Új lehetőségek a megnyíló Európában

Beszélgetés Fekete Istvánnal, a Joint Venture Szövetség elnökhelyettesével

A Joint Venture Szövetség, azaz magyarul a Vegyes Vállalatok Szövetsége jóval a rendszerváltozás előtt alakult. Eleinte csak klubként működött, és a nem éppen vállalkozásbarát környezetben helyüket kereső külföldi befektetők problémáinak megoldásában igyekezett segítséget nyújtani.

Ma már megmosolyogni való, de a Szövetség kezdetben nagyon is életbevágó ügyekkel bajlódott. Például gépkocsi kiutalásokat próbált biztosítani a Merkurnál a külföldi vállalatok részére. Talán nem is mindenki tudja, hogy akkoriban nem lehetett csak úgy bemenni a boltba, és gépkocsit vásárolni. Éveket kellett várni egy-egy kiutalásra. A külföldi többségi tulajdonnal rendelkező vállalatok bejegyzése hihetetlenül hosszadalmas és bonyolult volt. A kérelmet a pénzügyminiszternek kellett ellenjegyezni. Ma, amikor két fiatalember egy ügyvéd segítségével hetek alatt bejegyeztethet egy vegyes vállalatot, ez is hihetetlenül hangzik.
      Fekete István a szövetség alelnöke, a Henkel Magyarország Kft. elnök-igazgatója 1989 óta. A Henkel ekkor keresett új, magyar ügyvezetőt magyarországi első vegyesvállalata élére. Olyan emberre volt szükségük, aki ismeri a hazai viszonyokat, élt és dolgozott már piacgazdasági körülmények között s akinek vezetésével a vállalat igazán meggyökerezhet Magyarországon. A sok jelentkező közül az ausztriai regionális központ vezetői Fekete Istvánt választották. Nem választottak rosszul, hiszen a vállalat ma a hazai feldolgozóipari mezőnyben árbevétele alapján a harmincadik helyen áll, harmincmilliárd forint körüli az árbevétele, ennek 25%-a export.
      - Az akkori Henkel Budapest Kft. voltaképpen alig volt több egy képviseletnél. Mindössze hatan voltunk. Amikor kint jártam a regionális központban, s végighallgattam a vezetők elképzeléseit, azok inkább hatottak számomra regényírói víziónak, mint reális gazdasági elképzeléseknek, de hittem ebben a vízióban, és mára csaknem minden valóra is vált belőle. A vállalat a legnagyobb magyarországi cégek közé tartozik. Ráadásul netto exportőrök vagyunk, azaz több az exportbevételünk, mint amit importra költünk. Két éve kezdődött ez a folyamat. A közép-európai országok mellett Ausztria, Svájc és Japán is a megrendelőink közé tartozik. Összesen huszonkét országba szállítunk.
      - Ön egy nagyvállalat élén áll, a Joint Venture Szövetség tagságának 70%-át a kicsik alkotják. A szövetség szolgáltatásaira főként nekik van szükségük. Miért tartja fontosnak alelnökként a kis- és középvállalkozások érdekképviseletét, szakmai segítését?
      - Egyedül élni egy szigeten unalmas, de nemcsak unalmas, fejlődni sem lehet. Termelésünk meghatározó részét a hazai beszállítókra alapozzuk. Rájuk építünk. Érdekünk, hogy minél többen legyenek. Kétféle gazdasági filozófia létezik. Az egyik csak a saját belső kapcsolatrendszerében bízik, azt viszi mindenhová, s azzal próbálja meghódítani a piacot.
      A másik - és mi ezt valljuk - a termelést a helyi kapcsolatrendszerre, lehetőségekre, tudásra kívánja alapozni. Kétszázötven beszállítónk van, kétezer-ötszáz bedolgozói munkahelyet tartunk fent. Talán ebből is adódnak a sikereink, amelyeknek egyik legfontosabb összetevője, hogy gyorsan reagálunk, váltunk át a piac igényelte termékekre. Bizalmi alapon működő kapcsolatrendszerünk igen kiterjedt és egyre bővül.
      - A tervezés, a fejlesztés, a kutatás a központokban zajlik, a végeken csak a gépies termelés, az alacsonyabb rendű munka. Nem gátolják-e ez által a nagy központtal rendelkező multinacionális vállalatok a hazai munkaerő, a hazai kulturális viszonyok fejlődését?
      - Az ön által felvázolt modell a közelmúltban valóban jellemző volt a nagy világcégekre. Azonban ma már ez nincs így. Az eredményes óriásvállalatok modellje átalakulóban van. Úgynevezett kompetencia központok jönnek létre. A közöttük kialakuló együttműködés biztosítja a vállalat eredményességét, életképességét. Például az egyik mobiltelefon-társaság, amelyik eddig Dél-Európában üzemeltette a számlázó központját, most egy alföldi városba tervezi áttelepíteni azt, mert ott megfelelő szellemi tőkét talált, amelyre ezt a tevékenységet biztonsággal alapozni lehet.
