Kultúra és identitástudat
Gereben Ferenc: Identitás, kultúra, kisebbség. Felmérés a közép-európai magyar népesség körében.
Osiris - MTA Kisebbségkutató Műhely, 1999

Kisebbségek Kelet-Közép-Európában elnevezésű, az MTA Kisebbségkutató Műhelye által indított sorozat nyitó darabjaként jelent meg Gereben Ferencnek a közép-európai magyar népesség körében végzett felmérése e múlt évben jegyzett, de ez év elején megjelent kötetben.
      A szerző két évtizede folytatott, szisztematikusan bővülő és differenciálódó kutatómunkájának újabb fontos eredményeiről tudósít a kötet. Amint az előző publikációkból tudjuk, mindig a határainkon kívül rekedt magyarság kultúrájának vizsgálata volt a kutatás központi tárgya, csakhogy a vizsgálat során a kezdeti, szorosan vett kulturális kérdések mellett fokozatosan más-más kategóriák léptek elő főszereplőkké, mint identitástudat, értékrend, vallásosság stb. Mostanra a vizsgált kategóriák kölcsönös hatásának bonyolult összefüggésrendszeréhez jutott el a szerző.
      Ez a kutatás alapvetően tehát az identitástudat és a kultúrához való viszony kettős pillérén nyugszik: részletes és beható vizsgálat alá véve az identitástudat típusait, alkotóelemeit, struktúráját, az emberek közvetlen megnyilatkozásait, az identitástudat fogalmával kapcsolatba hozható jövőképet, nemzeti önképet, a vallási identitást és a történelmi tudat témakörét; továbbá a kulturális magatartásmód összetevőit, ezen belül az olvasási szokások témakörét. Ezt a két alappillért "beágyazza" az értékrend és értékszemlélet, valamint a nyelvhasználat kérdéséről feltárt információs alapba.
      A kérdőíves felmérésen alapuló kutatás volumenének érzékeltetésére néhány adat: 1991 és 1996 között összesen hét ország mintegy 120 településére terjedt ki a vizsgálat. A megkérdezettek száma országonként: (Dél)-Szlovákia 26 településén 463 fő, Ukrajna(Kárpátalja) 12 településén 303 fő, Románia(Erdély) 37 településén 536 fő, Kis-Jugoszlávia(Vajdaság) 21 településén 320 fő, Szlovénia(Mura-vidék) 4 településén 105 fő, Ausztria(Bécs, Linz, Wels és környékük) 223 fő, Magyarország 9 vidéki településén 464 fő. (Bizonyos témáknál nyolcadikként Horvátország is bekapcsolódott a vizsgálatba.)
      A határon túli magyarság által lakott, különböző országokba eső tájegységeket mint sajátos régiókat szemléli a szerző, amelyek - hipotézise szerint - sajátos kultúrával is rendelkeznek. A magyar kultúra regionális változatairól igyekezett adatokat gyűjteni úgy, hogy ebbe a többségi nyelvnek és kultúrának a kisebbségi magyarságra gyakorolt hatását is "belekalkulálta".
      Az értékorientáció, értékrend vizsgálatában - a határon túli magyarságot egy tömbként kezelve az anyaországhoz mérten viszonylag kicsi különbségek mutatkoznak a nevelési értékelvek fontossági sorrendjében, az értékrendek belső szerkezetében, valamint az egyes értékek társulásában, s még ezekről az eltérésekről sem állítható bizton, hogy önmagában a kisebbségi helyzettel, a környező országok fejletlenebb modernizációs szintjével vagy regionális történelmi hagyományaival magyarázhatók. A régiók egymáshoz viszonyítva viszont sokkal színesebb képet mutatnak, vagyis a hasonlóságok mellett a különbözőségek gazdag színskáláját fedezhetjük fel. Az értékegyüttesek eltérései az életvezetési, fennmaradási stratégiák különböző, egymást átfedő típusait sejtetik Közép-Európa széttagolt magyar népcsoportjai körében.
      A különböző dimenziókban vizsgált nyelvhasználat tapasztalatai szerint a kisebbségben élő magyarság mindössze 5 % alatti arányban nem tud, nem használ más nyelvet a magyaron kívül. (Az anyaországban ez az arány 78 %!) A környező országok kisebbségben élő magyarságáról elmondható, hogy túlnyomó részük az anyanyelvén kívül beszéli és olvassa a többségi nép nyelvét, sőt, az egyéb idegen nyelvek ismeretében is megelőzi Magyarország vidéki társadalmát. Kárpátalja kivételével minden vizsgált régióban többen tudnak beszélni és olvasni németül, angolul vagy franciául, mint Magyarországon. Ez a tény a kisebbségben élő közép-európai magyarság interkulturális és interetnikus nyitottságára utal, az érem másik oldalán azonban felfedezhetők ennek a nyitottságnak a kényszerelemei és aszimmetrikus vonásai, sőt, diszkriminációs tendenciák, melyek eredményeképpen a kisebbségi anyanyelv degradálódik, háttérbe szorul.
