Anyaöl
Cs. Gergely Gizella: Asszonyi helytállás Székelyföldön
Magyar Napló Kiadó, 1999

A bevezető azonnal Székelydálya szívébe, lelki központjába, a templomba vezeti az olvasót, s szinte dályaivá avatódik.
      A templom tornyán ékeskedő gömb zárja magába a falu történetének elmúlt több mint száz évét. Cs. Gergely Gizella által számunkra is ismertté válnak ezek a dokumentumok.
      A bevezető után a kötet a szerző által meghatározott hármas egységbe tagolódik. A részek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ugyanakkor önállóan is megállják a helyüket. A könyv gerincét a középső, leghosszabb terjedelmű fejezet alkotja. Ennek címe: Asszonyi helytállás. Nem alaptalan a cím kiemelése, joggal feltételezhetjük, hogy bár a szerző Dálya szülötte, és ezért csak közvetlen környezetéről festhet biztos kézzel hű képet, mégsem csupán a faluja béli székely asszonyoknak kíván emléket állítani.
      A falusi gazdálkodó életmódnak mindenütt megvolt a maga sajátos rendje. A paraszt sorsa mindenütt egyformán függött az időjárástól, az eget tehát valamennyi településen fürkészték, csakúgy, mint a házi és vadállatok viselkedését. A fiataloknak is egymásra kellett találni, bárhol ragyogott is rájuk a nap, mert ez az élet rendje. A leányból asszony, majd anya lett. Nincs ebben semmi különös, mondhatnánk, de mitől van az, hogy mégis írni, szólni kell róla?
      A települések optimális helyét a természeti adottságok jelölték ki. Az emberek alkalmazkodtak a domborzat által megszabott lehetőségekhez. Így, ehhez mérten határozták meg a kaszálók, legelők, szántók területét. A földeket kézi erővel, illetve igás állatok segítségével művelték. A munka menetét sok-sok év tapasztalata határozta meg, mely apáról fiúra öröklődött. A hagyomány nemcsak a munkálatokban volt jelen. A falu társadalmi felépítését, szokásait is az íratlan törvények uralták. Székelydályán is ilyen rend uralkodott, tudjuk meg az első, a Földadta sors című fejezetből.
      A szöveg törzsét alkotó második rész a falu legkisebb egységének, a családnak mindennapjaiba enged betekintést.
      A család három generáció együttélését jelentette. Feje a gazda, az apa. Lelke az asszony.
      Cs. Gergely Gizella a nőt állítja körültekintő megfigyelései középpontjába, de az asszonyi élet stációit követve a férfiről is szól. A szerző nem kronologikusan építi fel szövegét. Ez nem okoz ugyan zavart a megértésben, mégis egyszerűbb lett volna tán az időrendiséget szerkesztő elvként működtetni a jobb áttekinthetőség érdekében. ( Az asszony anya lesz című rész után a Kalákában végzett munkák szöveganyaga , majd A női viselet egysége következik. Ezután olvashatunk a párválasztásról, majd az anyaság témakörébe tartozó gyermekáldás és gyermeknevelés kerül sorra.)
      Itt tartom megjegyzendőnek azt is, hogy a harmadik fejezet (Asszonyi tudományok, asszonykezek munkája) beilleszthető lenne a megelőző, második egységbe. Önállósága nem szükségszerű, bár kétségtelenül módot ad egy könnyed, fesztelen lezárásra, befejezésre.
      Gondosságot, mindenre kiterjedő figyelmet jelez a könyv rajzanyaga és fotómelléklete. Nagyon fontos a tájnyelvi szavakat tartalmazó szószedet és az olvasmánylista, ám a tartalomjegyzék hiánya felett nem lehet szemet hunyni.
      Olyan volt az életük, mint a többi székely falué: gazdálkodtak, szántottak, vetettek, építettek, fákat ültettek, neveltek. Így van ez, minden nemzedék szánt-vet, ültet fát, eszmét, emberi elveket, hogy az utódoknak legyen otthona. Aki utánuk jön, kapja készen a termő gyümölcsöst, a hajlékot, biztonságot. A nagyapák, apák hagyatéka a szántóföldek, kaszálók, legelők, erdők, épületek, házak mellett lelki tartalmat is őrzött. Az aggódó szeretet, gondoskodás élni akarást, bizakodó hitet is hagyott az utódoknak, bizakodást a jövőben. Így teljes az örökség.