      Bizonyos városokban, régiókban kialakulhatnak és ki is alakulnak olyan szellemi központok, amelyek kikerülhetetlenek a vállalatépítés folyamatában. A mi cégünknek a legnagyobb tőkéje nem a gépekben, nem az ingatlanokban fekszik, sokkal fontosabb az a tudás, ami az alkalmazottaink fejében van, valamint az a termelési kultúra, amit a bedolgozói háttér képvisel.
      - Mit ér mindez a tudás, ha a magyar társadalom egészét meg gépies fogyasztóvá neveli?
      - Mi nem hamis üveggyöngyöket akarunk rásózni az emberekre. Meggyőződésünk, hogy a "mindegy mit, csak fogyassz" szemlélet alapján nem lehet tartós sikereket elérni. A mi termékeinket például nem is lehet eladni olyan környezetben, amely kulturálatlan. Segítünk tehát minden olyan társadalmi kezdeményezést, amely az egészséges életmód, a higiénikus életvitel elterjesztését tűzi ki célul, s ezért dolgozik.
      - Sokszor felmerül a vád a külföldi cégekkel szemben, hogy a hasznot elviszik az országból.
      - Itt adózunk. A Henkel egyik magyarországi termelő központja Körösladányban van, Békés megye legszegényebb térségében. A helyi önkormányzat legnagyobb bevétele a mi iparűzési adónk. Alkalmazottaink jól keresnek, így megnőtt a helyi szolgáltatások iránt is az igény, ezáltal is új munkahelyek keletkeznek, csökken a szegénység, növekszik a társadalmi aktivitás.
      Emellett működésünk első tíz éve alatt minden profitot visszaforgattunk a beruházásokba, fejlesztésekbe. Általában szólva: a profitkivitel azon múlik, hogy milyen az adott országban a beruházási légkör, van-e értelmes célja a fejlesztésnek, vagy más országban lévő fejlesztésekre fordítva ez a profit jobban hasznosul. Gondoljunk csak bele: a Magyarországra érkező külföldi befektetések is valahol máshol megfordult profitból származnak.
      - A Szövetség folyamatosan hallatja hangját, igyekszik befolyásolni a magyar gazdaságpolitikát. Előfordultak-e konfliktusok?
      - Igen, volt rá példa. A konfliktust azonban csak akkor vállaljuk, ha úgy ítéljük meg, egy-egy intézkedés nemcsak a külföldi vállalatok számára káros, hanem az egész magyar gazdaság fejlődésére nézve is előnytelen. Például 1990 és 1994 között sok olyan kedvezményt biztosított a kormányzat a vállalatoknak, amelyeket csak külföldiek vehettek igénybe. Amikor még lejártuk előtt megszüntették ezeket a tíz évére garantált kedvezményeket, nem azért tiltakoztunk, mert a kiváltságainkhoz ragaszkodtunk, hanem azért, mert úgy ítéltük meg, felborította volna a vállalati tervezést, a magyar fejlődésben visszaesést okozott volna a játékszabályok menet közbeni megváltoztatása. Ismétlem, nem a kiváltságokhoz ragaszkodtunk. Azzal egyet értettünk, hogy a kedvezmények a hazai vállalatokra is terjedjenek ki.
      - A szövetség régóta foglalkozik az adózással, a vámkérdésekkel, jogi tanácsadással, a minőségbiztosítással. Az új, egy éve alakult EU Bizottságnak mi a feladata?
      - Tájékoztatókat szervezünk, ahol az EU csatlakozás kérdéseivel foglalkozó politikusok találkozhatnak a gazdaság résztvevőivel. Rendezvényeinkre meghívunk olyan vállalati képviselőket, tulajdonosokat, akik nemrég saját bőrükön tapasztalhatták meg a csatlakozás nehézségeit és előnyeit.
      - Mi lesz a csatlakozás után? A kisvállalkozások, a szegények még kilátástalanabb helyzetbe kerülnek?
      - Nehéz lenne a jövendőt megmondani, de óriási változások várhatók. Onnan nézve mai problémáink valószínű ugyanolyan megmosolyogni valók lesznek, mint amilyenek ma az autókiutalás és a többi, rendszerváltozás előtti probléma, de a probléma-megoldási készségre ugyanolyan szükség lesz, mint volt akkor és van ma is. Ezen a téren óriási tőke halmozódott fel nálunk. Igen sok olyan megoldás született, amelyet máris exportálunk. Ha a tudásra és az igazi értékekre alapozzuk a termelést, és ezekre épül a fogyasztás is, nem kell félnünk a megnyíló Európától. Az új távlatok nemcsak új veszélyeket, de új lehetőségeket is kínálnak a magyar gazdaság, a magyar alkotóerő számára. Ez a kihívás, ha felkészülten fogadjuk, csakis a hasznunkra válhat.
O.J.