Határtalanul szeretném hazámat
Levélinterjú Dinnyés Józseffel

- A harminc év alatti korosztály Önt alig ismeri. Mi lehet ennek az oka?
      - A harminc éve élőknek lett volna többször is alkalmuk engem megismerni. Én az vagyok, aki jön, megy, zajong, szeret és tiltakozik, zokog és nevet, de vigasztal, talán felháborodik és javasol, vagy hallgat. Ezt észre kell venni. A hivatalos politika ellenzői és hívei sem szeretik a konfliktusképző személyiségeket. Amíg ellenzékben kapkodja a levegőt egy politikus, szeret engem, ha nyugodt, hasi légzéssel nyugtatja szemidegeit és mimikai izmait, már nem kell neki olyan személyiség, aki olyan, mint én. A harminc év alatti embereknek a jövőképét -tiltakozásuk ellenére is - a hivatalos politika alakítja. Ezért ők is tartózkodnak a konfliktusképző egyénektől.
      - Mikor vált egyértelművé az Ön számára, hogy egy szál gitárral fog protestálni a Kárpát-medencei magyarság költészetével, a negatív konszenzusra épülő, művészetellenes kádári diktatúra alatt?
      - Művészetellenes kádári diktatúra, cenzúra, TTT és egyéb gyűjtőszavakkal, kifejezésekkel leírható jelenségek ellen sohasem tiltakoztam. Egy-egy rosszindulatú, önjelölt, szűklátókörű személy ellen küzdöttem. Ehhez az általuk ellenőrzött terep szolgáltatott harcmezőt. A magányos "harcos" magányát feltűnő ellenszenvvel kezelték az önjelölt, politikai segítséggel fennmaradók. Nem voltak ők műveletlenek, sem modortalanok, még képzetlenek sem voltak, hiszen könyvek jelentek meg, házak épültek és sült kenyér is e hazában. A fényt és annak forrását nem szerették. Ami megvilágította a szervezet alapzatának és felépítményének hiányosságait. Nem azért protestáltam, hogy a művük összedőljön. Azért küzdöttem, hogy bennünk ne épüljön hasonló szerkezet, ne falazzon be a félelem anti-Kőműves Kelemenje.
      - Beszélne a családi indíttatásról?
      - Minden család, így az enyém is, s másoké is a tökéletes jövőképet hordozza. Minden rossz, ami bennem rossz, már megtörtént elődeimmel, s majd megtörténik utódaimmal is. Eredet és vég nélküli ember nincs. Mit kaptam a családomtól? Nem tudom. Semmit sem tudok. Vannak jelenetek, amelyek mintha megtörténtek volna. Vannak jelenségek, amelyek ízét, hangulatát, mondanivalóját mintha már ízleltem, hallottam, éreztem, gondoltam volna. Ehhez nincs közvetlen köze egy példamutató ősnek, aki így vagy úgy tett valamit. Az életem eseményeinek megválaszolatlan kérdéseire egy későbbi esemény válaszol, hogy újabb kérdések tevődjenek fel. Így lesz folyamatos a lét ebben a szeretetre méltó világban.
      - Hogyan értékeli Cseh Tamás és Bereményi Géza munkásságát, mennyire érez velük sorsközösséget, voltak-e közös fellépéseik, élményeik?
      - Nevezett énekessel egyszer közös koncert megtartására rendelt a sorsszerű klubvezetői óvatosság. Engem is meghívtak, hogy biztosan legyen fellépő művész egy meghirdetett rendezvényen. Felváltva énekeltünk egy-egy dalt, majd a közönség kérdéseire válaszolgattunk. Véleményalkotó és közönségformáló estünk kicsengéseként hangzott el, hogy Cseh Tamás leveleket énekel, Dinnyés pedig röplapokat. Ennél pontosabb meghatározása műfajomnak, dalnoki küldetésemnek egy cigányasszonytól származik. A mellette levő széken doboló társának mondta: Hagyd má', nem hallod, hogy ez a fejnek játszik, nem a lábnak? Azóta tudom, mit csinálok. Rábeszélős, figyelmeztetős távirati röplapokat küldök a fejeknek, hogy a szívdobbanások ritmusára haladjunk az örök értékek elismertetése felé.
