Az európai integráció lehetséges nyelvi következményei

Beszélgetés Szépe György nyelvész professzorral, a Pécsi Tudományegyetem tanárával

Azok érvrendszerében, akik az európai integrációban a kultúránk épségét fenyegető rémet látják, fontos szerepet kap a nyelv kérdése. Nyelvünk torzulásának, esetleges eltűnésének a veszélye azért is lényegi probléma, mert egyes igencsak elterjedt - amúgy több irányból is vitatott - vélekedések szerint elsősorban "nyelvében él a [magyar] nemzet". Létezik-e valójában e sokszor hangoztatott nyelvi fenyegetettség? Vajon nem csupán a "meg nem gondolt gondolat" terel tévútra minket, támaszt ilyen meg olyan balhiteket bennünk? Dr. Szépe György nyelvész professzor a közép-európai nyelvpolitika nemzetközileg elismert, nagy tekintélyű szakértője. Az említett kérdésekre nála kerestük a választ.

      - Professzor úr, először is tisztázzuk, mit értünk "nyelvpolitiká"-n?
      - Ennek tisztázásával többen is foglalkoztak. Talán Normand Labrie, kanadai francia kutató jutott el a legegyszerűbb eredményre. Labrie háromféle, három szinten elhelyezkedő nyelvpolitikát különböztet meg. Az első egy modern demokráciában az alkotmány keretében folyó sajátos intézkedés - vagyis kormányzati, törvényhozói, illetve bírói intézkedés - egy országon vagy egy politikai régión (például EU-n) belül. Ennek angol neve language policy, a francia neve une politique linguistique. A második szinten olyan emberi tevékenység foglal helyet (beleértve a nyelvvel foglalkozó tudományos tevékenységet), amelyet egy nyelvi ideológia - vagy mondjuk enyhébben: felfogásrendszer -alapján végeznek, akár kimondják ezt, akár nem. Labrie ezt az angolban a language politics, a franciában la politique linguistique megnevezéssel illeti. A kanadai kutató a harmadik szintre helyezi a hatalmi viszonyokhoz, osztályérdekekhez kapcsolódó nyelvpolitikát, amely gyakran rejtett marad, és csak közvetett módon jut érvényre.
      Másféle megközelítéseknek is van létjogosultságuk. Sok érdekes gondolatot fejtenek ki a régebbi nyelvi tervezés, illetve az újabb nyelvstratégia keretében is. Mivel viszonylag fiatal kutatási területről van szó, ezért inkább inspiráló, mint zavaró a terminológiai sokféleség; a változatosság alkalmat nyújt arra, hogy utánanézzünk az eltérések hátterének.
      - Milyen nyelvpolitikai folyamatok jellemzik a térséget, most, az európai integráció előkészítő szakaszában?
      - Először nyilván az Európai Unió jelenlegi térségéről hasznos szólni, mert ennek fényében lehet előrevetíteni a jövőt. Az Európai Unió jelenleg tizenöt állam tizenegy sztenderd nyelvét használja hivatalos nyelvként. A tizenegy nyelven belül minimális változatosságot enged meg, például a németen belül csekély számú osztrák nyelvi változatot. A tizenegy nyelv jogilag egyenlő: valamennyi dokumentum hozzáférhető valamennyin. Ahogy hírlik, az egyenlők között is vannak egyenlőbbek: az ENSZ-család két hivatalos nyelve: az angol és a francia, valamint az európai kontinens legelterjedtebb anyanyelve: a német. (Érdekes módon a spanyolnak az EU-n belül kisebb a súlya, mint az ENSZ-intézményekben; s nem szerepel az EU-nyelvek között az ENSZ többi hivatalos nyelve: az arab, a kínai és az orosz.) Megjegyzendő, hogy az EU minimális mértékben van közvetlen hatással az egyes országokon belüli többségi nyelvek sorsára. (Feltehető azonban, hogy hosszabb távon a közös EU-terminológia az egyes sztenderd nyelvek jelentésmezőit is módosítja; a formai egységesítés inkább az egységes Internet-hálózat révén várható - de nem európai, hanem globális méretben.) Az egyes országokon belüli nyelvi kisebbségek az EU-n belül - és általában az európai intézményeken belül - fokozottabb védelmet kapnak; felismerték, hogy a nemzeti kisebbségek sorsa, szabad nyelvhasználata egyik biztosítéka a térségen belül a békének és a harmonikus fejlődésnek. Ma már szinte közhely, hogy a kisebbségek problémáinak megfelelő kezelése a demokrácia tűzpróbája.
      Az integráció - az EU felől nézve - azt a nyelvi feladványt is jelenti, hogyan lehet egyszerre biztosítani újabb (három-öt) nyelv egyenlő részvételét az eddigi tizenegy nyelv mellett, anélkül, hogy az apparátus figyelmét és büdzséjét egyre nagyobb mértékben a nyelvi közvetítés lebonyolítása kötné le.
