A birsalma kesernyés illata

Néhány szó a szárd irodalom jellemvonásairól

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatom a szárd irodalmat a magyar olvasóknak.
      A szárd irodalommal foglalkozni nekem személyesen is nagy örömet jelent, hiszen ilyen módon lehetővé válik, hogy ennek a csodálatos földközi-tengeri szigetnek a határain túlra eljusson a szárd nép különös költészeti stílusa. Szardínia nemcsak földrajzi szempontból sziget. Olyan néprajzi és kulturális hagyományokkal rendelkezik, amelyek más olasz megyékben nem találhatók meg, hanem inkább csak a Földközi-tenger egyes népeinél lelhetők fel elszórtan. Nagy megtiszteltetés és öröm nemzetközivé tenni a szárd nyelvet, sa limba sarda-t, ezt a gyönyörű archaikus nyelvet (az újlatin nyelvcsalád tagjai közül a szárd áll legközelebb a latinhoz), melynek szókincsében gyakran fel-felbukkannak olyan szavak, amelyek a baszkhoz és a pun-líbiaihoz hasonló pánmediterrán latin kor előtti nyelvrétegből származnak.
      Azonban gyakran elhanyagolták ezt a nyelvet, illetve elhagyták és áttértek az olaszra, amely nyilvánvalóan elterjedtebb és ismertebb Európában. Például Grazia Deledda, Nuoróból származó Nobel-díjas szárd írónő, aki olasz nyelven mutatja be a szárd tájakat és szenvedélyeket. További szárd származású írókat is említhetünk, akik e században írták elbeszéléseiket és regényeiket: Giuseppe Dessě, Salvatore Mannuzzu, Sergio Atzeni, Emilio Lussu, Salvatore Satta, Gavino Ledda (az ő regényeiben teljes mondatok szerepelnek szárdul).
      A szárd nyelvű költészet viszont virágzó és nagyon is élő. Itt nem kizárólag a népköltészetre célzok, amely a világ minden népénél a szájhagyományhoz kötődik, hanem a műköltészetre is, amely maga is -és miért is ne - egyetemes fogalmakat fejez ki. Itt arra a kozmikus kérdésre utalok, melyet többek között Paul Gauguin fogalmazott meg 1897-ben készült festményével D'oú venons-nous/Que sommes-nous/ Oú allons-nous és amely kérdést Ignazio Delogu is felvetett Como giŕ fit tempus (Ideje volna már) című költeményében: Chie semus/ da inue 'enimus/et a inue semus andende. (Kik vagyunk / honnan jövünk / és hová tartunk).
      A szárd költészet teljességében alapvető fontosságú a nuraghe, szárdul nuraxi, jelenléte. A nuraghe torony alakú építmény, amely elnagyolt, többszögű, nagyméretű kövekből áll. Napjainkra kb. 7000 maradt meg belőlük a sziget egész területén, elszórtan. Az első nuraghe-k építése Krisztus születése előtt 1800 és 1500 körülre tehető. Ekkortól vált a nuraghe a szardíniai táj és kultúra megkülönböztető szimbólumává, hiszen olyan építmény, amely megannyi kulturális jelentéssel telített, és félreismerhetetlen jelleget kölcsönöz a szárd tájnak. Benvenuto Lobina Cantoni nuraxi (Nuraxi-dal) című költeménye a nuraghe-hoz írt himnusz és ugyanakkor a kövek összeillesztésének és felállításának történelem előtti pillanatát is örökkévalóvá teszik azok himnuszában a szárd kövekhez hasonlóan ősrégi költői szavak. A nuraghe-t megjelenik a népköltészetben is: a szerelmesek találkahelye, menedékhely a pásztoroknak a búzamező közepén, és mivel jól látható, hivatkozási és tájékozódási pont.
      Szintén Lobina állítja egyik írásában, hogy Szardíniára minden jelentős késéssel érkezik meg. Példaként említi, hogy csak 1933-ban alapították meg Cagliariban a Futurista Csoportot. Ez a késés nemcsak a művészet és a kultúra területén jelentkezik. Szardínia elszigeteltsége nem egyszerűen földrajzi adottság, hanem - és legfőképpen - történelmi, amely visszatükröződik a hétköznapi életmódban is. A szigeten kívüli (a szárdok által "szárazföldinek" nevezett) világgal való kapcsolatok megszakítottsága, az európai történelemben sorsdöntőnek mutatkozó kulturális forradalmakban való részvételük elmaradása vagy késése, a különleges belső arculat megőrzése határozottan rendkívüli - önálló és ugyanakkor egyedülálló - ritmust adott és ad manapság is Szardíniának. Történelmük egy másoktól eltérő módon megélt történelem.
      Talán éppen ez a modern, iparosodott világhoz képesti késés tükrözi a Szardíniához köthető témákban (akár régészetről, akár irodalomról, akár folklórról vagy a zenei hagyományról van szó) a régmúlt időkből érkező fényt, amely szerencsére még ellentétben áll a mai egyneművé vált és globalizált világgal.
      Minden szárd író műveiben újraél egy távolról érkező és immár kihalófélben lévő mítoszokból, hangokból, illatokból álló világot, a "régi világát". Velük együtt ezt mi is átéljük.