      A vizsgálat egyik alappilléréhez, a nemzeti identitástudat kérdésének szentelt fejezethez érve hallatlanul gazdag és érzékletes interjúanyagot közöl a szerző. A helyenként vallomás-mélységű megnyilatkozások önmagukban véve is izgalmas, elgondolkodtató olvasmányok, ezek elemzése, értelmezése, tipizálása komoly feladat elé állította a kutatót. Az interjúk és a kérdőívek nyomán kialakítható kép ismét azt mutatta, hogy a kisebbségben élő magyarság identitástudatának társadalmi háttere, az egyes identitástípusok szociológiai arculata, az identitástudat szerkezete erősen hasonlít a magyarországihoz. Általánosan érvényes tendenciaként megfogalmazható, hogy ahol a magyar nemzeti kisebbség nagy többségben él, ott a az identitástudat pozitív elemei általában halványabbak, ahol kifejezett kisebbségben, szórványban, ott az identitástudat felerősödik, mintegy én- és csoportvédő mechanizmusként működik.
      A nemzeti önazonosság-tudat, az ennek szerves részeként vizsgált nemzeti önkép, a nemzeti jövőkép, valamint a vallásosság - a vizsgálat tapasztalatai szerint - általában erőteljesebb és pozitívabb színezetű Közép-Európa magyar kisebbségi csoportjai körében, mint Magyarországon.
      Bár a közép-európai magyarok nemzeti hovatartozás-tudata és identitástudata is jelentős részben kulturális elemekből építkezik, főleg kulturális tényezőkre, emocionális és etikai elemekre épül, a szerző mégis külön, mint a másik alappillérrel, foglalkozik a szellemi kultúra, azon belül az olvasáskultúra kérdésével, kifejezetten úgy, mint a kulturális identitástudat hordozójával. Sorra veszi a kulturális magatartás néhány általános tájékozódási pontját (szabadidős tevékenységek, kulturális "hívónevek", a rádiózás és tévénézés jelenségei), majd pedig az olvasmányok beszerzésének, s az olvasási szokásoknak a témaköreit.
      Miután a két alappillér: az olvasáskultúra és az identitástudat szociológiai jelenségeivel külön-külön részletesen és behatóan foglalkozott, egybeveti az olvasói teljesítményszinteket a korábban ismertetett identitástípusokkal, a nemzeti hovatartozás, a nemzeti önkép és jövőkép különböző fajtáival. Ennek az összefüggésrendszernek a feltárása, a sűrű szövevény kibogozása a kötet igazi újdonsága.
      Engedtessék meg a kötet méltatójának, hogy külön felhívja a figyelmet a vizsgálat egyik legizgalmasabb aspektusára, mely a történelmi tudat némely jelenségét tárja fel a magyar anyanyelvű népesség hét különböző országban széttagoltan élő csoportjainál. A történelmi tudat milyenségének szondázására pozitív és negatív történelmi személyiségekre, nagyra értékelt, illetve szégyenletesnek, tragikusnak tartott történelmi eseményekre vonatkozó kérdéseket alkalmazott a kutató. A kérdések nyomán létrejött terjedelmes adatbázist önmagában is sokféle szempont szerint elemezte, valamint a kötetben tárgyalt összes tényezőhöz való viszonyítási rendszerben értelmezte. Az összehasonlító vizsgálat tanúsága szerint Közép-Európa magyar nemzetiségű polgárai a történelemről kialakított primér képzeteik, legfőbb pozitív és negatív tájékozódási pontjaik tekintetében erőteljesen hasonlítanak egymásra. Közös vonásnak tűnik a romboló, háborús és elnyomó erők erőteljes elutasítása; a diktatúra minden formájával való (a hitlerizmussal szemben keményebb, a bolsevizmussal szemben enyhébb) szembenállás; a szétszakítottság felett érzett fájdalom (Trianon). A hasonlóságok felfedezése mellett a történelemről kialakult elképzelések különbözőségéinek megismerése is igen tanulságos az olvasó számára, miközben nyolcvan évvel Trianon után éppen a közös európai jövő esélyeit latolgatjuk itt Kelet-Közép-Európában.
      Az önmagukért beszélő interjú-részletek, a kitűnően szerkesztett táblák, az eligazodást megkönnyítő térképek segítik a vállalkozó kedvű olvasót, aki az izgalmas magyar-magyar öszszehasonlító vizsgálat eredményeinek végére érve meglepetten tapasztalja, hogy ebben az "elnyújtott pillanatképben" (ahogy a szerző nevezi) a magyarországi magyarságról legalább annyi újat tudott meg, mint a határon túl kisebbségben élőkről.