dalol minden ága -
húzz gyűrűt ujjára
s álmod szedd kosárba
réteket tart ága
násza virág ágya
Hold a koronája
Nap a palotája
szükség van növényre
fára és cserjére,
azt írja az orvos:
a kert - nagyon fontos !


Ág és gyümölcs

Kintről az álmot
bolondnak látod
Bentről a tetted
miért is tetted?
Bented és kinted
ez minden kincsed
hunyd le a pillád
álmodban villám:
s lőn világosság
hol van a minden
határa nincsen
mit gondol(t) Isten
teremjen az ág
álmodban álom
azt kiabálod
itt van a bánat
már kitaláltad
múlton és ágyon
túl a magányon
voltam már minden:
ember és Isten
halálom nincsen
alszom a kincsen
túl a világon
túl a zenén is
meglelem én is
táncomat járom
már befogadtam
nem bitoroltam
ajtót nyitottam
túl a tudáson
síromat ásom
meglelem Istent
belép a szívbe
és teremt megint

---