      - Milyen kapcsolatban állt a recsegő diktatúra pillérei alatt zászlót bontó nép-nemzeti megújulási mozgalommal, az MDF-fel?
      - Minden politikai mozgalom annyit ér, amennyit meghirdetett terveiből megvalósít. Egy időben valósította meg és bukott bele meghirdetett terveibe minden magyarországi politikai mozgalom a rendszerváltás óta. Az ellenfelek a maguk képére formálják egymást. Harcmodoruk egymás harcmodorainak felderítése. A legyőzetés közben hasonlatosak lesznek, mert ugyanazon eszköz- és fegyvertárral küzdenek egymás ellen. Jelzőket nem szeretnék használni az általam is megismert történelmi szereplőkre, viselt dolgaikon merengve. Nem ez a feladatom. A nemzet a tatárjárás után felépített egy még erősebb Magyarországot. Háromszáz évig nem bántották a lakosságot idegenek. Másfél évszázadon át ez a nemzet védte Európát. Elvérezve sem vált németté a magyar nép a török idők után. Áll még ezer éven át ez a Haza. Isten velünk van, bár némelyek elhagyták.
      - Vannak-e személyes élményei a tragikusan korán elhunyt, nagy tehetségű Csengey Dénessel?
      - Csengey Dénes, debreceni egyetemistával volt ismeretségem. A Magyar Demokrata Fórum szónokában egy másik Csengey Dénest ismertem meg, amikor 1989-ben az első több jelölésű képviselő-választáson korteskedtünk Kiskunfélegyházán és Kecskeméten. Mind a két város jelöltje bejutott a Parlamentbe. Az értékekről beszéltünk, az ellenség szót egyszer sem használtuk. Az ellenfél az ellenségképről és az értéktelenségről beszélt. A mai napig. Csengey Dénes életművét, s annak üzeneteit még nem merte továbbgondolni senki sem. Majd egyszer ismét jön valaki, aki feláll, és szónoki képességeinek eszközeivel jövőt formál, és váratlanul elmegy - no, akkor többen majd kimondják: Ilyen ember már járt közöttünk, Csengey Dénesnek hívták. Én is várok egy ilyen emberre. Bízom a holnap embereiben, hogy időben felismerjük érkezését.
      - Mit lehet tenni az Ön által is hitelesen képviselt gondolatkör ellehetetlenítése, gettóba szorítása ellen?
      - A halálraítélt mosolya, Isten fintora. A Mindenhatónak ez az egyik legnagyobb műve. Ki az, aki elveheti azt, amit adni nem tud - kérdezi ez a fájdalmas mosoly. A felhalmozott információkból származó "tudás" felfuvalkodottá teszi a kérdezőt. Feltételezi, hogy a megkérdezett alany tisztában van vesztes helyzetével, és minden úgy történik majd, ahogy a kivégzési négyszög kialakításakor a felvezető főhadnagy fejében. Semmit sem tehetünk ellene. Káin ellen sem tudott mit tenni Isten, csak egy bélyeget tett rá. A megbocsátó mosoly felerősíti a bélyeget, amit harsánysággal, jólértesültséggel, felelőtlenül takargatnak. Nincs hatalmunk felettük. Magukat addig erősítgetik, mígnem túlélik megsemmisítésünket. Persze, óvatosak, hisz ki lenne akkor, akiből megélnének, akit túlélnének.
      - Milyen kapcsolatot tart fenn az Ön által "megzenésített" költőkkel?
      - A kérdés érdekes. Tudom, nem így akart kérdezni a kérdező, de a nyelvi hiba jó választ serkent belőlem. Költőket nem tudok megzenésíteni. Így jó a válasz. A versekkel tartom a kapcsolatot. Vannak költők, akik barátságukba fogadtak, és együtt is szólunk, szerepelünk néha, de akkor is csak a mű és a befogadó a fontos. Ha másról esik szó, már nem a költő, hanem egy másik ember magánügyeiről van szó. A költőket csak a műveiken keresztül ismerem. Az alkotóművészek titkait nem ismerem. Ha ismerném, magam is írnék, festenék, vagy valami mással foglalkoznék. A költők különösebben nem hálásak, hogy verseiket gitáromhoz, hangomhoz láncolva cipelem lélektől lélekig. Az igazán nagy költők hálásak. Én sem szeretném igazán Dinnyést, ha műveimmel hódítaná meg az olvasó szívét. Az én álláspontom, hogy a versekkel az olvasót kell meghódítani.
