ZSOLDOS SÁNDOR

Gyulai Pál Vörösmarty-életrajzának keletkezéséhez

Vörösmarty Mihály születésének bicentenáriumán szólni illene monográfusáról, élet-rajzírójáról, Gyulai Pálról, illetve magáról a műről is. Ám egyelőre nem telik többre néhány adalék, s az ezek kapcsán fölmerülő kérdések közreadásánál.
      A magyar irodalomtörténet-írásnak egyik alapműve, s úgy tűnik, a mai napig meghaladhatatlan teljesítménye Gyulai Pál Vörösmarty életrajza című munkája. Számtalan kiadása után jelentőségét aligha kell bizonyítani, a Vörösmartyval foglalkozók nem kerülhetik meg e munkát. A Vörösmarty-irodalomban még az 1930-as években is Gyulai állításaihoz viszonyították az új eredményeket.
      Gyulai Pált e munkája megjelenése után, 1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja, s a rákövetkező évben Marczibányi-díjjal is "koszorúzzák" Vörösmarty-életrajzát.
      A Vörösmarty életrajzához mérhető sikere talán csak Riedl Frigyes Arany Jánosról szóló könyvének van, melyet napjainkig újra és újra kiadnak. Horváth János méretében és teljesítményében egyaránt monumentális Petőfi-monográfiája viszont csak egy hasonmás kiadást ért meg (közkézen forgását bizonyára az elismerő "monumentális" jelző itt hátrányosan befolyásolja).
      Gyulai monográfiájának megítélése azonban sokkal bonyolultabb, mint azt népszerűsége sugallná. Bíráló, sőt elítélő megjegyzések nélkül aligha szólt róla bárki is, miközben elismerik benne vitathatatlan teljesítményét is. Megdöbbentett, hogy egyetlen öszszefüggő értékelést sem találtam magáról a műről. (Horváth János Petőfijéről legutóbb Fejér Ádám írt alapos értekezést az Irodalomtörténeti Közlemények 1997-es évfolyamában.)
      A legradikálisabb, s nem előzmények nélküli kritikát Szerb Antal mondta a műről: "Gyulai Pál Vörösmarty-képét az ember csak akkor tudja elfogadni, ha elfelejti Vörösmarty verseit és leveleit." (Nyugat, 1935.)
      E megállapítás nem független Babits Mihálynak Az ifjú Vörösmartyban mondott ítéletétől, melyet már 1911-ben megfogalmazott: "A Vörösmarty-irodalom szánalmasan csekély. Gyulai Pál egy mintaszerű kiadással és egy eleven és tiszta nyelven művészileg megírt életrajzzal ajándékozott meg bennünket, de a kiadás jegyzetei csak nyers adatok; s az életrajz inkább kor- és miliőrajz, melyben a hős alakja csak kívülről nézve jelenik meg úgy, amint környezetében mozgott és kortársai előtt mutatkozott. Gyulai nem mert Vörösmarty lelkének mélységeibe lehatolni - s talán nem is gondolt rá. S amink azonkívül és azóta van, alig több iskolás - és valóban iskolai - dolgozatoknál. [...] Líráját mintha nem mernék vizsgálni; pedig legtöbben itt érzik őt nagynak - érzik, ha nem is ismerik." (Nyugat, 1911.) Ugyanebben az évben Az igazság Gyulai Pálról című írásában így vélekedik: "Vörösmarty híres életrajzában Vörösmartyból csak annyit ismerünk meg, amennyi belőle Gyulai lelkébe belefért, és ez igen kevés."
      Hosszasan sorolhatnánk még a bíráló megállapításokat, de az elismerőeket is - a lényeg azonban az, hogy Gyulai Vörösmarty-életrajza sokáig meghatározta a Vörösmarty-képet, s tulajdonképpen "rendszeres, tudományos életrajza még ma sincs. 1866-ban Gyulai Pál nagyon szép könyvben rajzolta meg életének, tevékenységének legfőbb vonásait, de úttörő feladatra vállalkozván, nem gyűjtött össze minden adatot, s műve esszészerű jellegénél fogva inkább csak tömör korképre s a költő egyéniségének, művészetének vázlatos bemutatására törekedett. Nem mélyedt el a részletekben, és sok mindent tisztázatlanul hagyott." - jellemezte Lukácsy András 1955-ben.
      Hozzátehetnénk még, ma már helyenként fájóan értetlennek is tűnik Gyulai munkája néhány megállapításában.
      A legfőbb probléma, ami szétfeszíthette a mű teherbíró képességét, hogy az életrajz, a korrajz és a monográfia elemeit nem tudta kellő egyensúlyban tartani. A cím azt sejtetné, hogy az életrajzon kívül legfeljebb korrajzot kapunk - az életmű megértéséhez mintegy segédletként, de ebbe belekeveredik az életmű bírálata (számos ponton elmarasztalása).
      A monográfia kezdetben talán valóban életrajznak indult, mint azt az alábbiakban olvasható levelei tanúsítják. Rendkívüli alapossággal összeállított kérdései munkamódszerébe is bepillantást engednek. Ilyenfajta "munkalevele" egyedülálló, becses dokumentum.
      Vörösmarty Jánosnak, Mihály öccsének írta meg kérdéseit Gyulai Pál. A két levél Vörösmarty Kálmánnak, János fiának másolatában maradtak ránk. Vörösmarty János (egyik) válasza megtalálható mind a Gyulai Pál, mind a Vörösmarty Mihály levelezését közreadó kötetekben. A leveleket betűhíven közöljük, ahogyan Vörösmarty Kálmán megjegyzéseit is.

