Az olasz nemzeti egység megteremtésének távlatában

Interjú Giovan Battiste Verderame-val,
Olaszország budapesti nagykövetével

      - Nagykövet Úr, véleménye szerint létezik-e valamilyen politikai, gazdasági, vagy kulturális elszigeteltsége Szardínia tartománynak?
      - Nehéz számomra egyetlen olasz tartomány problematikáját vizsgálni anélkül, hogy hazánk egészének helyzetével számot ne vetnék. Országunk, miként az köztudott, egy történelmi egységesítő folyamat eredményeként jött létre, s ez nagyon sok időbe, energiába, vérbe és áldozatba került. E folyamaton belül léteztek eltérő helyi értékek, amelyek természetesen befolyással voltak hazánk kultúrájának egészére, és ezeknek az értékeknek a fennmaradása hozzájárult az olasz kultúra egészéhez. Ugyanakkor ma, kiindulva abból a folyamatból, amely a történetileg központosító tényezők eredménye volt, eljutottunk egy olyan rendszerhez, mely - a modern föderalizmus mintájára- egyre inkább elismeri a régiós jellegzetességeket.
      Ami pedig Szardíniát illeti, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez egyike azoknak az olasz tartományoknak, amelyek különleges alkotmánnyal rendelkeznek, amellyel éppen különlegességeiket ismerjük el, hasonlóan azokhoz a tartományokhoz, amelyek ugyancsak ilyen státusszal rendelkeznek.
      - Szardínia viszonylag elmaradottabb régiója Olaszországnak. A fejlődésnek milyen távlatai nyílnak meg Szardínia számára? Ehhez az Európai Unió "Eurorégiók" programja nyújt-e valamilyen támogatást, illetve létezik-e állami támogatási rendszer?
      - Véleményem szerint Európa egyes elmaradottabb régióit nem lehet kizárólag az Európai Unió problémájaként kezelni. Ez elsősorban az egyes tagországok nemzeti gondja, és ezekre az országokra hárul elsősorban a felelősség, hogy biztosítsák országuk egész területének kiegyensúlyozott fejlődését. Fontos azonban, hogy az EU is foglalkozik Olaszország kevésbé fejlett régióival, miként Írország, Spanyolország vagy Görögország elmaradottabb vidékeivel, s teszi majd ezt Magyarország esetében is. Ha nem is az EU kizárólagos problémájáról van szó, Európának kötelessége, hogy a lehető legkiegyenlítettebb területi-társadalmi fejlődést mozdítsa elő.
      Milyen irányú fejlesztések szükségesek Szardínia esetében? Szardínia részben agrárvidék, másrészt viszont olyan ősi ipari tevékenységgel rendelkezik, mint a bányászat, mely mára elvesztette jelentőségét a szigeten. A szárd gazdaság, a nehézségek ellenére jelentős változásokon megy keresztül. Elég az idegenforgalomra gondolni, és arra az általános gazdasági fejlődésre, amely alapvetően megváltoztathatja Szardínia arculatát.
      Az "Eurorégiók" program rendszerint olyan területek számára nyújt segítséget, amelyek határosak egymással. Sajnos Szardínia nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy határos lenne bármely más területtel. Sziget voltából fakadóan legfeljebb Korzika jelölhető meg szomszédjaként, bár nem tudom, hogy lehetne szigetek esetében eurorégióról beszélni.
      Az állami támogatást illetően fontosnak tartom megerősíteni, hogy az olasz kormány elkötelezetten igyekszik előmozdítani az egyes olasz tartományok kiegyensúlyozott fejlődését, a rendelkezésre álló gazdasági és költségvetési eszközök keretein belül, és a közösségi normák tiszteletben tartásával.
      - A 2001-es esztendő a Nyelvek Éve az Európai Unióban. A szárd nyelv megítélése változik-e?
      - Természetesen elismerjük a kulturális tényező fontosságát, amikor az olasz társadalomban beszélt nyelvek életben tartásáról van szó. Én, mint olasz ember, csakis híve lehetek egy olyan politikának, amely a nyelvek fenntartását szolgálja az Európai Unióban, függetlenül az adott nyelv használati körétől. Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak a nemzeti nyelvekre vonatkozik, hanem az egyes dialektusokra, helyi nyelvváltozatokra is. Mint Szardíniában, Olaszország egyéb területein is léteznek dialektusok, amelyeknek megvannak a maguk jellegzetességei. Nagyon fontos mindezt megőrizni. Az Európai Unióban mindenütt fel kell ismerni, hogy a nyelv egy közösség öntudatának, identitásának fontos eleme. Úgy vélem, az is fontos, hogy ezt az elemet, mint az egyes népcsoportok hozzájárulását helyezzük el az össznemzeti identitásban. A kisebb közösségek nyelvi hozzájárulásuk által egységben érezhetik magukat, s ez megnyitja számukra az egységes nemzeti tudat érzését is.
      Ennek kapcsán szeretném figyelmét felhívni Emilio Lussu néhány gondolatára:
      "Sokszor megénekelt ősi erényeink - a becsület, a bátorság, a fegyelem, a lojalitás vagy a szavahihetőség - mesék csupán. Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak, mint mások."
      Ez azt jelenti minden hazai népcsoport számára, hogy legyen bár mese vagy valóság e karakter (a nyelv természetesen nem mese), nem tekinthetik magukat különállónak a nemzeti egységtől. Érezniük kell, hogy hozzájárulnak a nemzeti identitáshoz. Lussu azt is írja:
      "Szardínia szigetére bizonyosan újjászületés vár, s élete beleilleszkedik majd az olasz, az európai és az egyetemes kultúra körébe, melynek máris részese. (...) Szardínia újjáéled majd, és mi, szárdok leszünk jövőnk megalkotói. Ám az állam, a nemzet szolidaritása nélkül gyors újjászületésről álmodozni merő képzelgés. E szolidaritásért azonban hiába könyörgünk. Önmagától nem születhet. Csupán a politikai harcban kivívott diadal útján érhetnénk el, amely azonban elválaszthatatlan Itália többi vidékének győzelmétől. A diadal kivívása, ahogyan mindig is, hosszadalmas lesz, és súlyos áldozatokat követelhet."
      Ez azt jelenti, hogy fel kell ismerni az egyes régiók közreműködésének fontosságát az olasz politikai élet fejlődésében. Ezt a közreműködést azonban folytatni is kell az olasz nemzeti állam megteremtésének távlatában, amely a Risorgimento alapvető célkitűzése volt. E célról álmodtak, ezért harcoltak nemzedékek Olaszországban.