      - Hogyan fogja ez befolyásolni a magyarországi idegennyelv-tanulást?
      - Ezt ma még nem lehet pontosan tudni. A Magyarországon tanult nyelvek jelenlegi sorrendje (az 1997-es adatok szerint) ez volt: angol, német, francia, orosz, latin, olasz és spanyol, valamint elenyészően kevés egyéb európai és távolabbi nyelv. A nyelvet tudók száma lassabban növekedik, mint azt várták. Úgy gondolom, hogy a nyelvtanulást elsősorban a nyelvtanulók motivációs tényezői befolyásolják. Emellett azonban nagyon fontos szempont az iskolai nyelvoktatás hatékonyságának (ezen belül értékelő-rendszereinek) a fejlődése, valamint a külföldi - nyelvtanulással összekapcsolható utazások számának növekedése. Szükség volna olyan társadalmi igény kialakulására, amelyben - egy nyelv ismeretének általános követelménye mellett " az értelmiségitől" két nyelvet, az "elithez" tartozótól pedig három nyelv használatát várnák el. Egy ilyen modellben nyilván többen tanulják majd a szomszédos országok nyelveit, a "kisnyelveket", illetve a nagy elterjedtségű Európán kívüli nyelveket is.
      A társadalom, a közvélemény és a gazdasági élet előbb-utóbb kialakítja a saját preferencia-rendszerét ezen a téren is. Nagyon hasznos volna azonban kormányzati szinten is elgondolkodni ilyesmin, és egyszerű támogatási szisztémával segíteni a nehezebb helyzetben levő iskolákat, nehogy ezekben az iskolákban csak egyetlen nyelvre (általában az angolra vagy a németre) tudják megtanítani a diákokat. Az oktatási kormányzatnak a kevésbé elterjedt nyelvek tanítását külön is kellene támogatnia (beleértve a külföldön tanított magyart), továbbá az ezekkel kapcsolatos fordítói tevékenységet.
      - Hogyan illeszthető bele az európai integráció körébe Magyarország és a magyar nyelv?
      - Magyarország máris több körben érdekelt ezekben a - földrajzi, illetve politikai térségben folyó - nyelvi történésekben. Először is az ország kormánya és a magyar szakértői gárda - a helsinki folyamat keretében létrejött - Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben aktívan hozzájárul az összeurópai nemzeti kisebbségvédelmi, illetve az ezzel összefüggő nyelvi normák kidolgozásához. Másodszor az Európa Tanács különböző intézményei révén az ország ténylegesen az EU "második gyűrűjébe" számít igen sok vonatkozásban, többek között nyelvoktatási szempontból. Ne feledjük azonban el, hogy olyan térségben élünk, amelyből egy ország (Ausztria) bent van az EU-ban, három (Csehország, Lengyelország és Szlovénia) velünk egy ritmusban készül a bekerülésre, a többi szomszédunk (Horvátország, Jugoszlávia, Románia és Szlovákia) és mások egyelőre a startvonaltól különböző távolságban helyezkednek el. Magyar szempontból nyilván arra is figyelnek sokan, hogy az egyes országok többségi nyelvei mellett bekerülnek az EU-ba a kisebbségi nyelvek is: köztük hét országban a magyar.
      A térség nyelvi viszonyait nemcsak a jövő, hanem a közeli és távoli múlt tapasztalatai is meghatározzák. A magyar nyelv a német és a szláv nyelvek köztes zónájában él; sok magyar olyan területen használja anyanyelvét, ahol ugyanazon a vidéken mások románul, valamelyik szláv nyelven vagy németül is beszélnek. Sok magyar ember emlékezetében pedig fennmaradt a soknyelvű osztrák-magyar monarchia patriarchális modellje.
      - Sokan félnek attól, hogy az integráció kapcsán felerősödnek az idegen nyelvi hatások. Van-e mitől félteni a magyar nyelvet?
      - Természetesen felerősödnek a magyar nyelvet a többi nyelv felől érő hatások. Ez azonban csak kis részben függ az európai integrációtól. Ez a magyar esetében egy évezredes folyamat része, akárcsak - bizonyos civilizációs szint fölött - valamennyi nyelv esetében. A kulturális hatások, a huzamosabb ideje tartó modernizáció, majd pedig annak jelenlegi szakasza, a globalizáció kikerülhetetlen kapcsolatokat, mindig újabb közvetlen emberi kommunikációs aktusokat hoz magával. Az emberi érintkezés technológiájában is egyre erősödik a globális jelleg. Ez már a filmiparral megkezdődött, a televízió, a videó, a világméretben öszszekapcsolható számítógépes hálózat s ezek által átalakuló információs rendszer mind növeli a nyelvek közti kapcsolatok arányát.