Gyulai Pál két levele édes atyánkhoz
Mihály bácsi életrajza tárgyában.

I. (Borítéka níncs.)
Pest, júl. 6. 864.

Tekintetes Ur!

Fogadja a Tekintetes ur szives köszönetemet azon adatokért, melyeket dicsőült bátyja életére nézve Vörösmartyné utján közleni sziveskedett. Nagy becsü adalékok ezek Vörösmarty M. gyermekkorára, melyről ugy szólva semmit sem tudunk. Kár, hogy még többet nem sziveskedett összeirni, s én épen arról vagyok bátor a Tekintetes urhoz folyamodni, hogyha ideje engedi sziveskedjék még engem értesíteni egy pár, bármily rövid közleménynyel*/.
      Tudniillik Vörösmarty minden munkái már mínd ki vannak nyomva tiz kötet az előfizetőknek szét is küldve. A még hátra levő két kötet közül az egyik a jövő héten küldetik szét, a másik mely elűl az életrajzot foglalja magában, augusztus elején bocsáttatik ki. Épen az életrajzon dolgozom, azonban nehány adat hiánya gátlólag hat reám, azért bátor vagyok még egyszer a Tekintetes urhoz fordulni különösen e következő kérdésekre kérnék felvilágositást:
      1.) Édes anyjok mikor halt meg, hol lakott rendesen Fehérvárott vagy Velenczén-e. Arról sem ártana irni, hogy milyen aszszony volt. Vörösmarty többször emlegeti verseiben, erről ohajtanám én is egy pár vonással érinteni.
      2.) Hány testvér volt, hány fiu és leány.
      3.) Az anyát végnapjaiban ki gyámolította?
      4.) Igaz-e, hogy Vörösmarty 1827 körül Fehérvárra akart mint ügyvéd letelepedni?
      5.) Édes atyja honnan származott Fehér megyébe, kik voltak szülői? Továbbá halálát, melyet részben a búbánat okozott, nem segitette elő a szük esztendő 1816, és 1817-ben, mi árthatott mint haszonbérlőnek.
      6.) 1816- vagy 1817-ben halt-e meg? Hagyott-e gyermekeinek és özvegyének valamit.
      7.) Nem volt-e ifjabb éveiben Vörösmartynak szándéka házasodni
      8.) Édes anyja olvasta fia munkáit, örvendett-e, hogy fia híres költő.
      9.) Segitette-e Vörösmarty anyját pénzzel.
      Ime nehány kérdés melyre válaszát nagyon kérem úgy m az elsőre kivált sietve, a többi maradhat egy hétig is. Egyébiránt, ha e kérdéseken kivül még jutna valami eszébe, nagyon szívesen venném, méltóztassék csak ugy irni, a hogy beszélni szokott, s ne ügyelni a mesterséges stylusra, mely fáradságba kerül. Egyébiránt, ha julius hó-ban hivatalos vagy magánügyben Pestre méltóztatnék jőni, nagyon szivesen venném látogatását és szóval elintézhetnénk mindent. Ha nem vagyok otthon, csak szíveskedjék egy papirra le[je]gyezni hol van szállva, tüstént fel keresem.
Még egyszer bátor vagyok kérni a fennebbíekre s becses válaszát mielőbb elvárva maradtam
      Mély tisztelettel
      a[lá]zatos szolgája

      Gyulai Pál s. k.
      (Sándor-utcza 17. sz.)
      _____
Boldogult édes atyánk másodszor is válaszolt Gyulainak éppen a legsürgősebb munkaidejében, aratáskor, miről Gyulai II. számu levelében szól.