      - Van-e Ön szerint kitörési lehetőség a Trianon utáni status quo-ból?
      - Kétféle kitörés létezik. Az egyiket bárki gyakorolhatja, ha akarja. Íme a módszer: Kimondom, hogy mától nincs határ, nincsenek országok, csak nyelvek és földrajzi tájegységek léteznek. Hazám területe az anyanyelvemen beszélők vidékeivel azonos. A kultúra és a művelődés nyelvi és tárgyi közösségeinek vidékei az én hazám. Ezt a gondolatot szeretném minden nyelven elfogadtatni. Ez lenne az első kitörés, egy későbbi győzelem feltétele.
      A másik kitörési lehetőség a történelmi önvizsgálat, amire a politikusok képtelenek. Új világnyelvre lenne szükség. Ez a világnyelv csak a magyar lehet. A népek általában olyanok, amilyen a nyelv, amit beszélnek. A magyar nyelv követhető, egyenletes ritmusával, mellérendelő mondatszerkezeteivel, ragozó nyelvtanával, képalkotó képességével megváltoztatná Európa és a világ politikusainak gondolkodásmódját, ha egyáltalán akarnak gondolkodni.
      - Milyen Dinnyés József nő-képe?
      - Szexuális kíváncsiságom kezdetén vezette be az orvostudomány a fogamzásgátló tablettákat. Könynyen vadászható vaddá züllesztette az esendő nőt ez az orvosi hormon-lelemény. Álságos népesség szabályozásra, szomorú étkeztetési jövőképre és más zagyvaságokra hivatkoztak a bölcsek. Orvosi bravúr? Nem tudom. A szeretett fél, aki feleség-féléje, -szerűsége lesz a férfinek, minden örömét örömként élheti, vallják a futurisztikus örömszerzők. Megváltozott a férfi-nő viszony. A huszadik század végén a nő már önmaga ellen küzd, hogy olyan lehessen ismét, mint volt évezredeken át. Otthont, gyermeket, szerető társat, gondoskodó lakóközösséget keres. Mi, férfiak is mások vagyunk, mások lettünk. Hiszen az irodalom jellemformáló alkotásaiból merített, eltanult férfi-nő kapcsolatokban még nem volt vegyszer, amit ma már társadalmi hozzájárulassál zúdítanak párkapcsolatainkra. A monogámia súlyos terhének boldogító egyensúlyát kerestem és találtam meg.
      - Milyen könyveket, lapokat olvas mostanában?
      - Életem első ötven évében alakult ki az én olvasási szokásom. Ma már nem olvasok el mindent, ami elém kerül. Vannak állandósult szerzőim, akiknek könyveit szívesen veszem elő újra és újra. Mintha meglátogatnék egy-egy régi ismerőst. Böll, Hrabal, Bíbó, Hamvas, Ady, Karácsony Sándor, Ratkó József, Sziveri János és minden kortárs költő, aki érvénytelennek tekinti az összes disznóságot, amit az ember, és az emberiség ellen elkövettek. Egyre szűkebb a könyvtáram. A szűk rossz jelző, inkább egyre kevesebb szerző kötete foglalja könyvespolcomat. Maradok az élőbeszéd és a hallgatás váltakozó lét-nemlét párbeszédében.
      - Mik a jövőbeli tervei?
      - Szeretnék néhány jó dalt multimédiás kiadványban megjelentetni. Ehhez befektetőket keresek.
      - Mi az üzenete Dinnyés József dalnoknak a fiatal költők számára?
      - Írjatok magyar verseket a magyar olvasóknak, és "tartsátok szárazon a puskaport"!