      Ez annyiban veszély, amennyiben nem tudjuk intellektuálisan feldolgozni, amennyiben nem tudatosítjuk a következő nemzedékben, hogy az elsősorban előnyökkel járó vívmányoknak vannak, lehetnek árnyoldalai is.
      Természetesen észrevehető minden "világnyelv" részéről a kulturális terjeszkedés szándéka.
      A friss nemzetközi tudományos és műszaki terminológia megismerése egyébként elengedhetetlen a modernizáció szempontjából; ezek a műszavak a legnagyobb arányban a - ma már inkább nemzetközi, mint brit vagy amerikai - angolból származnak. Ezek nem tilthatók ki, mert a modernizáció nem kér útlevelet. Azon viszont érdemes volna elgondolkodni, hogy mikor, hol és hogyan írjunk és beszéljünk magyarul olyan témákról, amelyek jórészt nemzetközi közegben születtek meg. Meg kellene keresni azt az utat, amely elkerüli az ideológiai indokú, minden áron történő magyarítást, ugyanakkor az újabb műszavaknak a nem szakember számára érthetetlen használatát. Ez egy új típusú kommunikációs kultúrát kíván meg; régebben ezt stílusnak nevezték. Úgy kellene megtanulni angolul (és egyéb nyelveken), hogy az gazdagítsa munkánkat, és összhangban álljon a ma-gyar nyelvű kommunikációs szokásainkkal.
      - Újabban felmerült a magyar nyelv többközpontúságának a kérdése. Több, határon túli magyar nyelvész úgy gondolja, hogy a többközpontúság elfogadásával legitimálnánk a szlovák, román stb. nyelvi hatásokat, s ezzel megfosztanánk a kisebbségben élő magyarságot az anyaországgal, valamint a többi nyelvi szigettel való együvé tartozás legjelentősebb ismérvétől, a közös nyelvtől. Mi a professzor úr véleménye a kérdésről?
      - Azt hiszem, hogy ebben a vitában nem elsősorban a szlovák és román stb. nyelvi hatásokról van szó a Szlovákiában, Romániában és másutt élő magyarok nyelvében. Ez a régió - akárcsak Európának és a világnak nagy része - olyan államokból áll, amelyekben egy központi nyelv dominál. Az egyszerű állampolgár ezzel van körülvéve; a modern államban felnövekvő nemzedék nyelvi szocializációjából ez ma már kihagyhatatlan. Az így feltett kérdés a központi magyar elitnek és a nemzeti kisebbségi elitnek szokásos kérdése. Ennek alapján könnyen kibontakozhat egy negatív szemlélet, amely úgy foglalható össze, hogy a magyarországi magyarok központjában alakítják ki - kizárólagos joggal - a nemzeti nyelvi normát; s minden, ami attól eltér, az hiba.
      Egy nyelvi közösség számára nagyon fontos, hogy a nyomtatott szövegeknek - amennyire lehetséges - egységes legyen a helyesírása. Ebben - azt hiszem - a magyarul beszélők egy véleményen vannak.
      A más állam keretében élő magyarok sajátos nyelvi változatainak megítélésében viszont vitáznak egymással. Egyelőre nem látszik veszélyesnek sem maga a tényleges helyzet, sem annak a vitája. Úgy látom, hogy a jelen körülmények között egyáltalában nem áll fenn annak a lehetősége, hogy szétszakadjon a magyar nyelv több nyelvre. Ezzel kapcsolatban egy-két további szempontra szeretném felhívni a figyelmet. Először is a kétnyelvű magyar (ember) ugyanolyan magyar (ember), mint a többi, csak annyival gazdagabb, hogy a világot kétféle nyelvi szűrőn (vagy nagyítón) át látja, s két nyelvi közösséghez tartozó társsal tud (szinte) mindenről "eszmét cserélni". Ugyanúgy tudomásul kell venni ezt a jelenlegi helyzetet, és tudományosan leírni, mint a magyarországi nem magyar etnikumú, illetve kétnyelvű magyar állampolgárok magyar nyelvét. (Nota bene: ezek magyar nyelvi változata nincs tudományosan regisztrálva.)
      Az európai integráció során feltehetően a szomszédos országokban is módosul a magyar nyelvnek a státusa. Ez egyrészt annak a következménye lesz, hogy a nemzeti kisebbségi nyelvek emberjogi védelme erősebb lesz; továbbá a kisebbségi és regionális nyelvek - az azok alapján szerveződő közösségek és diaszpórák - az EU-n belül hivatalosan is "összegeződnek". Ez pedig előbb-utóbb csökkenti a többség túlsúlyát a nemzeti kisebbségekkel szemben; s kompenzálhatja az országos központok dominanciáját az egyes belső régiók felett. Mindezek alapján még egy valószínű módosulás prognosztizálható: az EU-n belül feltehetően kedvezőbb lesz a politikai klíma a nyelvi (és nemcsak nyelvi) autonómia különböző típusai számára.
Dancs Szabolcs