II. (Boritékja hiányzik) (Keltezés nélkül.)

Tekintetes Ur!
Igen köszönöm tudósitását s nagyon kérném, hogy ha még egy pár üres órája lesz, méltóztassék folytatni. Különösen érdekelne tudnom: vajon Vörösmarty anyja olvasta-e fia munkáit, örvendett-e, hogy fia híres költő. Azt is hallottam valahol, hogy boldogult atyjokat leginkább a búbánat vitte sirba. Vajon mennyibe folyt be a búbánatra az 1816-i szűk év, károsodott-e árendájában. Szóval kérném, hogy múlt levelem azon kérdéseimre, melyekre még nem voltam szerencsés választ nyerni, méltóztassék megfelelni, ezen kivül irni még olyasmit is, mi ha nem ís szoritkozik kérdéseimre, de nétalán érdekes. Már dolgozom ugyan az életrajzot, de bele telik még mintegy 12-14 nap, míg kész leszek vele, s ha ezalatt adatot kapok, igen jól használhatom.

Mély tisztelettel alázatos szolgája
     Gyulai Pál s. k.
      Sándor-utcza 17. sz.

A levelek után Vörösmarty Kálmán följegyzi Gyulai Pállal kapcsolatos emlékeit is.
      Gyulainak e két levelén kivül nem maradt fönn több, pedig valószínű, hogy édes atyánkhoz előbb is intézett egy felszólító és utólag egy köszönő levelet. Mindig vágytam boldogult édes atyánk kéziratát meglátni és lemásolni, de elhanyagoltam az alkalmakat, hogy hozzá juthassak. Gyulait felkeresni s őt megkérni kellett volna, de álszeméremből ezt elmulasztottam. Egyszer a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanasok elején véletlenül találkoztam a Kecskeméti-utcán szemközt vele s midőn pár lépést elhaladtunk egymás mellett, ő is és én is visszafordultunk, jó darabig figyelmesen nézett rám, valami családi vonás ötlött fel rajtam szeme előtt, azt hiszem. Mindig sajnáltam, hogy ezután be nem mutatkoztam neki, bizonyosan sikerült volna akkor régi vágyamat kielégiteni.
      Egyébiránt, ha több levelét nem találtam boldogult édes apánk írásai között, szépen emlékezett meg róla Gyulai Mihály bácsi munkáinak általa rendezett kiadásában. Az 1864. évi "Vörösmarty minden munkái" I. kötete II. lapja "Előszó"-jában igy szól: "Gyermeksége rajzát majdnem kizárólag Vörösmarty Jánosnak, a költő testvérének köszönhetem.", s az életrajz szövegében a VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. és XIX. lapokon. Az életrajz 1879.-ben megjelent II. kiadásához nem adott "előszó"-t Gyulai, itt az 5. laptól ugyanazon szöveg van, mint az I. kiadásban s a 11. lapnak alján x alatt a következő jegyzet: "Vörösmarty Jánosnak 1865.-ben (helyesen 1864.-ben) hozzám írt kiadatlan levelei; Vörösmarty gyermekkora, valamint szülői rajzát leginkább e levelekből merítettem." - Ugy emlékezem, olvastam valahol, hogy Gyulai édes apánk e leveleit a Magyar Nemzeti Muzeum irattárában helyezte el. Talán Isten segitségével még valamikor megláthatom.
      Szegény jó édes apánk nem sok gondot fordithatott a stylízálásra -, Gyulai kérte is erre -, mert a legfontosabb, legsürgösebb munka idején, aratáskor kellett gyorsan megírnia, mert Gyulai - szokása szerint, mint szerkesztő - sürgetve kérte.
      Szükség lenne egy új, alapos Vörösmarty-életrajzra, s mindenképpen a Gyulai munkájával való tudományos szembenézésre, bár a bicentenáriumi év tudományos történései s az új kutatástámogatási alapelvek erre nem sok reményt adnak.
      A Vörösmarty János családi dokumentumait tartalmazó kötet még az idén megjelenik a székesfehérvári Vörösmarty Társaság és az Árgus kiadásában. (A sajtó alá rendezést a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány "Tudomány az oktatásban" szakalapítványa támogatta.)